Grozdits Adrienn – Szülői coaching: Az önismeret fontossága a gyereknevelésben

Kislányom születése utáni első pár hónap nem úgy alakult, ahogy azt vártam. Szétesett a világom és amit addig a szülői létről hittem. Ott álltam és azt éreztem, hogy dühös vagyok és csalódott. El kellett kezdenem saját magamat újraszervezni. Majd felmerült bennem a kérdés, hogy engem erre miért nem készített fel senki.
A szülők fejlődése azért is kulcsfontosságú, mert nemcsak saját magukat tehetik boldogabbá és teljesebbé, hanem gyermekeiknek is példát tudnak mutatni az élet számtalan területén.
A felnövekvő generációra a család van a legnagyobb hatással, legyen az pozitív vagy negatív. Éppen ezért a fiatal szülőket választottam kutatási célcsoportomnak, mert ők még abban az érzékeny, képlékeny és formálható időszakban vannak, amikor komoly hatást tudnak gyakorolni gyermekük fejlődésére mentális téren is.
Hiszen a gyermek-szülő kapcsolatban tapasztaltak beivódnak a gyermekbe és meghatározzák az énszerveződését beleértve a kapcsolatait is. A beépült élményanyag előhívódik felnőttkorban, így befolyásolja majd a teljes felnőtt életvezetést és életminőséget.
A coachok között vannak, aki kifejezetten a szülőkkel foglalkoznak. Ők az angolszáz vidékeken parental coachoknak nevezik magukat. A coaching segít abban, hogy a szülők gyermekeiket olyan szemléletben tudják nevelni, ahogy az az egész család számára a legideálisabb.

Önismeret definíciója és dimenziói
Az önismeret fogalmát általánosságban a saját érzések, gondolatok, motivációk és viselkedés megértésének képességeként definiálhatjuk. Az önismeret az egyéneknek segít abban, hogy jobban megértsék önmagukat, az erősségeiket és gyengeségeiket, valamint a belső érzéseiket és reakcióikat. Ezáltal hozzájárulhat az egyéni fejlődéshez, az egészségesebb kapcsolatok kialakításához és az életminőség javításához.
Az önismeret dimenziói között számos különböző aspektus található, amelyek összességében alkotják az egyén teljes önismeretét. Mindegyik megismerési feltérképezése fontos mérföldkő.

Ezek közé tartoznak például:

1. Érzelmi önismeret: Annak a képességnek a felismerése és megértése, hogy mik az egyén saját érzelmei és reakciói. A hat alapérzelem mellett fontos azt is megismernünk, hogy különböző helyzetekben, miként viselkedünk, mert ez kultúránkként eltérő is lehet. (Atkinson & Hilgard, 2005)
2. Kognitív önismeret: Az egyén képessége arra, hogy megértse és felismerje saját gondolatait, hitrendszerét és értékrendjét.
3. Viselkedési önismeret: Ekkor az egyén saját viselkedési mintáit és szokásait analizálja ki.
4. Szociális önismeret: Az egyén képessége arra, hogy felismerje és megértse mások érzéseit, gondolatait és reakcióit, valamint azt, hogy hogyan hat azokra a saját viselkedése és kommunikációja. (Rogers, 2019)

A fentiek alapján látható, hogy ez egy komplex vizsgálatot igényel. Lehetnek olyan területek, ahol az egyén előrébb jár, míg más dimenziók feltérképezésében elmaradásban van. Az önelfogadás, vagyis az, hogy elfogadjuk magunkat teljes valójában, szintén alapvető fontosságú az önismeret szempontjából, mivel segíti az egyént abban, hogy őszinte és mély kapcsolatokat alakítson ki másokkal és a világgal és nem utolsó sorban saját magával is.

Az önismeret szerepe és jelentősége a szülői szerepben
A családból kapott mintákon kívül a környezetünk is hatással van személyiségünk fejlődésére. Minden bizonnyal az egyik legmeghatározóbb pont egy felnőtt életében, amikor szülővé válik. Amikor a szülő mélyen megfigyeli gyermekét, akkor benne is megváltozik valami. Közelebb kerül a belső gyermeki énjéhez és így felnőttként, a szülői identitás is formálódik. Ez a fajta önismereti munka, erős önreflexiót, őszinte befelé fordulást igényel. Ez a gyarapodás elengedhetetlen, szükségszerű és soha nem ér véget.
Az önismeret segíti a szülőket abban, hogy jobban megértsék saját érzéseiket, reakcióikat és kommunikációs stílusukat. Ezáltal képesek lesznek hatékonyabban kommunikálni gyermekeikkel, megfelelő módon reagálni a különböző helyzetekben és elkerülni, vagy megelőzni a konfliktusokat. Segíti őket abban, hogy empatikusabbak legyenek gyermekeikkel szemben. Ezáltal erősödik a köztük lévő kapcsolat.
Azok a szülők, akik tisztában vannak saját képességeikkel és korlátaikkal, hatékonyabban tudnak reagálni a kihívásokra és fejleszteni a szülői képességeiket, ezáltal megfelelően alakítják ki a szülői módszereiket. A magabiztos szülők képesek megbirkózni a stresszel és biztonságot nyújtani gyermekeiknek, ami hozzájárul a stabilabb szülő-gyermek kapcsolathoz.
Végül, de nem utolsó sorban az önismeret segíti a szülőket abban, hogy jobban megértsék saját szükségleteiket és hogy hogyan gondoskodjanak magukról. Ugyanis a kiegyensúlyozott és elégedett szülők jobban képesek gondoskodni gyermekeikről és inspiráló példát jelenthetnek számukra a személyes fejlődésben. (Tsabary, 2014)
Összegezve tehát látható, hogy a tudatos szülővé válás nemcsak a gyerekek, hanem a szülők számára is hatalmas lehetőségeket rejt magában mind a személyes fejlődés és mind a kapcsolatok ápolásában.
Ez a fajta szülői tudatosság azonban az utóbbi évtizedekben lett ennyire jellemző. A tudomány fejlődésével, a kutatások eredményeit vizsgálva kimutatták a szülői jóllét jótékony hatását. A következőkben megvizsgálom a szülőket és a szülőséget.

