Hányszor fordul elő velünk, hogy kizökkenünk a jelen pillanatából? Bizonytalan, változásokkal teli világunkban előfordulhat, hogy aggodalmaskodunk a jövőn, „mi lesz ha” kérdéseket teszünk föl és olyan módon gondolkozunk a jövőről, amely nem gátló, vagy legalább nem előrevivő számunkra.
Az ICF 2022 októberében megrendezett „Gondoljuk újra a jövőt!” címmel megrendezett konferenciáján viszont arra invitáltak bennünket, hogy tudatosan foglalkozzunk a coaching és a jövő témakörével. Olyan izgalmas kérdésekre fókuszálhattunk, mint például
- milyen világban szeretnénk coacholni és mi ebben a mi felelősségünk?
- merre tart az üzleti környezet, amelyben coacholunk?
- milyen a coach jelene és a jövő coacha?
- hogyan készülhetünk fel a jövő témáira?
- milyen a jövő coaching ügyfele?
- milyen kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy jó minőségben tudjuk támogatni ügyfeleinket a jövőben is?
Plenáris előadásában Professzor Reinhard Stelter kalauzolt el minket a jövő coachingjának világába, „A coaching jövője – Jövőkép és vágyak” című előadásában. Az előadó coaching és pszichológia professzoraként dolgozik a Koppenhágai Egyetemen. Alapító tagja a Harvard coaching intézetének. A Henley Business School-ban, „A párbeszéd művészete a coachingban” című könyve elnyerte az „Év coaching könyve” címet 2019-ben.
Az előadás felvázolta a globalizált világ kihívásait, amelyek jelentősen befolyásolják azt a környezetet, ahol a coachingot végezzük. Társadalmunk hiper komplexé változott. A tudás monopóliuma megváltozott, már nemcsak az oktatók, vezetők birtokolják az ismereteket, fontos információkat. A lehetőségeink, választási útvonalaink száma megnövekedett.
Nyomásként nehezedik ránk a túláradó információ, kommunikáció, a folyamatos elfoglaltság, a közösségi média és a saját teljesítményünkkel kapcsolatos magas elvárások. Megnövekedett életünkben a stressz, a depresszióval és kiégéssel küzdő emberek száma is folyamatosan emelkedik.
Ennyi kihívás mellett igazán szükség van a jó minőségű, ítélkezésmentes párbeszédre, a létezés könnyed állapotára, a kontemplációra, meditációra.
Alapvető jelentőséggel bír a fejlett önreflexiós készség. A vezetésben is nélkülözhetetlen az önreflexió és reflektáló attitűd. Fontos felvenni egy úgynevezett meta-pozíciót, ahonnan kívülről figyelhetünk meg és láthatunk rá valamire.
A coaching a jövőben egyre inkább elterjed az olyan területeken, mint a szociális szféra, az oktatás vagy az egészségügy.
Prof. Stelter hangsúlyozta, hogy egy célfokúszú coaching beszélgetésből – amit ő első generációs coachingnak nevezett – jó elmozdulni egy együttműködő, reflektív irányba. Ennek alapját képezik az értékek, a rendszerszintű gondolkodás, és a megoldásfókusz.
A jövő coachingjában a coach még inkább reflektív partnerévé válik a coacheenak. A coach partnerének belső dialógusait támogatja és facilitálja. Tovább mélyül a coaching beszélgetés. A valamiről való beszélgetés helyett („aboutness talk”) a támogató szakember a másik poziciójából lát rá a helyzetre és létrejön az együttes élmény, ahogy az előadó nevezte az úgynevezett „with-ness talk – with-ness thinking”.
Valódi támogatottság, egymásra hangolódás, mély dialógus jön létre a közös reflektív térben. Még tovább erősödik a szimmetrikus kapcsolódás, az összehangolt együttműködés és az ügyfél tettrekészségének inspirálása. A coaching mindkét fél integritását biztosítja.
Előadását azzal az üzenettel kerekítette le, hogy a valódi dialógus esszenciáját a másik tényleges „látása és megtapasztalása” adja.
