Szubjektív beszámoló és sajátélmény. Impressziók egy könyvbemutatóról
Zita
Felejthetetlen élmény volt számomra Dr. Máté Gábor új könyvének, a Normális vagy – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban című munkájának a bemutatója. A témához kapcsolódó külön érdekesség, hogy a szerző fiával, Máté Dániellel együtt dolgozott a kötet megírásán. Egy egész napos coaching konferencia után érkeztem az eseményre, mégis azt vettem észre, hogy rendkívül éber és figyelmes lettem. Azt éreztem, hogy a teltházas színházteremben mintegy 800 érdeklődő emberrel, Palya Bea énekessel, művésszel, Fullajtár Andrea színművésszel és az író orvos kutatóval jött létre mély jelenlét és kapcsolódás.
Palya Bea hangjával mélyről jövő művészet, az ősi női és anyai erő szólalt meg, és a dalok üzenete, a sámándob szívdobbanást idéző hangja felhangosította a szerző mondanivalóját.
Fullajtár Andrea a szerző édesanyját megszólaltatva idézett a kötetből, s visszavitt minket a szerző gyermekkorába, felidézve saját emlékeit.
Számomra az alázat, együttérzés, szerénység, tisztelet érkezett meg Dr. Máté Gábor minden szavából, gesztusából, történetéből. Megható volt hallgatni, ahogy életének, kapcsolódásainak őszintén felidézte az árnyékos részeit is.
Előadásában kiemelte, az „EGÉSZ-SÉG” magyar szavunk gyönyörűen tükrözi, hogy amikor egészségesek vagyunk, „egész”-nek érezzük magunkat. Arra utal, hogy kapcsolatban vagyunk magunkkal és nem nyomjuk el semmilyen részünket.
Érzelmeink nem elválaszthatóak az immunrendszerünktől. Ha az egyiket elfojtjuk, lenyomjuk magunkban, akkor az immunrendszerünk sem tud optimálisan működni. A megjelenő betegségek pedig fontos tanításokat hordozhatnak magukban.
Amikor trauma ér valakit, akkor elveszíti az igazi kapcsolatát saját magával. Ezen pszichés seb miatt nem érezzük magunkat egésznek. Elvágjuk magunkat az érzéseinktől és elszakítottá válunk saját magunktól.
A világhírű, magyar származású, Kanadában élő orvos-szerző Dr. Selye Jánost is idézte, aki szerint mérhetetlen stressz-forrást jelent életünkben, ha mások akarunk lenni, mint akik vagyunk. Ez óriási frusztrációt jelent számunkra.
Mélyen hatott rám az az üzenet, hogy csak akkor érezzük magunkat értékesnek, ha mások szeretnek, ezért pedig megpróbálunk illeszkedni, imponálni, elfogadottnak lenni, és feladjuk az igazi lényünket.
Milyen fontos tudatosítanom, mélyen a szívemben megélnem, hogy az életem, az életünk önmagában értékes! Elmélyítettem magamban, hogy a gyermekemmel való kapcsolódásban milyen fontos átadnom neki ezt az érzést, tudást, megélést.
Rita
Trauma. A hit elvesztése. Egy nem hétköznapi, lesújtó, abnormális eseményre való normális emberi reakció, érzelmi állapot. Kiszolgáltatottság, az irányítás elveszítése. Tehetetlenség és fenyegetettség. Félelem, szorongás, stressz. A környező világ egészébe, vagy szeleteibe vetett bizalom megszűnése. Olyan környezeti hatások, melyek mindenkit érintenek és minden lelken sebet ütnek. A sors nem válogat.
A kérdés az, hogy milyen életkorban, a személyiségfejlődés melyik szakaszában, milyen egyéni érzékenységgel és milyen korábbi trauma-emlékek mellett következik be a traumatikus esemény. Minden gyermek és minden felnőtt életében.
Az ember – a túlélési ösztöntől vezérelve, és saját elméjét védve – a sebeket a felszínen begyógyítja, elfedi, tagadja, önmagáról leválasztja. Ám ezek azok a pszichológiai önvédelmi mechanizmusok, melyek a traumát a mélyben tartják, megbetegítve ezáltal a testet is. A felszínesen begyógyult lelki seb – éppúgy, mint a testen a var – rugalmatlan, érzéketlen, időnként fel is szakad.
Van gyógymód? Van feloldás?
Igen. Az elfogadó szeretet és az érzelmek szabad kifejezése képes gyógyítani: szabad és kell is haragudni, dühösnek lenni, elkeseredni… Nem pedig „jól viselkedni”, és ezáltal megfelelni a család, az oktatási intézmény és a társadalom elvárásainak. Ha a szeretetért és elfogadásért küzdeni kell, akkor az az egészségre veszélyes. Ezért fontos, hogy a szülők ösztönös elfogadással és ösztönös szeretettel neveljék a gyermekeket, és belső érzéseikre, a belső iránytűre hallgatva forduljanak a gyermekekhez. Ám ha a szülők elvárások mentén élnek, akkor saját maguk is szenvednek a szülői létben. És a szenvedés, a lelki gondok a test, vagy a lélek betegségét okozzák.
Mit mond ez nekem, szülőnek a komplex és változásokkal teli világban? Valahogy így értelmeztem:
Maradj ép lélekben, maradj ösztönös szülőként! Fogadd el őszinte odafordulással és nyitottsággal, szeresd a gyermeked, legyen kisded, óvodás, iskolás, kamasz, vagy felnőtt férfi vagy nő!
Légy kíváncsi rá! Ám mindenekelőtt gyógyítsd önmagad traumáit! Találd meg rá az eszközt: terápiás beszélgetésekkel, önvizsgálattal, kontemplációval, meditációval. S ha testi, fizikai bajod van, gondold végig, miből ered. Honnan jön, miből táplálkozik? A trauma megértése, feloldása út a gyógyuláshoz.
Szerzők:
Fotók: Dr. Máté Gábor és Palya Bea Facebook oldalai