Szülőség evolúciója
Az állatvilágban tett megfigyelések számos párhuzamot mutatnak az emberi és az állati szülői magatartás, minták között. Ilyenek a kapcsolódás és kötődés vagy a tanulás és modellezés. (Smith, 2005)
Az első alapvető szükségletünk a biztonságos kötődés és kapcsolódás. Azért fontos, hogy ez a korai pár év hogyan teljesül, mert minden későbbi kapcsolatunk prototípusa az az anyával való kapcsolatunk lesz. (Atkinson & Hilgard, 2005)
A gyermek és anyja közötti kötelék megkérdőjelezhetetlen. A szülők viselkedésének mintázataira egyre több tanulmány születik. A külső környezeti hatások és a transzgenerációs traumák is bizonyítottan hatással vannak a nevelési szokásokra. (Orvos-Tóth, 2018)
Az ipari forradalom, a háborúk, a nők munkába állása és a neveléstudomány fejlődése meghatározó változásokat hozott a családok életében. A társadalomban bekövetkezett változások lassan formálták a régi, megszokott normákat. A már kétkeresős családmodellekben a XX. század második felében még mindig sokszor az egykeresős modell szerinti szülői szerepek domináltak tehát, a nőkre kettős teher hárult. Korábban a generációk együtt éltek, a nagyszülők, nagynénik aktívan részt vettek a gyerekek nevelésében. A nyugati kultúrában a nukleáris családok száma továbbra is meghatározó.
Az internet és az okos kütyük térhódítása előtt a család mindent együtt csinált. A közös meseolvasás, vásárlás, beszélgetések és az étkezések alkalmával a gyerekek kaptak egy szülői mintát. A neveléstudomány kutatásaiból kiderül, hogy a gyerekekkel töltött kevés minőségi idő és a szülőktől kapott minták vagy annak hiánya kihat a fiatalokra. Például az apák jelenléte a családi életben több szempontból fontos a személyiségfejlődésben. (Uzsalyné Pécsi, 2022)
Az internet és az információs társadalom hatásai kikerülhetetlenek. A média azt sugározza, hogy minden a szülőkön, de inkább az édesanyán múlik. A fogyasztói társadalommal pedig megjelent a választási paradoxon, vagyis minél nagyobb a választék – vagy vélt választási lehetőség – annál nehezebben tud döntést hozni valaki. Ez pedig modern világunkban igazán nagy kihívást jelent, hiszen az internettel a zsebünkben minden elérhető egy szempillantás alatt. (Aronson & Aronson, 2023)

SWOT analízis
A következőkben azt vizsgálom meg egy SWOT analízis segítségével, hogy mik azok a tényezők, amik hatással vannak a mai szülőgenerációra, hogy tudatosabban neveljék a gyermekeiket.
Erősségük, hogy sok, elérhető információ áll már a rendelkezésükre. A tudás demokratizálódásával különböző diszciplínák segítségével vizsgálhatják meg például a tudatos szülői léthez tartozó paradigmákat. A kommunikációs eszközök széles tárháza áll rendelkezésükre, hogy magukba szívják az ismereteket, bárhol és bármikor. Annak a tudásnak a birtokában, ami eljut a mai szülőkhöz már a családi rendszerekben is változás állt be. Az apák otthoni feladatokba és gyermeknevelésbe történő bevonódásáról az utóbbi évtizedekben több kutatás is született. Az eredmények szerint ezt nagyban befolyásolja a médiumok, azon belül is a social média. Megjelent az „új” apatípus, aki érzelmileg nyitott, törődő. Jelen van a gyermek életében, megközelíthető, lelkileg elérhető, így gyermekei iránt érzelmileg elkötelezett. Szívesen beszél a gyermekgondozási feladatokról és osztja meg véleményét, tapasztalatait párjával és a külvilággal. (Sztáray Kézdi & Kovácsné Hegedűs, 2023)
A gyengeséghez sorolható a stressz, amit a megélhetési bizonytalanság, a vezetői pozíció betöltése, a világban zajló események hatására átélünk (például: háború). A szülők, mivel sokat dolgoznak, hogy az anyagi javakat biztosítani tudják, kevesebb minőségi időt tudnak a gyermekekkel együtt tölteni. Az interneten, fórumokon található tanácsok pedig sokszor összezavarhatja a megoldást keresőket. A szülők is függnek a digitális eszközeiktől, de akadnak olyanok is, akik abszolút nem képesek használni a modern kor vívmányait. Továbbá, nem minden szülő rendelkezik megfelelő képességekkel a hatékony kommunikációhoz, konfliktuskezeléshez vagy a pozitív nevelési módszerek alkalmazásához.
Nagy potenciált jelent a mai tudatosságra nyitott szülők számára, hogy az internet segítségével részt vehetnek online tanfolyamokon, ahol meg tudják osztani tapasztalataikat és támogatást kaphatnak. A tudomány és kormányzati szervek is felismerték ennek fontosságát, így több fronton tudnak szakértői támogatást nyújtani a gondviselők számára.
A legnagyobb kockázatnak a világhálón található rengeteg információban és a radikális véleményekben láttom. Továbbá, hogy a digitális korszakban a gyerekek egyre több időt töltenek képernyő előtt, ami növelheti a fizikai aktivitás hiányát és a szociális készségek csökkenését. Az online világ túlzott használata csökkentheti a gyerekek képességeit az élő kapcsolatok kialakításában és fenntartásában.

Kilenc szülőtípus
Ahogy az élet, úgy a szülőség sem fekete vagy fehér. Több tényező befolyásolhatja a szülőt abban, hogy miként reagál egy adott szituációra. Természetesen, mint az élet megannyi területén a kapott szülői minták dominánsan hatnak erre a szerepre is. Idővel, ahogy kialakul saját identitásunk és felfedezzük a körülöttünk lévő színes világot, úgy változik a szülőségről alkotott véleményünk is. Ez vezethet oda, hogy valaki a szülei nevelési elveit csak részben emeli át saját családi életébe. Mert tudatosan rálát a típusok előnyeire és hátrányaira, valamint felismeri a transzgenerációk által hordozott mintákat, amiket meg akar törni.
L. Stipkovics Erika által definiált kilenc szülőtípus között is vannak hasonlóságok, átfedések. Azonban megfigyelhetőek olyan jellemvonások, amik alapján különböző típusokba lehet a szülőket kategorizálni. Könyvében arra is kitér, hogy miként hatnak a szülők nevelési elvei a gyermekek későbbi életére, önbecsülésére, megküzdési stratégiáira. Lássuk a kilenc típust röviden összefoglalva.