A nap zárása
Palya Bea, énekes – dalszerző, coach felemelő, pezsdítő, derűs energiájú workshopjával és közös énekléssel zártuk a napot. Egy öt lépéses energizáló és a jelenbe hozó gyakorlatsorral indítottuk a programot. Bea arra invitálta a coach kollégákat, hogy fedezzék fel mélyebb szinten a saját hangjukat, egy nyitottabb és magabiztosabb hangzást. Bea mélyen hisz abban, hogy hangunk értékességünk kifejezője. A fizikai hanggal való munka a gyakorlatok könnyed energiájával mégis abban támogattak, hogy saját hangunkat mélyebb hitté tudjuk alakítani. Saját hangunkkal hatunk az ügyfeleink életére. Ezalatt pedig a teljes kommunikációt érti: a jelenlétet, az odafigyelést, a meghallgatást, ahogy visszatükrözzük az ügyfél mondandóját. Úgy véli, ha minket hallanak, mi magunk is jobb meghallgatóvá válunk. A hangban megérezhetjük a saját magunkhoz és másokhoz való kapcsolódás melegét.
De mi történt egész nap?
A nyitó és záró előadás hangsúlya meghatározó pillére volt a konferenciának. A két pillér között pedig a konferencia hídként ívelt át országokon, módszertanokon, technikai kapcsolódáson.
A konferencia egésze olyan kompetenciákat helyezett a fókuszba, amelyeket már most tovább fejleszthetünk, és a jövőben is megtámasztanak bennünket. A coach tudatossága például egy ilyen kompetencia. Az ezzel foglalkozó workshop rávilágított, hogy a tudatosság mennyire illékony. A résztvevők megosztásai is azt tükrözték, hogy valamennyiünk számára mást és mást jelent, amikor felidézzük, milyen az, amikor a tudatosság maximálisan jelen van a coach működésünkben és a folyamatban.
A tudatosság megtart minket, és a külső háborgás így nem, vagy kevésbé érint meg bennünket. Coachként a tudatosság „nagykövetei” is vagyunk a világban. A munkánk egyik fontos célja az ügyfél tudatosságának előmozdítása. Ahhoz, hogy ezt magas minőségben tudjuk elvégezni, fontos saját tudatosságunkat is kiterjeszteni.
Egy másik workshop többek között azt hangsúlyozta, hogy ha megértjük a múlthoz kapcsolódó történeteinket, aktívabban és nagyobb készenléttel alakíthatjuk a jövőt és rátalálhatunk saját következő állomásunkra. Saját történeteink nagy hatással vannak énképünkre. Ránézhettünk arra, milyen történet kapcsolódik coachcsá válásunkhoz? Hogyan fejthetjük fel az ügyfél történetét? Hogyan segítik a történetek a dilemmák feloldásának?
A workshop során kipróbálhattunk irodalomterápiai feladatot. Felfedezhettük a szavak sokszínű jelentését, erejét és igazán inspiráló volt meghallgatni a kibontakozó történeteket. Ránézhettünk arra, hogy mit jelentenek számunkra a szavak. Milyen szóhasználat jellemez minket? Mi az, amit nem tudok kimondani? Van-e olyan szó, ami nyomja a vállamat? Mi az a szó, ami szárnyakat ad nekem?
A történetek valóban képesek az összekötöttség kialakítására. A résztvevők között is létrejött az összehangoltság, kapcsolódás, egymás iránti kíváncsiság és bizalom.
Más műhelymunkák személyes, vagy világok és országok közti hidak növekedését mutatták be, ismét más programokon a jól megszokott, biztonságos módszertanok képeztek stabil, hullámálló híd-alapokat.
Ami pedig az ICF konferencia-hídján talán a legfontosabb volt: 1234 nap után ismét lehetőség nyílt a személyes találkozásra, a kapcsolódásra. A mosolyok, az örömteli találkozások, ölelések és őszinte érdeklődés, újrakapcsolódás sok-sok apró hidat épített köztünk, coachok között.
A konferenciáról Gaál Zita és Örvényesi Rita számoltak be.
