Mi is a történet?
A mesék, történetek adják magukat. Mert nem mesterségesen összerakott gondolatok. A mese epikai műfaj, mely mítoszokon, mondákon és legendákon nyugszik, s eredete az írásbeliség előtti időkre nyúlik vissza. Hatottak rá a vallások, a népi hiedelmek, s egyáltalán nem gyermekeknek, hanem felnőtteknek szóltak. A mesélés, történetmesélés lényege a tudás, tapasztalás, tanulság átadása volt.
Mára a Story Telling, azaz a történetmesélés a vezetők motivációs eszközévé vált, s a műfaj már nem csak a klasszikus írók irodalmi kiváltsága.
A történet az életről szól: arról, hogy miként változik az élet. A változásról, a konfliktusokról, melyek kibillentik az egyensúlyt.
Mire is jó a történetmesélés?
Az üzleti világban a meggyőzés, az értékesítés központi kommunikációs elem. Legyen szó vásárlókról, üzleti partnerekről vagy munkatársakról, a meggyőzés áll az első helyen. Ezzel szemben a legtöbb vezető nehezen, a legtöbb értékesítő pedig rámenősen kommunikál, s az üzeneteik nem, vagy nem jó módon érkeznek meg a partnereikhez.[1]
A „story” – vagyis történet egy előadás vagy beszéd részeként kapcsolódik az előadás kulcsüzenetéhez. Ám az igazán kiváló és lebilincselő történetek mindig egy központi erkölcsi üzenethez vezetnek. Ha az előadásban központi szerepe van egy bizonyos erkölcsi értéknek vagy értékrendnek, esetleg ezek rendszerének, akkor a hallgatóságot – esetleg olvasók figyelmét és fókuszát – kiválóan lehet egy történet segítségével a fő mondanivaló irányába terelni. Egy frappáns, lebilincselő és a témához illő történettel nő a drámai feszültség egészen a mondanivaló csúcspontjáig. Persze nagyon fontos, hogy világos legyen az összefüggés a mondanivaló és a történet mondandója között! A légből kapott történetek, a nem kapcsolódó storyk egyszerűen először mókássá, majd unalmassá válnak.
A kognitív pszichológusok megfogalmazták, hogy az emberi elme a megértésre és emlékezésre tett kísérlete során hogyan állítja össze történetté a tapasztalat darabjait, kezdve egy személyes vággyal, egy életcéllal, majd bemutatja a küzdelmet a vágyat blokkoló erőkkel. Mit is jelent ez? A történetekre jobban emlékezünk, míg hajlamosak vagyunk elfelejteni a listákat és a pontokat, adatokat.
Mint a gazdasági életben, a vezetői létben, úgy a mesékben is mindig van konfliktus, akadály, gát. S itt található egy fontos párhuzam, mely a történetmesélést vezetői eszközzé emelte. Ha történetmesélésbe kezdesz, jó, ha barátságba kerülsz a konfliktusokkal, éppúgy, mint a vezetői létben.
Kár lenne tehát a történetmesélés erejét és a benne rejlő lehetőséget kihagyni egy üzleti előadáson, egy beszédben, de akár egy tárgyalási helyzetben is.
Mitől jó egy történet?
Ha üzleti tárgyalásba, előadásba építjük a történetet, akkor fontos, hogy legyen a történetünknek nagyon világos a szerkezete. Az kezdés mindig valami konfliktus, egyet nem értés, gond, baj, megoldandó eset, melyet a „főhős” munkája, döntése, akciója követ, végül pedig megszületik a megoldás. Közben kockázatok, veszélyek és nehézségek állnak az útjába.
Előfordulhat, hogy a legjobb kapcsolódó történet épp a saját „mesénk”, a velünk megtörtént személyes tapasztalat vagy valós helyzet. Lehet, hogy egy korábbi üzleti partnerünk vagy ügyfelünk esetét formáljuk történetté, és adjuk tovább – szigorúan beazonosíthatóság nélkül.
Amit biztosan kijelenthetünk: a jó történet nem „szájbarágós”, nem magyaráz. Hiszen ez unalmas, banális, és leértékeli a közönséget, hallgatóságot. A jó történet a valóságot, a valóság küzdelmét, a változáshoz való alkalmazkodást, a megoldást akarja elmesélni a maga csúf valóságával, igaz módon.