A túlféltő- túlkötődő szülő: Borostyán
Ők azok a szülők, akik a széltől is óvják gyermekeiket. Olvashatunk róluk helikopter szülőként is.
A szereptolvaj szülő: Szülősítő
Akkor fordul elő, ha a szülő azt várja el gyermekétől, hogy felnőttként viselkedjen korától függetlenül.
A túlkövetelő szülő: Idomár
Az idomár szülő rendszeresen magas elvárásokat állít gyermeke felé és nem veszi figyelembe fejlődési tempóját és valós igényeit. Ő a maximalista szülő.
A barát szülő, avagy: a Jó fej
Nem vállal elég felelősséget a gyermek életében felmerülő fontos döntésekben, nem vállalja a szabályalkotó szerepkört.
A mindentudó, avagy: a Szuperszülő
Másokat leértékel, melynek legtöbb esetben gyermekei is áldozatául esnek. Mindent jobban tud másoknál.
Az érzelmileg zsaroló szülő, avagy: a Mártír
Tehetetlenné teszi szeretteit azért, mert a gyermeke érdekeire hivatkozva lemond igényeiről, vágyairól és segítséget sem fogad el. Lépten-nyomon áldozathozatalára hívja fel a figyelmet viselkedésével, kommunikációjával azért, hogy elismerést kapjon.
A távolságtartó szülő, avagy: az Üveghegy
Hideg racionalitással kezeli a gyermek problémáit, nem tud ráhangolódni az igényeire. Kommunikációjából hiányzik az érzelmek megfogalmazása, támogatás, bátorítás, empátia.
A bántalmazó szülő, avagy: az Agresszor
A bántalmazó szülő agresszív viselkedése mögött a szülői bizonytalanság, az önbizalomhiány, a kisebbrendűségi érzés áll. Dühét, frusztrációját a gyermeken vezeti le verbális vagy fizikai agresszióval.
Az elég jó szülő: a Bátorító.
Bizalmat, szeretet ad. Olyan kihívásokkal állítja szembe, amik korának megfelelő és fejleszti gyermeke kreativitását, önbizalmát, a szükséges határok elfogadását, az örömszerzés képességét, az érzelmek szabad kifejezését és a rezilienciát. Kommunikációját tekintve hatékony, megoldásorientált, így gyermeke együttműködővé válik. A bátorító szülő példát mutat abban, hogy ha nehézséggel áll szemben akkor nyugodtan kezeli a helyzetet, ezzel azt erősítve gyermekében, hogy önbizalommal álljon az élet kihívásaihoz.
(L. Stipkovits , 2015)

Ahogy a szerző is fogalmaz: „Szülői magatartásunk alapvetően nem a tudatos döntéseinken múlik, ám tanulható, személyiségünk halálunkig változtatható.” (L Stipkovics, 2015, p. 239.) Ebben a tanulásban, önfeltárásban tud segítséget nyújtani a coaching, mert megerősíti bennünk az önhatékonyság érzését, ami a boldogulásunk alapja.

Coaching szemléletű szülői attitűd – Elég jó szülő
A XXI. században a coaching egyre nagyobb értéket képvisel. Az üzleti világban felismerték, hogy ezzel a technikával fejleszteni tudják a munkavállalókat, ami által a teljesítményük nő és egyben tudják a vállalati értékrendet és kultúrát gazdagítani. (Kelló, 2014) Ha a családot és egy vállalatot közelebbről megnézünk, akkor több hasonlóságot is találunk. Amennyiben a család egy csapat, úgy a szülők a csapat vezetői. Ők hozzák a szabályokat, osztják le a feladatokat a csapaton belül. De fontos, hogy tudjanak motiválni, támogatni, célokat kitűzni és ünnepelni az elért sikereket. A gyermekek pedig az alkalmazottak, akik iránymutatásra, határokra, célokra vágynak. Ahogy a valódi üzleti világban a vezetők is sokszínűek, mégis három típust szoktunk markánsan elkülöníteni:
• Autokrata
• Demokratikus
• Laissez-fair
A fenti három típusban megtalálhatjuk azokat a jellemvonásokat, amik felsorolásra kerültek a kilenc szülőtípusban. Meglátásom szerint az autokrata vezetőhöz tartozik az agresszor, a szuperszülő és az üveghegy típus. A demokratikus vezetőhöz a jófej, míg a laissez-fair a szülősítő, a jófej és az üveghegy típusokat sorolnám. Emellett bizonyos tulajdonságok megjelenhetnek a többi típusból is, hiszen helyzet, probléma és személyiség függő, hogy éppen melyik stílus kerül előtérbe.
Ezt a triádot szeretném kiegészíteni a coaching szemléletű vezetéssel, melyhez a bátorító szülőtípust társítom. A coaching szemléletű szülő vagy vezető nem coach, ugyanakkor nevelési és vezetési stílusában alkalmazza a coaching módszereit is.
Az „elég jó” szülő fogalmát Winnicott vezette be a köztudatba. (Winnicott, 2000). Lássuk mik azok a jegyek, amik összhangban vannak a coach kompetenciákkal. Mindenekelőtt egyénre szabva neveli gyermekét. Figyeli azt, hogyan viselkedik, reagál bizonyos szituációkra. A személyiségjegyeit szem előtt tartva elégíti ki gyermeke igényeit. Dolgozik azon, hogy együttműködés alakuljon ki a szülő-gyermek kapcsolatban. Segít abban, hogy a gyermek önálló életre legyen képes. Türelmesen terelgeti, segít kitűzni a céljait, mellette van. Erősségeit felismeri és fejleszti. A kommunikációjában hatékony, megoldásorientált és ösztönzi érzései, szükségletei megfogalmazásában. A pozitív pedagógia és pszichológia szemlélete meghatározza a gyermeknevelési gyakorlatát. Hiszen ebben az esetben a szülő teret ad és biztonságot nyújt, hogy a gyermek megismerje önmagát, gyakorolhassa képességeit. Alkalmazza az aktív hallgatást, empátiát, az asszertív kommunikációs technikát, értő figyelmet és konstruktív visszajelzést ad. De mindennek az alapja a bizalom. (ICF, 2019)
Íme néhány nehézség, amivel találkozhatnak a coaching szemléletű szülők. A lista nem teljes, hiszen egyéniségeinkből adódóan különböző helyzetek jelenthetnek kihívást.
• Túlzott elvárások önmagukkal szemben:
A coaching szemléletű szülők gyakran magas elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben a coaching elveinek és technikáinak alkalmazása terén. Ennek eredményeként nehezebb lehet számukra elfogadni, ha nem mindig sikerül a coaching szemlélettel megközelíteniük a nevelési helyzeteket.
• Kontraszt más szülői stílusokkal:
Ha a környezetükben többnyire más szülői stílusokkal találkoznak, például irányítóbb vagy hagyományosabb megközelítésekkel, akkor meg kell küzdeniük az esetleges megértetlenség vagy kritika érzésével. Ha a szülői közösség vagy az iskolai környezet nem érti vagy nem támogatja a coaching szemléletet, a szülő nehezebb helyzetben lehet, mivel nem talál megfelelő támogatást vagy megerősítést. Ez a fajta megértés hiánya az elszigeteltség érzését kelheti. Ekkor elbizonytalanodhat és a magabiztosság csökkenhet.
• Rugalmasság kihívásai:
A coaching szemlélet rugalmasságot igényel, és néha az élet különböző területein, mint például az iskolai követelmények, vagy a gyermek egyedi szükségletei, nehezebben alkalmazható.
• Türelem és időigényesség:
A nevelési módszerek időigényesek lehetnek, és a változások nem minden esetben történnek meg azonnal. A türelem fenntartása néha nehezebb lehet, különösen, ha a gyermek viselkedésének javulása lassabban következik be.
• Személyes követelmények:
A coaching szemléletének alkalmazása magas szintű személyes felelősséggel és folyamatos önismerettel jár, ami kihívást jelenthet a szülőnek különösen.
Komócsin Laura programja a „Jobb vezető, jobb világ”, nem azt irányozza elő, hogy a munkahelyek lesznek jobbak, hanem az egész világra, társadalmi szinten hatást gyakorolhatnak a vezetők. A szülők képezik ennek az alapját, az otthoni neveléssel. Éppen ezért most szeretnék pár gondolat erejéig ránézni, hogy milyen hozadéka lehet a coaching szemléletű nevelésnek munkáltatók és a tudatos karrierválasztás szempontjából.

