Feldmár András: Szégyen és szeretet. Jaffa Kiadó, Budapest, 2008.
A biztonságos, elfogadó és támogató légkör megteremtése, az őszinteség és a másik ember tisztelete, személyiségének tiszteletben tartása alapvető coach-kompetencia. A másik ember személyiségének elfogadása – a megváltoztatás szándéka nélkül – maga az elfogadás és a szeretet. A business coaching szakirodalomban azonban nem igazán találkozunk a szeretet kifejezésével. A rogers-i elfogadás ugyan a pszichológia irányából érkező coachok számára evidencia, a tudatosítás azonban mindenki számára fontos lehet. Ezért tartom lényegesnek a pszichológusok tapasztalatainak coach-aggyal való értelmezését.
2007 októberében Budapesten, a Millenárison hangzott el Feldmár András (1) pszichoanalitikus előadása, melynek leirata a Jaffa Kiadó által 2008-ban Szégyen és szeretet címmel megjelent kötet.
Az 1940-ben Budapesten született, majd 16 évesen Kanadába vándorolt pszichoanalitikus ebben az előadásában és kötetében is hű marad önmagához: hétköznapi nyelvezete és személyes hangvétele közérthetővé teszi lélektani fejtegetéseit. A könyv rövid, az elolvasásra elég egy-két óra. De az általa megtapasztalható látásmód hosszú napokra képes lekötni gondolatainkat, s változások indikátora is lehet.
Mivel a könyv négy évvel ezelőtti megjelenése után több ajánlás (2) és kritika (3) is megjelent, azt ismét elolvasva most arról szeretnék beszámolni, hogy coach-szemmel milyen új tartalmat fedeztem fel benne.
Feldmár személyes élményeit, saját gyermek- és felnőttkori élethelyzeteit és pszichoanalitikusként terápiás tapasztalatait használja fel a szeretetről és a megszégyenítésről írt gondolatokhoz, melyek a két fogalmat egymás ellentéteként, ellenpontjakét definiálják. A szégyen, azaz a megszégyenítés Feldmár értelmezésében a mindennapi élet, az emberi és társadalmi kapcsolatok minden területén előfordul, melynek következménye feszültség, félelem, rejtőzködés és bujkálás. Saját korábbi, negatív tapasztalatainkat, átélt megszégyenítés-élményeinket öntudatlanul adjuk tovább gyermekeinknek, társunknak, munkatársainknak, beosztottjainknak és ismeretlen embertársainknak. Ahol megszégyenítés – szidás, az elvárásoknak való nem megfelelés, kritika, rendre utasítás stb. – van, ott nincs szeretet. A folyamat önmagát gerjeszti tovább. „Mert ha engem valaki megszégyenít, akkor bosszút akarok állni.” (4)– írja a pszichoanalitikus.
A szeretet – mint a megszégyenítés ellentéte, annak teljes hiánya – maga az elfogadás: büszkeség, önbecsülés, elengedés, a másik tiszteletben tartása. „A szeretet örül a másiknak, ahogy a másik van. Kritika nélkül, nem várva, hogy a másik változzék olyanná, amilyet én szeretnék…” (5)
Feldmár saját munkamódszerét, terapeutaként az analízisre érkező ember tiszteletben tartását és elfogadását, a megszégyenítés elkerülését és a feltétel nélküli szeretetet helyezi elénk követendő példaként. Coachként ugyanezzel a felelősséggel tartozunk coaching-partnerünkért és a kísért folyamatért.
„Gondoljunk bele, hogy mit is érez egy ember, aki elmegy egy másik emberhez, és azt mondja, hogy segítségre van szükségem, szükségem van arra, hogy beszélj, és hogy én is beszélhessek veled.” (6)
A könyv második felében az akarat áll az előadás központjában. Feldmár ismét saját élményeit és tapasztalatait felidézve kelti életre azt a pillanatot, amikor az ügyfele ráébred saját, megszégyenített helyzetére. A felismerés fájdalmas, de azonnal felveti a változtatás igényét is.
„… beszéljünk arról a nagyon érdekes pillanatról, amikor az ember felébred.” (7)
Coachként hogyan vesszük észre, kísérjük és fogadjuk el az ébredés, a felismerés pillanatát? Azt a pillanatot, amikor az ügyfél fejében világossá válik saját megszégyenített helyzete.
A helyzet felismerése után lassítani kell, hogy legyen idő megfigyelni, és észrevenni a változtatás lehetőségeit – fejti ki Feldmár a folyamatot egy óriási körforgalomhoz hasonlítva, ahol gyorsan hajtva körözünk anélkül, hogy lenne időnk elolvasni az útjelző táblákat. A szokások erős fogva tartó ereje hajt előre, és kényszerít a „körforgalomba”. Az ismételt körök a megszokások, melyek egy része előrébb visz és szolgál minket, a másik fele pedig hátráltat és visszatart. Milyen vonzóerő szükséges ahhoz, hogy a szokást, a „körforgalom” sebességőrületét legyőzve lassítani tudjunk és észrevegyük az útelágazásokat és kijáratokat? Vajon melyik a jó kijárat? A pszichoanalitikus csak arra bíztat, hogy próbálgassunk. Mindenki találja meg a saját kijáratát, a megfelelő utat, s ne higgye el másoknak – még a terapeutájának, coachának sem – hogy merre kell haladnia!
Megerősítésként, a bizonyosság kedvéért vagy éppen a szemléletváltás kezdetéhez ajánlom Feldmár András könyvét.
Örvényesi Rita
Jegyzetek
1. www.wikipedia.org. Wikipédia Online Enciklopédia. [Online] [Hivatkozva: 2012. 07 22.] http://hu.wikipedia.org/wiki/Feldm%C3%A1r_Andr%C3%A1s.
2. www.borsa.hu. Borsa – Semmi szirup. [Online] 2008. [Hivatkozva: 2012 . 07 22.] (http://borsa.hu/20080714/szegyen_es_szeretet/szegyen_es_szeretet/.
3. Hegedűs Ilona, www.fairylona.sfblogs.net. Fairyilona blog. [Online] 2008. április 6. [Hivatkozva: 2012. július 22.] http://fairylona.sfblogs.net/2008/04/06/feldmar-andras-szegyen-es-szeretet/.
4. Feldmár András, Szégyen és szeretet. Budapest : Jaffa Kiadó, 2008, 32.
5. i.m., 78.
6. i.m., 24.
7. i.m., 117.
Örvényesi Rita