A jó történet – és ezzel együtt a jó történetmesélő – felébreszti és kihasználja a hallgatóság kíváncsiságát, képzelőerejét. Ha így tesz, akkor a figyelem megtartása a teljes előadás vagy beszéd, tárgyalás alatt éber marad, s az unalomnak se híre, se hamva.
Ha a történet csak pozitív elemeket tartalmaz, akkor viszont kételyek ébrednek: a történet nem tűnik igaznak. Hiszen az emberek, üzletfelek, tárgyalópartnerek nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a valós üzleti élet nem tündérmese, hanem éles küzdelem, verseny, kemény csaták, kemény problémák és változások összessége. A jó történet tehát tartalmaz negatív elemeket is.
Valójában az is nagy igazság, hogy az üzleti életben akkor érzünk sikerélményt, ha meg kell küzdenünk az eredményért, ha le kell győznünk nehézségeket. A „jót” nem adják ingyen. – Hangzik a mondás. Minden energia, elégedettség és sikerélmény a negatív erők elleni megküzdésből és „szenvedésből” származik. Így a történetmesélés energiája is a megküzdés ábrázolásából adódik.
Akkor, ha a történetünk ezt a negatív, erőfeszítést kívánó oldalt elismeri és bemutatja, hitelessé és meggyőzőbbé válik. Hiszen igazabb.
Hogy lehet jó sztorikat találni?
A történetmesélő kulcskérdések felvetésével kezdi a mondandóját, s vázolja a helyzetet. Majd kitér arra, hogy a „főhős” mit szeretne elérni, mik a vágyai, alapvető szükségletei az adott helyzetben. Vannak kétségei? Mik az erősségei? Mitől fél? Milyen zavaró körülmények vannak? Milyen konfliktusokba kerül személyesen? És a munkában? A társadalom egészében? Milyen erőforrásai vannak, vagy mik hiányoznak? Idő? Pénz? Kik állnak vele szemben? Hogyan dönt ebben a helyzetben? Mit érez a nehéz döntéskor? Mi lett a megoldás?
Ha saját életünk, üzleti életünk, vagy ügyfeleink nehéz döntéseit, kemény helyzeteit, kihívásait felsorakoztatjuk, sorra vesszük a nehézségeket, megoldásokat, és értékeljük a sikert, a megoldást is, akkor gyakorlatilag készen van a történet. Már csak frappánsan meg kell írnunk.
Ki válhat jó történetmesélővé?
Attól, hogy valaki jó mesemondó, még nem válik jó vezetővé. Ám aki jó vezető, megérti a story telling lényegét. Ismeri önmagát, hiszen megélt már jó néhány nehéz helyzetet, megoldott már sok, elsőre kilátástalannak tűnő helyzetet is. Ismeri önmagát, saját mintáit, saját reakcióit, saját működését, s ugyanúgy tisztában van a kollégái vagy az emberek viselkedésével is.
Aki vezető, ismeri az élet alapelveit, értékeit, melyek vezérlik a munkában és a magánéletben is. Élettapasztalata van.
A történetmeséléshez intelligencia kell. Nem csak értelem (IQ), hanem érzelmi intelligencia (EQ), sőt mi több: társas intelligencia is.
De eltérő és különleges nézőpontokra is szükség van: a saját élet, az üzleti élet párhuzamainak felismerésére, ugyanakkor a művészet és a tudomány dolgaira való nyitottságra is. Olyan ez, mint a kiélezett figyelem, mely folyamatosan pásztázza önmagát és a környezetét. Kreatív elme, mely felfedezi a világ és önmaga összefüggéseit, és képes ezt mások számára is átadni – a story telling módszerével.