Coaching szemléletű szülői nevelés hatása az üzleti világban
A szeretetnek van helye az üzleti környezetben. A jövőkutatók szerint az alábbi néhány dolog kulcsfontosságú lesz a fiatalok számára:
• a lényeglátás,
• gyors alkalmazkodás,
• az önismeret,
• a kommunikáció,
• a logikus, strukturált és kreatív gondolkodás. (Steigervald, 2021)
A magyar iskolákban a kognitív készségekre (IQ) helyezik a hangsúlyt, azonban a fent felsoroltak többsége az emocionális intelligencia (EQ) alá tartoznak. „A karrierünk során a munkaerőpiacon 4%-ot számít az IQ, a fennmaradó 96 % pedig egyéb képességeinket igényli.” (Uzsalyné Pécsi, YouTube, 2023)
A kutatások is azt mutatják, hogy a soft skillek felértékelődnek. (Jobsgarden, 2018) A coaching szemlélettel nevelt gyerek önállóságban, önbizalomban és az együttműködési készségek terén kiemelkedőek, amelyek később az üzleti környezetben is előnyösek lehetnek. Ennek hatására tudja majd önmagát is fejleszteni és kreatívan állni a munkahelyi kihívásokhoz. Tehát fontos lesz, hogy legyen motiváció, ami hajtja a fejlődés irányába.
Emellett ez a nevelési módszer hozzájárulhat a problémamegoldó képességek és az empátia fejlődéséhez, ami kritikus fontosságú az üzleti szférában. Továbbá ösztönzi a pozitív gondolkodásmódot és a célkitűzéseket, ami segíthet a munkahelyi teljesítmény növelésében. Ezt azzal is el tudják érni, hogy a gyermek erősségeit és érzelmi intelligenciáját fejlesztik, melyek következtében az együttműködés miatt gördülékenyebb lesz karrierépítésük.
A coaching szemléletű szülői nevelés nem azt jelenti, hogy nincsenek határok és a gyermek azt csinál, amit akar. Csak tisztában van azzal, hogy a sok, szükségtelen megkötés szorongóvá teszi a gyermeket. A parancsolgatással azt sugallja felé, hogy a másik érzelmei nem fontosak. Azonban, ha következetességgel, higgadtan kezeljük a helyzetet, akkor megkaphatjuk a várt együttműködést, mellyel a gyermek önértékelése és szociális érzékenysége is nő. A pozitív fegyelmezés a hagyományos büntetés és jutalmazás helyett hatékonyabb és egészségesebb módszert kínál a szülőknek, amely a gyermek tiszteletén, együttműködésén és felelősségvállalásán alapul. Alapelvei segítenek a gyerekeknek kiegyensúlyozottabbá válni, fejlesztik az önállóságukat és segítik őket abban, hogy hatékonyan kezeljék az érzelmeiket és viselkedésüket. (Nelsen, 2013)

Kutatás
A kutatásomat az a gondolat vezérelte, hogy a szülőségnek vannak olyan részei, amikről nem beszélünk. Ahogy már a SWOT analízisnél kifejtettem, látható egyfajta paradigmaváltás a témában, hiszen egyre nagyobb reflektorfényt kapnak a szülői lét kihívásai.
A legfrissebb World Happiness Report szerint Magyarországon nőt a lakosság boldogságszintje a legutóbbi mérés óta. Jelenleg az 56. helyen áll. (Helliwell, et al., 2024)
Tehát a helyzet javul az idő előrehaladtával, de még mindig el vagyunk maradva. Mivel az emberek társas lények, így alapvető szükségletük, hogy tudjanak kapcsolódni és ezáltal kiteljesedni. A szüleinkhez, a családtagjainkhoz fűződő viszonyunk az első, ami meghatározza a későbbi életünket. Kutatásom során az általam felvetett négy hipotézist kvalitatív és kvantitatív módon is megvizsgálom.

Komplex elemzés
A következőkben megvizsgálom, hogy milyen eredményeket mutat a kérdőíves kutatásom és a kapott eredmények milyen összefüggést mutatnak az általam készített szakmai interjúkkal.
A kitöltők nemi arányát tekintve több, mint a kétharmada nő volt. (86%). Ez az arányeltolódás adódhat abból, hogy kifejezetten édesapáknak szóló aktív fórumból sokkal kevesebb van. Ez is azt támasztja alá, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatos témák még mindig a nők körében jelenik meg szignifikánsan.

