2025. szeptember 7-én ismét megtelt a nézőtér Feldmár András előadásán, ezúttal Budapesten a RaM – ArT Színházban, ahol a nemzetközileg ismert pszichoterapeuta kapcsolataink, múltbeli fájdalmaink és jövőbeli lehetőségeink kérdéseiről beszélt. Feldmár munkássága évtizedek óta meghatározó a magyar és nemzetközi pszichológiai, illetve coaching közösség számára – nemcsak szakmai tudásával, hanem radikális őszinteségével, emberközpontú szemléletével, és nem ritkán meglepően újító gondolataival inspirálja a segítő szakmák képviselőit. Most sem volt ez másként.
Szó esett a kapcsolatainkban sokszor szinte észrevétlenül megjelenő verbális bántásokról is. Feldmár kiemelte, hogy a nyelv, a kimondott szó ereje meghatározó. A bántalmazás Feldmár szerint nem trauma a szó klasszikus értelmében, hanem egy olyan élmény, amit nem választottunk magunknak, mégis megtörtént, de a feldolgozás módja, a hozzáállásunk meghatározza, hogyan épül be az életünkbe.
Az előadás egyik megragadó metaforája a kert volt: életünkben egyszerre vannak virágok és gyomok, vagyis örömteli és nehéz tapasztalatok, ám nem mindegy, hogy melyiket nevelgetjük, locsolgatjuk. Feldmár hangsúlyozta, hogy a fejlődés kulcsa nem a veszteségek miatti önsajnálat, hanem a meglévő értékekre, lehetőségekre való fókuszálás. A Star Trek világából vett példával élve – ahogyan Kirk kapitány sem a károkon kesereg, hanem a továbblépés lehetőségét keresi – Feldmár azt emelte ki, hogy a múlt fájdalmai helyett figyeljünk arra, ami még jó, ami megmaradt, amiből tovább építkezhetünk.
Különösen fontos gondolatként jelent meg, hogy a nehéz, elkerülhetetlen élményeket nem elnyomni, hanem átengedni kell magunkon. Feldmár szerint, ha belefeszülünk a fájdalomba, vagy megpróbáljuk kikerülni azt, az élmény csak még intenzívebbé, még fájdalmasabbá válik. Ehelyett az a cél, hogy – ahogy egy folyó áramlik – engedjük át magunkon a nehézségeket, és bízzunk abban, hogy ami igazán fontos, az megmarad, a többi pedig távozik. Ez a szemlélet Feldmár terápiás és önismereti munkájának egyik alappillére: az elfogadás, a jelenlét és a bizalom önmagunkban.
A múlt megterhelő élményeinek jelenbeli korlátozó hatását Feldmár egy gumikötélhez hasonlította, amely visszahúz, ha nem dolgozzuk fel, nem „vesszük ki a szöget”, ami ott tartja azon a ponton, ahol a negatív élményt átéltük. Ahhoz, hogy ettől megszabaduljunk, szükség van egy segítőre, akiben megbízunk, és aki elkísér az úton. Feldmár hangsúlyozta, hogy a segítő személye nem behelyettesíthető – nincs egy univerzális módszer, ami mindenkinél működik, hanem a valódi, élő kapcsolatban történik meg a változás. Úttörő gondolat, hogy a pszichoterápiát etikai és politikai kérdésként értelmezi: hogyan bánunk egymással, hogyan szerzünk hatalmat az életünk felett, hogyan teremtünk szabadságot és felelősséget a saját életünkben.
Feldmár előadása ismét megerősítette: a lelki egészség nem egy állapot, hanem egy folyamatos, élő folyamat, amelyben a fájdalmas élmények átengedése, a kapcsolatok minősége és az önmagunkhoz való viszony kulcsszerepet játszik. Gondolatai fontos iránytűt adnak a coaching és más segítő szakmák számára – és mindenki számára, aki hitelesebb, szabadabb életet szeretne élni.
A budapesti előadás egyik legfontosabb üzenete, hogy a kilábalás kulcsa gyakran a jövőre irányuló fókuszváltásban rejlik. Feldmár hangsúlyozta: sok esetben már az is pozitív változást hoz, ha elkezdünk másként cselekedni, új mintákat kipróbálni – akár anélkül, hogy teljesen megértenénk a problémák gyökerét. Ez a szemléletváltás nemcsak felszabadító lehet az ügyfelek számára, hanem a coaching folyamatban is új dimenziókat nyithat meg: a jövő alakíthatóságába vetett hit és a cselekvés bátorsága önmagában is képes elindítani a változást. A döntéseink jelentőségét is kiemelte: a jövő nincs előre megírva, minden döntésünkkel formáljuk azt, és mindig lehetőségünk van új irányt választani.
Coachként különösen érdemes Feldmár gondolatait beépítenünk a mindennapi gyakorlatunkba. A jövőfókusz, az átáramlás és a jelenlét nem csupán terápiás, hanem coaching helyzetekben is kulcsfontosságúak: segíthetjük ügyfeleinket abban, hogy ne feszüljenek bele a nehézségekbe, hanem megtanulják átengedni azokat magukon, és bízzanak saját belső szűrőjükben. Feldmár hangsúlyozza, hogy a segítő személye, a hiteles kapcsolat, a valódi jelenlét nem helyettesíthető semmilyen módszertannal – ez a coachingban is igaz. A coach–ügyfél kapcsolat egyedi, élő, és csak akkor tud valódi változást hozni, ha bizalomra, őszinteségre és elfogadásra épül. Feldmár etikai szemlélete arra is emlékeztet: a coaching nem csupán célok eléréséről, hanem arról is szól, hogyan bánunk egymással, hogyan teremtünk szabadságot, felelősséget és önazonosságot az ügyfeleink életében. Ez a szemlélet segíthet abban, hogy a coaching ne csak technika, hanem valódi, mély emberi találkozás legyen.
