A módszertani sokszínűség témaköréről alapvetően inkább szakmai vetületek jelentek meg a fejemben, mintsem mély, személyes kötődésű történetek. Aztán visszatekintettem az elmúlt 15 évem munkájára, és a bejárt utamhoz kapcsolódó stratégiák rávilágítottak arra, hogy azok a technikák, melyekkel kapcsolatba kerültem, tökéletes illeszkedéssel leképezték a saját belső és szakmai fejlődésemet.
Mindez érthetővé teszi, hogy miért fontos és hasznos az aktuális személyiségfejlődésünknek éppen megfelelő eszköztár használata. És talán arra is választ ad, hogy egyes eszközök és módszerek miért kerülnek az utunkba az életünk meghatározott pontjain. Hiszen csak azok a technikák és témák tudnak velünk rezonálni, amelyeket képesek vagyunk befogadni, és mélységeiben ráérezni az általuk potenciálisan kiváltható áttörésekre.
Nagy utat jártam be a kontroll problémák, a függőségek, korlátozó hiedelmek, a felelősségvállalás és tanult félelmek témakörétől az életbe vetett bizalomig és a flow-ra való gyakorlati ráhangolódásig. Ami a színpadot illeti, Budapesttől Kairóig, innen Dubajba, majd vissza Kairóba rendezte meg az élet a szerepeimet.
Egy híd lettem. Egy rugalmas híd, ami összeköt és nem szétválaszt, mégis stabilan tudja, hogy mivégre jött létre és nem akar többet annál, mint ami: átjárást nyújtani világok között, tudatszintek között, nézőpontok között.
Rengeteg módszerrel találkoztam az úton, épp olyanokkal, melyek tovább tudtak mozdítani a következő szintre, lépésről-lépésre haladva. Az eltérő kultúrákban való létezés és munka mindeközben hol összepréselt, hol felemelt, hol merevvé tett, hol szabaddá váltam általa.
Olyan emberré, aki képes nem csak befogadni teljesen eltérő szempontrendszereket, de mélységeiben érteni azt, hogy minden igazság érvényes. Mégis, minden személyes igazság mögött ott van az a ritmikus hullámzás, ami természetesen eredendő, és körülvesz mindannyiunkat. Függetlenül attól, hogy milyen hiedelemrendszereket érzünk sajátunknak. Nem csoda, hogy ezen terület felé fordultam az utóbbi évben.
Szeretném most megosztani, mi az én személyes legfrissebb kedvenc technikám és kapcsolódó témaköröm, melynek neve a „stratégiai türelem”. A stratégiai türelem az élet természetes pulzálásának azon szakasza, amikor az embernek a szemlélődő kivárás lenne a dolga. Ebben a térben mégis legtöbbünk frusztrálttá és kontrollálóvá válik. Szeretnénk, ha a dolgok haladnának, ha az emberek úgy reagálnának, ahogy azt mi elvárjuk tőlük, a hiányállapotainkra kezdünk el fókuszálni, anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk, ezzel megakasztva azt a természetes áramlást, ami mindig körülvesz bennünket, és amire csupán rá kellene hangolódnunk.
Természetesen mindenek előtt fel kell tudni ismerni az életünk minden területén jelen lévő pulzálást. Enélkül a bölcsebb rálátás nélkül nem fogjuk érteni, mi a szerepe a stratégiai türelemnek. Ehhez tartoznak technikák, melyek segítenek abban, hogy felfedezzük a saját életünkben megmutatkozó ritmust. A cél, hogy egy teljesebb állapotból tudjunk rálátni az elengedés/megengedés versus haladás távlataira és már ne álljunk ellen annak, amit a természet ciklikusnak teremtett meg.
Azt kívánom az Olvasóknak, hogy a jelen sokszínű lapszámban rátaláljanak a számukra éppen legaktuálisabb új témára és eszközre, hogy feljebb léphessenek a következő személyes és szakmai szintre.