Kor szerinti eloszlást tekintve 64%-uk 1980-1994 között született. A demográfiai adatokból kitűnik, hogy a kérdőívet kitöltők nagy rész az Y generációhoz tartozik, ezért említést kell tenni néhány generációs jellemvonásukról. Ők az a nemzedék, akiknek minden egyes tagja még az offline világban született és fokozatos nőtt bele digitális világba. Ezért rugalmasabbak, nyitottabbak az újra. Ráléptek az énközpontúság eddig ismeretlen útjára és élmény-orientáltakká váltak. Elérkezett az a pont, hogy megfordult a tudás átadásának iránya, vagyis a gyermek kezdte el oktatni a szülőt, aminek a hatására a hagyományos értékek tisztelete elveszett. A legképzettebb generáció, ami kihat a munkaerőpiacra is. A 2008-as válság, a kiszámíthatatlan jövő mind arra ösztönzik e generáció tagjait, hogy karrierben és a jutalmazásban is rövidebb időtávban gondolkodjanak. A szabályokat ők írják és már nem akarnak annyit és úgy dolgozni, mint elődeik, mert akkor nem jut idejük magukra. Egyéb jellemző szokásuk a nem-költés, a kortársaikkal mélyebb kapcsolatot ápolnak ellenben a lojalitásukból veszítettek. (Steigervald, 2021)
Az eredmények azt tükrözik, hogy résztvevők több, mint fele (53%) nem vett még részt önismereti folyamatban, ennek ellenére úgy gondolja, hogy jól ismeri az erősségeit és képességeit, amiket a mindennapokban hatékonyan tud alkalmazni (73%). Mindhárom segítő szakember kihangsúlyozta az önismeret fontosságát, éppen ezért a coaching folyamatok önismerettel kezdődnek. A pszichológus szerint az öntudatunkat már az iskolában, sőt otthon el kellene kezdeni feltárni, annak érdekében, hogy a személyiségünk minél több dimenzióját meg tudjuk ismerni. Az emberek számára az önismeret egy új fogalom. A pszichológus elmondása alapján még tabutémának számít a szülőség árny oldalairól beszélni, de egyre többen nyitottak a pszichológiai témák felé. Ezt támasztotta alá a két coach is. Azonban csak egy vékony réteg, aki meg is teszi a lépést, hogy szakember segítségét kérje. Az anyacoach meglátása szerint, ami ingyenes azt használják ki. Ez is összecseng a generációkutató leírásával.
A stressz a kitöltők közel 95%-át érinti. 82%-a csökkent türelemben érzi, hogy a stressz és a frusztráció jelen van a családban. Ezt követi a kommunikációs nehézségek (31%) és a gyakori veszekedések (29%).
A szülők bevallása alapján (33%) nem annyira számottevő a szülői feladatokból adódó feszültség. A stressz kezelésére, levezetésére a humor (50%) mellett szinte egyenlő arányban jelölték meg a hobbit, szabadidős tevékenységet (44%) illetve a rendszeres testmozgást. (44%) De szorosan ezeket követi a társas kapcsolatok (43%). A fenti válaszokból azt lehet leszűrni, hogy többféle megküzdési stratégiát alkalmaznak párhuzamosan. De a válaszadók 7%-a nem alkalmaz semmilyen stresszoldó technikát.
Megdöbbentem, mikor láttam, hogy a humor és a nevetést ilyen sokan megjelölték. A humornak van több fajtája. Többélő fegyver, amivel nem mindegy, hogy hogyan bánnak. Ha Énvédő funkciót tölt be vagy én-pozitív humorként alkalmazzák, akkor valóban segít a nehéz helyzetek pozitív kezelésében. Ellenkező esetben, ha a szülők elbagatelizálják a problémáikat vagy önostorozó formáját használják, az nem minősül stresszkezelésnek. A gúnyolódás tárgya ilyenkor lehet a család valamely más tagja is, ami szintén nehéz érzéseket és később konfliktusokat szülhet, anélkül hogy ez tudatosulna.
Mindhárom szakember az önismeret fontosságát emelte ki, mindamellett a megelőzésre fektetik a hangsúlyt, illetve a kommunikációra.
Arra a kérdésre, hogy a gyermeknevelésre hatással van-e a szülői stressz a megkérdezettek 87%-a igennel válaszolt. Ők abból vennék észre a pozitív irányú változást, hogy türelmesebbek lennének (77%), nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lenne a kommunikációs légkör (52%) és pozitívabb a hangulat (44%) otthon. A pszichológus említést tett arról, hogy a szülők „nehezebben tudják kezelni a saját gyermekük frusztrációját, stresszét”. Ilyenkor „megijednek, és az ijedtség vagy a félelem, ezekben a helyzetekben félreviheti a reakciójukat, vagy nem úgy reagálnak esetleg, ahogy az támogatná a gyermeket egy-egy ilyen érzelmileg megterhelő vagy intenzív helyzetben.”
Azok között, akik itt nemmel válaszoltak kaptak egy külön kérdést, ami arra irányult, hogy miből gondolja, hogy a gyereknevelési módszereire nincsen hatással a stressz szintje. A kapott 18 válaszból azonban 16-an éreznének pozitív változást, ha kevesebb stressz érné őket és ezek között megjelenik a türelmesebb szülői reakció is. Tehát a kitöltők ellentmondásba kerültek magukkal, ami azt mutatja, hogy ez egy vakfoltjuk. Fontos tisztázni, hogy a türelmetlenség már egy tünete a háttérben meghúzódó okoknak.
A szakemberek hangsúlyozták, hogy lehet és érdemes is a frusztrációt kezelni, de a legjobb, ha megkeressük a gyökérokokat.
Ezután következett az érzelmek és alapszükségletek témakör. Zömében úgy ítélik meg, hogy felismerik ezeket az igényeiket és közel 50%-uk nem is érez nehézséget, hogy ezeket kommunikálja. Ezzel az állítással szemben áll az apacoach empirikus tapasztalata, miszerint az édesapák körében felmerül annak a kérdése is, hogy tudják-e mire lenne szükségük. A pszichológus tapasztalatai is azt mutatják, hogy az édesanyák főleg a várandóság, illetve a kisgyermekes időszakban, háttérbe szorítják a szükségleteiket. Azonban az átmeneti időszak utána többüknél fennmarad ez az állapot és nem jelzik a környezetük felé az egyéb igényeiket sem. Önzőségnek élik meg és bűntudatot élnek át. Ennek okaként a negatív visszajelzéseket jelölték meg, ahogy a kutatásban is előkerült.
Ha mégis akad nehézség, akkor a válaszadók 24%-a az érzelmi nyitottság hiányát és sebezhetőséget jelölte meg. De többen éreznek szorongást vagy félelmet, hogy visszautasítják őket. Az apacoach azt is kiemelte, hogy a szülőknek szükség lenne fejlődéslélektani és pszichológiai szempontból bővíteni tudásukat, hogy az érzelmi reakciókat jobban tudják dekódolni. Véleménye szerint, amikor a gyerek tükröt tart a viselkedésével, azt a szülő nem tudja, vagy csak nehezen tudja kontrollálni. A szülők 63%-a egyetért abban, hogy ha nem fejezik ki a szükségleteiket, akkor az hatással lesz a gyerekkel való kommunikációra is.
Meglátásom szerint a szülőknek nincs adatuk, ismeretük arról, hogyan érdemes az érzéseikkel és szükségleteikkel foglalkozni. Erre a vakfoltra a szülőknek fel kell hívni a figyelmét. Mindhárom szakember egyetért abban, hogy ahhoz, hogy valaki rá tudjon látni ezekre a területekre az önismereti úton el kell, hogy induljon. A szakvélemények egyhangúan azt mutatják, hogy a párunkkal való őszinte és nyílt párbeszéd fontos, illetve nagyban meghatározza a családi légkört.
A „milyen gyakran érez elakadást a szülői szerepben” kérdés megosztotta a válaszadókat. A teljes skálára érkezet szavazat. Az elakadások fő okának a határok kijelölését és betartását (46%) valamint a megfelelő nevelési módszerek kiválasztásában és alkalmazásában látják (38%). De egyenlő százalékban jelölték a gyermekfejlődési kihívásokat és a munka-magánélet egyensúlyt is (33%).
Az ilyen nehéz helyzetekben 88%-ban a barátokhoz, ismerősökhöz vagy családtagokhoz fordulnak, ahol megoszthatják a tapasztalataikat. Ilyenkor érzelmi támogatásra és megértésre vágynak (55%), valamint gyakorlati segítséget várnak a családtagoktól, mint például gyermekfelügyelet. (53%)
De az Y generációra jellemző az is, hogy saját kortásaiktól (barát, ismerős) várják a megoldást. A neveléskutató azt mondja, hogy „az agy, a szellem és a lélek csak valóságos interakcióban képes fejlődni”. (Uzsalyné Pécsi, 2022) Tehát nem virtuális térben, hanem személyes találkozások alkalmával. Ezért fontos a minőségileg együtt töltött idő, nem csak a gyerekek fejődése érdekében.
A bizonytalanság egy transzgenerációs tünet is és az egyensúlyvesztést a szülői szerepben több tényező is befolyásolhatja. Az édesapákkal folytatott munkában rendszeresen tetten érhető, hogy a férfiak apaminta-hiányban szenvednek. A csoportos folyamatok alkalmával a tagok által hozott esetek és beszélgetések révén kapnak tippeket, trükköket egymástól, hogyan fejlődhetnének apai szerepben. Ez is alátámasztja, hogy az édesapák részéről megjelent az igény, hogy aktívan részt vegyenek a család mindennapjaiban. A munka-magánélet egyensúly immár a férfiakat is foglalkoztatja.
Neveléskutatók hangsúlyozzák, hogy az elmúlt 10-20 évben a környezetünkben történő változásokra nem lehet elég gyorsan reagálni. A mai szülők egyik legnagyobb kihívásai között szerepelteti a jó szülői minták hiányát. Például a digitális szülőség mibenlétéről a veterán vagy baby boomer generációnak nem kellett foglalkoznia, mikor aktívan gyermeket nevelt. (Uzsalyné Pécsi, YouTube, 2023)
Az utolsó témakörben a szülői szerepre való felkészítésre voltam kíváncsi. A válaszadók 30%-a az „Egyáltalán nem” választ jelölte meg. A kapott eredmények alapján a nevelők igényt tartanak a felkészítő és támogató programokra, ahol az alábbi témákban szeretnének tudást szerezni: hatékony kommunikációs stratégiák (63%), konfliktuskezelési technikák alkalmazása (57%), pozitív nevelési módszerek és megerősítő stratégiák mellett (56%) a gyermekfejlődés lépcsőit szeretnék elsajátítani (53%). Ami érdekes, hogy itt a legkevesebb jelölést a szülői önismeret és öngondoskodás fejlesztése kapta (34%). Mégis saját bevallásuk szerint a támogató programok hatására a kitöltők többsége érzelmileg stabilabbá válna szülőként. Nagyon hangsúlyosan megjelenik, hogy a szülőket edukálni kell az önismeret és öngondoskodás fontosságáról.
Az, hogy a szülők egyfajta bizonytalanságban őrlődnek az is bizonyítja, hogy több nemzetközi szervezet indított programot az elmúlt években, a gyermeket nevelők támogatására. Ilyen például az UNICEF Lélekemelő programja (UNICEF, [s.a.]), ami kifejezetten a szülőknek szól. Vagy a Parenting for Lifelong Health Program (Parenting for Lifelong Health, [s.a.]), ami többek között számos európai országban is elérhető már. Magyarországon hasonló kezdeményezést hirdetett az Együtt a Szülőkkel a Családokért Közhasznú Alapítvány, ahol célzottan az édesanyák és édesapák kihívásaival, szerepük betöltésében nyújtanak támogatást. (Együtt a Szülőkkel a Családokért Közhasznú Alapítvány, [s.a.])
Egy 2023-as magyar fiatalok bevonásával készült kutatás kimutatta, hogy a családi élet kihívásait a gyermekek is érzik. A 15 és 29 évesek között a kilencedik legégetőbb problémáként jelenik meg. (Pillok & Székely, 2023) Ha a gyermekek tükröt tartanak, akkor ez nem csak a fiatalok problémája, hanem a szülőké is. Sőt, az egész társadalmunknak szembe kell nézni vele.