A hallgatóságról a hallgatóságnak szól
„Az agy szereti a történeteket. Éhezi a bátor, szenvedélyes személyességet. A történeteket, amelyek egyszerre szórakoztatnak és tanítanak. A jó történetekben az az utánozhatatlan, hogy úgy tudnak problémákat és értékeket megjeleníteni, hogy közben nem oktatnak ki, nem magyarázkodnak, nem papolnak és nem prédikálnak. A felfedez(tet)és útján juttatnak el a felismerésig. Egyébként a kudarctörténet az, ami inkább tanít – a siker inspirál.”[2]
Amikor a történetmeséléshez jutunk az előadásban, bölcs dolog a hallgatóság bevonása. A történetmesélés, mint módszertan mindig megköveteli a közönséggel kialakított szoros kapcsolódást. A szemkontaktus felvétele, a hangszín, a kifejezőképesség mind tanulható – ám a közönséggel, hallgatósággal történő kapcsolódás alap.
A hallgatóság a tartalomhoz is kapcsolódik. Ahogyan korábban olvashattuk, a valós, az igazi, a konfliktus, a félelem, a változás, a jövő ismeretlensége vonzza a kíváncsi hallgatóságot. Az idő és a várható események, a megoldásra való felkészülés irányítja a fókuszt, a figyelmet. Ha a történet realista, akkor a hallgatóság számára világossá válik, hogy az emberi természet alapja a megküzdés és a túlélés. Ha megoldás van, ha együttműködés van, akkor a világ is együttműködéssel válaszol. A történetek és mesék épp ezekkel a félelmekkel és kemény valósággal segítenek megküzdeni. Minden lebilincselő történet világosságot gyújt az élet félelmekkel teli, sötét oldalán, hiszen megoldást, példát mutat. Nem kell hát a történetnek sem negatívnak, sem pesszimistának lennie. Elég, ha szkeptikusan szemléli a világot, a történéseket. Az ilyen történet pedig pozitív energiát ad a hallgatóságnak, mert hisznek a történetmesélőnek. Követik őket, mert őszinték. A legjobb vezetőket is követik, amikor azt mondják: „Nagyon nehéz feladat lesz, szerencsések leszünk, ha túl vagyunk rajta, de meggyőződésem, hogy ez az út a helyes.”
A történetmesélés oldja a lámpalázat
Ezért mondj vezetőként vagy üzletemberként történetet. Különösen jól használhatod az eszközt, ha lámpalázad van, a laptopra és a prezentációra hagyatkoznál, szöveg nélkül elfelejted a mondanivaló felét… Ha történetmesélésbe kezdesz, jótékony hatása lehet.
- Egészen biztos, hogy nem felejted el a szöveget, hiszen egy történetet mesélsz, melyet ismersz, mely téged is lelkesít. Egyszerűen igaz.
- Éppen ezért nem jönnek félelmet keltő gondolatok, mint például elesek, vagy úgyis elrontom, elmegy a hangom stb.)
- Ha történetet mesélsz, akkor a történet képekben megjelenik a szemed előtt, ezáltal soha nem felejted el.
- Amikor elkezded a történetet, akkor hamar belelazulsz, tudsz önmagad lenni. Nem kell szerepet játszani, nem kell komoly, „előadói” hangon beszélni. Kényelmesen érzed magad a történetben.
- A résztvevők kíváncsian figyelnek, van visszacsatolás és kapcsolódás. Ettől könnyen érzed és el is hiszed, hogy jó vagy. A figyelem oka, hogy tudnunk kell, mi történik a főhőssel, azaz kíváncsiak vagyunk rá. A hallgatósághoz való kapcsolódással minden jobban sikerül.
A Story Telling előadásba építésének szabályai:
Amikor előadást készítünk elő, esetleg egy lelkesítő beszédet kell tartanunk egy fontos értekezleten, és megtaláltuk a témához, mondanivalóhoz kötődő legjobb történet, akkor merül fel a kérdés: „Hogyan építsem bele az előadásba? Mi legyen az átkötés? Hol a helye?” Álljon itt néhány erre vonatkozó jó tanács:
- Aranyszabály: a történet legyen igaz, bárkiről is szóljon. Természetesen az alkotói és írói szabadság megengedett.
- A történet legyen frappáns, rövid és következetes. A szerteágazó történet, a túl sok háttér-információ elveszi a történet erejét, a hallgatóság fókuszt és érdeklődést veszt. Ugye, mennyire unalmas egy üzleti vagy családi ebéden hosszú és már ezerszer hallott történeteket hallgatni?
