„Ha nem szakítasz időt az egészségedre, előbb-utóbb kénytelen leszel időt szakítani a betegségedre.” – Edward Stanley
Egy születésnapi ajándék – egy egyszerű gyűrű, rajta az üzenet: I am enough. Először értetlenül álltam előtte. Miért éppen ez? Aztán lassan megértettem: miközben folyamatosan azt ismételgetem magamnak, hogy többet kellene edzenem, hatékonyabban dolgoznom, kevesebbet enni – ritkán engedem meg magamnak azt az érzést, hogy elég vagyok úgy, ahogy vagyok. Az elég is lehet elég jó.
Felmerült bennem a kérdés: Kiért is csinálom mindezt? Gyakran épp mi magunk vagyunk önmagunk legnagyobb kizsákmányolói. A halogatás, a túlzott kontroll, a komfortzónában ragadás – mind belső bíránk hangja. A hiperéber szabotőrömet el is neveztem „Sopánkának”. Kinevettem, gyengítettem erejét, ahogy folyton fejemben suttogott. Amint elkezdtem felismerni működését, már nem uralkodott felettem.
A tudatosítás felszabadító érzés volt.
Hiszem, hogy a test nem csupán „eszköz”, egy “bőrruha”, hanem érzékeny visszajelzőrendszer, amely gyorsan reagál a belső hangjainkra, hiedelmekre, és megmutatja, hol billent ki az egyensúly.
Tapasztalataim szerint a valódi változás nem a „tökéletességre törekvésből”, hanem az önmagunkkal való együttérző jelenlétből indul.
A test figyelmeztet, ha letérünk az utunkról – a kérdés az, felismerjük-e ezt, és vajon hajlandók vagyunk-e másképp cselekedni. A coachingfolyamat során a szabotőrök felismerése, a belső motiváció megerősítése és a testi visszajelzések tudatosítása révén egy új, önazonos működés alakulhat ki. Egy olyan minőség, amely nem elvesz, hanem erőforrássá válik a mindennapokban.
Testünk nem csupán biológiai „bőrruha”, amit reggel megetetünk és este lefektetünk. Jelzőrendszer – bölcs és pontos –, amely segít felismerni, ha kibillentünk az egyensúlyból. Business- és egészség-coachként gyakran találkozom olyan vezetőkkel, akik a teljesítmény hajszolása közben elvesztették a kapcsolatot testi jelzéseikkel. Sokszor ez már nem is tűnik fel – a túlhajszoltság életmóddá válik.
Van, aki a tempóban érzi magát biztonságban. Mások elfáradnak, kiüresednek, vagy elindulnak a kiégés útján. Egy dolog közös: a test előbb-utóbb jelez. Az egészségcoaching ott kezdődik, ahol már nemcsak a cél elérése fontos, hanem az egyensúly megőrzése is értékké válik.
Egyszer úgy döntöttem, két hétig elhagyom a testmozgást, hogy több időm maradjon a munkára. Hittem, hogy hatékonyabb leszek. Öt nap után azonban a fáradtság, a kedvetlenség és a rossz táplálkozás visszahúzott. A testem gyorsan jelezte: ez nem fenntartható. Sőt, amikor újra el akartam kezdeni mozogni, elkapott a „majd holnap” érzése. Ismerős? Folyamatosan figyeltem magamra és átkereteztem a helyzetet. Nem kudarc volt, hanem tanulási lehetőség. Megtudtam, hogy ez nem az én utam.
A testmozgás nem mindig intenzív edzést jelent – néha egy sétára van szükségünk. Van, akinek inkább a táplálkozás, míg másoknak a mentális leterheltség oldása kerül fókuszba. Az önismeret az, ami segít abban, hogy megtaláljuk, mire van valójában szükségünk.
A test beszél. A kérdés csupán az: válaszolunk-e rá? Hiszem, hogy a test nem csupán „eszköz”, egy “bőrruha”, hanem érzékeny visszajelző rendszer, amely gyorsan reagál cselekedeteink minőségére , és megmutatja, hogy számunkra hol billen ki az egyensúly.
Coachként a közös munka során először teret adok a csendnek, érzékelek, nem azonnal reagálok. Az ügyfeleknek feltett kérdések – például „Mi motivál most igazán?”, vagy „Mi történik veled, amikor nemet mondasz valamire?” – segítenek feltárni a valódi mozgatórugókat. A cél nem a maximalizmus fenntartása, hanem a belső hajtóerők és szokások tudatosítása. Egy mozdulat, egy döntés mögött sokszor mélyen rögzült meggyőződések húzódnak meg, amelyek újraértelmezése kulcs a hosszú távon fenntartható életmódhoz.
Tükröt tartok, szelíden vagy éppen sokkal határozottabb módon. Sokszor érzem magamban a dilemmát: vajon elbírja az ügyfél az önmagával való lecsupaszított szembesülést? Érzékelem, finoman haladunk, majd világossá válik a módszer.
Egy magas pozícióban lévő, meglehetősen fiatal ügyfelemnek három állásajánlat közül kellett választania. Megkérdeztem, mi alapján dönt majd. Csak annyit válaszolt: „Amikor igent mondok, mosolyogni fogok.”
Csodálattal figyeltem bölcsességét: amit én évek óta tanulok, ő mindössze egyetlen mondatban megfogalmazta, hiszen „a test kimondja azt, amit a szavak nem tudnak.” – Dr. Máté Gábor