Prevenció és az iskola szerepe
Ahogy az orvostudományban sem, úgy a mentális jólétünk terén sem lehet a prevenciót elég korán elkezdeni. A legideálisabb az lenne, ha gyermekek már a családban, szüleiktől megkapnák a megküzdési stratégiák egy részét. Családi életre való nevelés megkezdése szükséges lenne már iskolás korban. A coachingot be lehetne vezetni az alapszintű iskolai oktatásba, hogy a gyerekek figyelmét felhívjuk a mentális egészségre és jóllétre. A magyar közoktatásban 2020-ban indult a családi életre való nevelést célzó tanterv, azonban lényeges eredményeit nem látjuk egyelőre. (Oktatási Hivatal, 2020)
Többek között lehetne fejleszteni az érzelmi intelligenciájukat, kommunikációs képességeiket. Napjainkban az elmagányosodás egyre markánsabban van jelen a fiatalok körében is. Szerencsére már több éve működik a Boldogságóra Program (Boldogságóra, [s.a.]), ahol kifejezetten a pozitív pszichológia eszközeivel dolgozhatnak a gyerekek és pedagógusok egyaránt.
A kommunikáció ereje
A kommunikáció, mint tudományág egy dinamikusan fejlődő diszciplína. A beszédkészség révén, olyan kincs birtokában vagyunk, amit életünk végéig lehet fejleszteni és vétek nem használni. Mégis azt tapasztalom és a kutátásom is bizonyította, hogy ismereteink hiányosak és felszínesek. Ahogy fentebb láttuk a neveléstudomány egyértelműen igazolta, hogy a beszélgetés során fejlődik a személyiségünk. Egész életünket meghatározza, befolyásolja pozitív és negatív irányba egyaránt. A szavaknak ereje van. A kommunikációnkkal valamelyik alapszükségletünk kifejezésére törekszünk. De sokszor ennek mi magunk sem vagyunk tudatában. A szívünket kell megnyitni, ha nehéz helyzetben vagyunk, tehát az érzelmi intelligenciánkat kell segítségül hívni. (Rosenberg, 2001)
Az önismeretünk hiányában, ha nem tudjuk megfogalmazni az alapszükségleteinket, akkor a kommunikációnk kudarcra van ítélve. Az erőszakmentes kommunikáció alkalmazásával teret adunk, hogy az érzéseinket kommunikáljuk és ne értékeléseinket. Így nyílik tér a jobb kommunikációra és a kölcsönös megértésre. A coachok ebben is példát és útmutatást tudnak mutatni a hozzájuk forduló klienseknek vagy akár biztonságos tereppel is szolgálnak, hogy kipróbálják az újonnan megszerzett tudást. (Aronson & Aronson, 2023).
Ilyen például a „rapport és vezetés” (pacing and leading), ami egy kommunikációs és befolyásolási technika. A „rapport” az emberek közötti kapcsolat megerősítését jelenti. Ez magában foglalja az együttérzést, az empátiát és az együttműködést, amelyek lehetővé teszik az emberek közötti kapcsolat mélyebb szintű kiépítését. A rapport megteremtése segít az embereknek abban, hogy nyitottabbak legyenek. A „leading” pedig az irányítást jelenti. Ez magában foglalja az emberek vezetését vagy befolyásolását a kívánt irányba. A pacing and leading technikája azt jelenti, hogy az ember először lépést tart vagy összehangolódik a másikkal (rapport), majd vezető szerepet vesz át, és az embereket az általa kívánt irányba vezeti vagy befolyásolja. Ez az NLP, azaz neurolingvisztikus programozási technika hatékony eszköz lehet a kommunikáció javításában, az együttműködés erősítésében és a változások elérésében. Ha szülői szerepet nézzük akkor, ha sikerül ráhangolódni a gyermek igényeire, akkor sokkal könnyebben tudja rávenni az együttműködésre.

