Egy vezetői ülés után az ügyfél csak ennyit mondott: „Menjünk ki két percre, úgy érzem, a fejem zárt.” Kiléptünk a fák közé. Tíz perc múlva már mást mondott: „Most már látom, mit nem kell ma eldönteni.” Nem volt ez semmilyen új technika – egyszerűen történt egy állapotváltás.
Ez a cikk arról szól, miért képes a természet ilyen váltásokat elindítani. És hogy hogyan tud megjelenni benne egy gazdag, mégis letisztult módszertani sokszínűség – nem a „hogyan”, inkább a „miértek” szintjén.
A kiinduló helyzet
A beltéri coaching tér sokszor túlterhelt: túl sok inger, kognitív zaj, rövid döntési idősávok, mesterséges világítás, mozdulatlanság. Hiába a jó kérdések – ha a test feszül, a figyelem fáradt, a motiváció alacsony, a beszélgetés sem tud mélyülni. A természet ilyen helyzetekben nem „plusz”, hanem egy másfajta állapot előhívója. Lépésről lépésre újra tudjuk hangolni azt, ahogyan figyelünk, kapcsolódunk, döntünk.
Nyolc réteg, amit a természet mozdít
Lélegzethez tér a test. A fák, tág tér, természetes fény automatikusan aktiválják a paraszimpatikus idegrendszert – ez az, amikor az ügyfél egyszer csak mélyebbet sóhajt (Li, 2010; Bratman , 2012).
Visszatér a figyelem. A természetben a figyelem nem zakatol – „lágy fókuszban” van, így újratöltődik. Az ügyfél kevésbé ugrál gondolatról gondolatra (Korpela., 2014; Williams & Brown, 2012).
A test gondolkodik. A járás, mozgás ritmusa elindítja a gondolatokat – amit nem lehetett kimondani, az egyszer csak „kigördül a láb alól” (Jordan & Hinds, 2016; Louv, 2008).
A dolgok szimbólummá válnak. Egy kidőlt fa vagy elágazás hirtelen képként segít megérteni azt, amit a fejben régóta forgat (Capaldi , 2015).
Belső motiváció aktiválódik. A természet tere nem követel, nem vár el – és épp ezért előhívja az autonómiát, a kompetencia érzését és az élő kapcsolódás vágyát (Bratman l., 2012).
Megnyílik az együttérzés. A természetben kisebb az „én-zaj” – tisztábban halljuk, mit él át a másik, és azt is, mi történik bennünk (Jordan & Hinds, 2016).
Kapcsolatba kerülünk egy nagyobb egésszel. A természet nem izolált – ez segíti, hogy a saját dilemmánkat ne egy zárt rendszerként kezeljük, hanem rendszerbe ágyazva lássuk (Jordan & Hinds, 2016).
Közel és elérhető. A természet nem távoli. Egy városi park, egy fasor, egy kert is lehet coachingtér. Ez nem eszköz, hanem állapot (Louv, 2008).
Ezek nem egymás után jönnek – inkább egymásból fakadnak
Gyakran az történik, hogy az egyik réteg mozdulásával mozdul a másik. Ha a test lecsendesedik, könnyebb fókuszálni. Ha jön a fókusz, jön a gondolat. Ha megmozdul a gondolat, kirajzolódik a kép. És onnantól már másként szólal meg a belső motiváció, nyitottabbá válik az együttérzés, és másképp látjuk a döntéseink tágabb kontextusát is.
A sokszínűség nem eszközhalmozás – hanem működési gazdagság
Nem kell minden réteget minden alkalommal aktiválni. Egy egyszerű döntés-előkészítésnél elég lehet a test-fókusz-kép hármas. Ha egy identitásváltás dolgozik az ügyfélben, a mélyebb rétegek – például a kapcsolódás vagy a rendszerbe ágyazottság – kapnak hangsúlyt. A természet nem tematizál – de megmozdítja azt, ami amúgy is ott van.
Mire figyeljünk?
Melyik réteg az, ami most leginkább hiányzik az üléshez?
Mi mozdulna meg először, ha egy picit máshová vinnénk a figyelmet vagy a testet?
Mi az a legkisebb környezeti változtatás, ami beengedné a természetet?
Ez a nyolc réteg nem recept – hanem egyfajta szemüveg is lehet. Ha ezzel nézünk, észrevesszük, hogy a természet nemcsak háttér, hanem aktív társunk is lehet. Nem mindig ülve, nem mindig beszélve – de mindig jelenlétben.
Felhasznált irodalom
Bratman, G. N., Hamilton, J. P., & Daily, G. C. (2012). The impacts of nature experience on human cognitive function and mental health. Annals of the New York Academy of Sciences, 1249(1), 118–136. https://doi.org/10.1111/j.1749-6632.2011.06400.x
Capaldi, C. A., Passmore, H. A., Nisbet, E. K., Zelenski, J. M., & Dopko, R. L. (2015). Flourishing in nature: A review of the benefits of connecting with nature and its application as a well-being intervention. International Journal of Wellbeing, 5(4), 1–16. https://doi.org/10.5502/ijw.v5i4.1
Jordan, M., & Hinds, J. (Eds.). (2016). Ecotherapy: Theory, research and practice. Macmillan International Higher Education.
Korpela, K., Borodulin, K., Neuvonen, M., Paronen, O., & Tyrväinen, L. (2014). Analyzing the mediators between nature-based outdoor recreation and emotional well-being. Journal of Environmental Psychology, 37, 1–7. https://doi.org/10.1016/j.jenvp.2013.11.003
Li, Q. (2010). Effect of forest bathing trips on human immune function. Environmental Health and Preventive Medicine, 15(1), 9–17. https://doi.org/10.1007/s12199-008-0068-3
Louv, R. (2008). Last child in the woods: Saving our children from nature-deficit disorder. Algonquin Books.
Williams, F., & Brown, J. (2012). The Nature Fix: Why Nature Makes Us Happier, Healthier, and More Creative. W. W. Norton & Company.