- A történet nem kér engedélyt
Azaz az előadás bármely részébe is építjük be, szigorúan kerülendő a „most elmondok egy történetet” című mondat. Nincs engedélykérés sem: „Elmondhatok egy történetet?” Először is, nem teszünk fel olyan kérdést, amire „nem”-mel lehet válaszolni. Másodszor pedig: úgyis nekilátsz a történetnek. Nagyobb az érdeklődés, a figyelem, ha a történet ereje hat. - Ki legyen a történet főszereplője?
Megvan a story, összeállt a vázlat. Ilyenkor kell dönteni arról, hogy egy karakter, mely kíváncsiságot ébreszt, ki is legyen. Önmagam? Egy kolléga? Egy ismeretlen? Számos történetet olvashatunk ismert írókról, színészekről, tudósokról, híres emberekről. Ha ilyen történetet mesélünk, akkor mindig és szigorúan meg kell őt nevezni, majd utána kötni a saját történetünket, saját mondanivalónkat hozzá.
- Érzelmileg, hangulatilag magas töltetű szavakat és jellegzetes mozdulatok kísérik.
Amikor a történet vázlata kész, az epikai műfajnak megfelelően van bevezetés, tárgyalás és befejezés – no mégsem tanultuk meg feleslegesen az iskolában – akkor hasznos megkeresni az érzelmi hatással bíró szavakat.
Például: áttörés, átlátható, egyedülálló, döbbenetes, elképesztő, bődületes, bombasztikus, eredményes, egyszerűbben stb. A legunalmasabb magyar szó pedig a „nagyon”…
- A történetmesélést gyakorolni is kell, hiszen zenei élményt teremt, magával ragadva a hallgatóságot. A lebilincselő történetnek jó a ritmusa: lendületes, majd szerepet kap a csend, melyben megszülethet a hallgatóság fejében a tanulság.
- Párbeszéd, melytől élénk az interakció.
A történetbe – bárki is legyen a főszereplője – hasznos párbeszédeket építeni. A megküzdés, a hétköznapi feladatokkal való megbirkózás, a főhős küzdelme és a megoldás, feloldás párbeszédes formában még izgalmasabb. Hiszen szerepe van benne mások, a külvilág véleményének, félelmeinek, megtestesíthetik az ellenállást vagy épp a támogató erőt. - Nagyon fontos: a lényeg, az erkölcsi mondandó legyen mindig a mondat végén. A hallgatóság pedig ismerjen magára az elmesélt történetből. „Akár én is lehettem volna.” „Bárcsak velem történt volna meg!”
- Amikor minden kész, az előadásba beépült a story telling, kész az erkölcsi mondanivaló, a hozzá kapcsolódó üzenet is, akkor jön a próba. A meséléskor előtérbe kerül a nonverbális kommunikáció. A mozdulatok, a testtartás, a hangszín, a hangerő, a hanglejtés. E nélkül a történetük erőtlen és unalmas lesz. Csak bátran, hiszen a történetmesélés ellazít, feszültséget old.
Hogyan legyek jobb történetmesélő?
A legegyszerűbb mód, ha megfigyelünk ismert történetmesélőket. A novellák, a kiváló riporterek, a színészekkel, művészekkel készített interjúk mind tanulási terepként működnek.
Ha tudatosan és figyelmesen hallgatjuk vagy nézzük ezeket a történeteket, közben ezer és ezer szófordulatot, hangsúlyt, játékot tudunk ellesni, feljegyezni. A megfigyelés útján való tanulás a legjobb módja, hogy sikeres történetmesélővé válj!
Banánhéjak
Főként a saját történetek elbeszélésekor fordul elő, hogy túl nagy időtávot, túl széles sávot, túlontúl sok részletet akarunk egy történeten belül megosztani. Se felesleges háttértörténet, se felesleges cselekmény! A bonyolult összefüggések számunkra ismertek, ám a hallgatóság számára gyakran értelmezhetetlen, kacifántos mese-gombolyaggá formálódik. Ennek következménye, hogy elveszítik a fókuszt, és a fő erkölcsi mondanivalóhoz történő kapcsolódást. A történet központi íve felhígul, és elvész a történetmesélés katartikus ereje.
[1] Bronwyn Fryer – Storytelling that moves people in Harvard Business Review
[2] Győrfi Kinga: Add elő magad – A magával ragadó előadás