Következtetés
A szülőkkel folytatott coaching folyamatok hatására végbemenő belső változásokat tetten lehet érni a szülő-gyerek kapcsolatokban, például a kommunikáció javulásában, az empátia és megértés növekedésében, valamint a konfliktuskezelési stratégiák megválasztásában. Ez a minőségi javulás pedig a társadalom érdekeit is szolgálja.
Ha meg tudjuk mutatni, hogy mi zajlik bennünk, akkor tisztább lesz a kommunikáció, de ehhez tudnunk kell megfogalmazni az érzéseinket és vállalnunk kell a sebezhetőségünket. Kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk. Egy ősi japán iparművészeti hagyományban, a kincugiban a törött teáscsészéket, tálakat nem kidobják, hanem összeragasztják, és a repedéseket arannyal töltik ki. Így a tárgy új értéket kap tökéletlensége és története által, éppen úgy, ahogyan az emberi életek nemesedhetnek a törésvonalak mentén. A lelki traumák, kudarcok azzal gazdagíthatnak minket, hogy új képességeket, szokatlan megoldásokat, megküzdési módokat tanulhatunk általuk. A gyerekeknek a veszteség kezelését is el kell tudniuk sajátítani, mert az életünk velejárója. Ezt a folyamatot nevezi a pszichológia poszttraumatikus növekedésnek. (Atkinson & Hilgard, 2005) Azonban erről sem esik elég szó, mert ezek nehéz és összetett érzések, amik megértésére és elfogadására nem látunk jó példákat a környezetünkben.
A sebezhetőség szebbé és hitelesebbé teszi az embert. Aki arannyal tölti ki törésvonalait, az erősebb, bölcsebb, boldogabb emberré válhat és ezáltal szülői szerepében is tudatosabban lesz jelen. Nem tudunk mindig példát mutatni, de azt is vállalni kell szülőként, hogy nem vagyunk tökéletesek. Fontos lenne, hogy a felnőttek elfogadják, hogy a jó szülőség együtt jár azzal is, hogy:
• felvállaljuk a hibáinkat,
• az érzelmi hatásunkért felelősséget vállalunk,
• a negatív visszajelzéseket tudjuk fogadni és beépíteni,
• bocsánatkérés és annak belátása, ha nincs igazunk,
• a másik képességeihez és érzelmi állapotához igazított elvárásaink legyenek.
Tettekkel nevelünk, nem csak szavakkal. Ha a gyermek azt látja, hogy a szülei bizalommal vannak egymás iránt, meg tudnak beszélni mindent, elfogadás és megbecsülés van, akkor olyan életbátorságot kapnak, ami támpontot nyújt az élet viharaiban.
A szülő saját maga megértése által a gyermekével is jobban tud empatizálni. Ennek hozadéka a boldogabb gyermek és kiegyensúlyozottabb családi légkör. Tehát fejleszteni kell a szülők érzelmi intelligenciáját, kommunikációs kompetenciáikat és az öngondoskodást be kell emelniük a mindennapokba annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabbak, reziliensek legyenek.

Összegzés
A kutatásom talán nem hozott meghökkentő eredményeket, mégis arra jelentőségteljesen rávilágít, hogy a szülőknek dolgozniuk kell önmagukon, mert háttértudásbeli hiányosság mellett egyéb készség- és képességbeli elmaradásaik is vannak, melyek mérhető hatással vannak a családi légkörre.
Azonban ez a komfortzóna elhagyását jelenti, ezért a szülők még tétován állnak a küszöbön. Érzik, hogy a világ rohamtempója arra készteti őket, hogy fejlődjenek és rálépjenek az önismereti labiritus kiszámíthatatlan ösvényeire. De még nem tudják miként és hogyan tegyék ezt meg. Egy coaching folyamatban ezekre a kérdéseikre is kaphatnak választ.
A szülőség életünk minden területét érintő szerep, ami gyökeresen megváltoztatja a prioritásokat és hatással van az érzelmeinkre, a gondolkodásunkra és a döntéshozatalainkra. A coaching sokat tud adni, hiszen ez egy személyre szabott támogatás, így bárki megtalálhatja a számára megfelelő személyt és coaching irányzatot.
 

Irodalomjegyzék

1. Aronson, E., & Aronson, J. (2023). A társas lény. HVG Könyvek.
2. Atkinson, R. C., & Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Osiris Kiadó.
3. Chapman, G. (2022). Az 5 szeretetnyelv – Kamaszkorra hangolva. Harmat Kiadó.
4. Goleman, D. (2024). Érzelmi intelligencia. Open Books.
5. Kelló É. (2014). Coaching alapok és irányzatok . Akadémia Kiadó.
6. Komócsin L. (2011). Módszertani kézikönyv coachoknak és coachingszemléletű vezetőknek II. Manager Könyvkiadó.
7. Komócsin L. (2018). Módszertani kézikönyv coachoknak és coaching szemléletű vezetőknek I. 150 coaching eszköz esetleírásokkal. Manager Könyvkiadó.
8. L. Stipkovits E. (2015). Szeretettel sebezve – Szülőkről felnőtt gyerekeknek. HVG könyvek.
9. Nelsen, J. (2013). Pozitív fegyelmezés. Reneszánsz Kiadó.
10. Orvos-Tóth N. (2018). Örökölt sors: Családi sebek és a gyógyulás útjai. Kulcslyuk Kiadó.
11. Pillok, P., & Székely, L. (2023). Ifjúságkutatóintézet. Forrás: Kívánj tizet! https://ifjusagkutatointezet.hu/kiadvany/kivanj-tizet
12. Rogers, C. R. (2019). Válni valakivé – A személyiség születése. Budapest Edge 2000.
13. Rosenberg, M. B. (2001). A szavak ablakok vagy falak – Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll.
14. Siegel, D., & Hartzell, M. (2004). Parenting from the Inside Out: How a Deeper Self-Understanding Can Help You Raise Children Who Thrive. Penguin Random House LLC.
15. Smith, H. (2005). Parenting for Primates. Harvard University Press.
16. Steigervald K. (2021). Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? Partvonal Könyvkiadó.
17. Sztáray Kézdy É., & Kovácsné Hegedűs D., (2023). A változó apakép vizsgálata az Instagram-posztok tükrében. Médiakutató, 24(4), 65–84. o. Forrás: A változó apakép vizsgálata az Instagram-posztok tükrében: https://www.academia.edu/113221490/A_v%C3%A1ltoz%C3%B3_apak%C3%A9p_vizsg%C3%A1lata_az_Instagram_posztok_t%C3%BCkr%C3%A9ben_1
18. Tsabary, D. S. (2014). The Conscious Parent: Transforming Ourselves, Empowering Our Children. Namaste Publishing.
19. Uzsalyné Pécsi I. (2022). Megtaláljuk vagy kitaláljuk magunkat? Kulcs a Muzsikához Kiadó.
20. Helliwell, J. F., Layard, R., Sachs, J. D., De Neve, J.-E., Aknin, L. B., & Wang, S. (Eds.). (2024). World Happiness Report 2024 –Country Rankings. Utolsó elérés ideje (2024. 04. 21.). https://worldhappiness.report/ed/2024/happiness-of-the-younger-the-older-and-those-in-between/#ranking-of-happiness-2021-2023 Egyéb források
21. Boldogságóra ([s.a.]). Boldogságóra Program, Utolsó elérés ideje: (2024. 07. 30.). https://boldogsagora.hu/
22. Együtt a Szülőkkel a Családokért Közhasznú Alapítvány ([s.a.]). Utolsó elérés ideje: (2024. 07. 30.) https://egyuttaszulokkel.hu/
23. International Coaching Federation, (2019). Frissített ICF kompetencia-modell (2019 november). Utolsó elérés ideje (2024. 07. 30.) https://www.coachingfederation.hu/icf-coach-kompetenciak/
24. Jobsgarden, (2018. 09.) Kutatásaink, Milyen lesz a jövő munkavállalója? Utolsó elérés ideje (2024. 07. 30.). https://www.jobsgarden.hu/wpcontent/uploads/2018/09/Jobsgarden-kutat%C3%A1si-%C3%A9rt%C3%A9kel%C5%91_201809.pdf
25. Kovács András Péter, (2023.01.01.) YouTube. (Kovás András Péter) Utolsó elérés ideje (2024. 07. 30.) Életed filmje, https://www.youtube.com/watch?v=r4TPuDmtcYQ
26. Oktatási Hivatal (2020). Köznevelés, Kerettantervek egyes iskolatípusra, pedagógiai szakaszra, tantárgyra, vagy sajátos köznevelési feladat teljesítéséhez, Utolsó elérés ideje: (2024. 07. 30.). https://www.oktatas.hu/kozneveles/kerettantervek/2020_nat/kerettanterv_7_melleklet
27. Parenting for Lifelong Health. ([s.a.]). Utolsó elérés ideje: (2024. 07. 30.). https://www.parentingforlifelonghealth.org/
28. UNICEF. ([s.a.]). Lélekemelő Program szülőknek, Utolsó elérés ideje: (2024. 07. 30.) https://unicef.hu/mentalis-egeszseg#firstsection
29. Katolikus tartalmak László Visontai. (2023. 05. 18). A játék alapszükséglet. A gyermeknevelés mai problémái [Video]. YouTube. Utolsó elérés ideje: (2024. 07. 30.). https://www.youtube.com/watch?v=5m6gGAZaUq4&t=1067s
30. Winnicott, D. W. (2000). Kisgyermek, család, külvilág. (O. Széchey, Ford.) Animula.

A nevem Grozdits Adrienn, okleves business és team coach, kommunikációs szakember, intézményi kommunikátor, a legfontosabbaknak Anya, Adri.
Kezdetben a szülői szerepben úgy éreztem, hogy nem uralom az életemet és nem én irányítok. Eszköztelen, dühös és kiábrándult voltam. Azon tanakodtam, hogy miért nem tanultunk erről az iskolában. A coaching tanulmányaim hatására sok mindent megértettem és változtattam magamon, aminek az eredményeként ma már kiegyensúlyozottabb lettem és ezáltal a családi életünk is. A cikkemben szerettem volna rávilágítani, hogy az önismeret mennyire fontos a szülői szerepben, hiszen a szülő-gyermek kapcsolat kihatással van egész életünkre.
A kutatásomból kiderült, hogy mely területeken szeretnének fejlődni a szülők és hogy a coaching eszköztár alkalmas a szülők támogatására.