BEVEZETÉS

Témaválasztásom miértje

Emlékszem egy 12 évvel ezelőtti történetre. Akkoriban költöztünk össze kedvesemmel és fészekrakó projektünk egyik első állomásaként egy polcot fúrtam fel újdonsült panel lakásunk vasbeton falára. Mindenki, aki fúrt már, tudja, hogy a vasbeton fal számos kihívás elé állít bárkit, pláne, ha a művelethez nem társul kellő rutin, valamint professzionális szerszám. Emlékszem, hogy egy mezei ütvefúróval a kezemben álltam tanácstalanul, és azon tanakodtam, hogy mitévő legyek, ki kell fúrnom a megfelelő mélységű és szélességű lyukat, amibe aztán majd behelyezem a tiplit, majd a csavart. Ehhez azonban se eszközöm, se megfelelő tudásom nem volt akkoriban. Emlékszem, ahogy egyszerre bukkant fel bennem egy érzés arról, hogy szívem választottja elvárásainak nem leszek képes eleget tenni, valamint egy közös emlékkép apámmal, amikor fiatalabb koromban segítettem neki hasonló munkákban. Dolgozott bennem a férfi identitás és az apakép. Próbáltam felidézni minden egyes mozdulatát lépésről-lépésre. Próbáltam utánozni őt. Őt, aki ott állt előttem, a szájából lezseren lógó, égő cigarettájának füstje szinte most is mardossa orromat. Hallom, ahogy szentségel, ami egyfajta szertartása volt ezeknek a munkáknak, és rajtam tölti ki minden apróbb kudarcának dühét. Ő volt az én Rambo^[1] képem, amit segítségül hívtam, miközben próbáltam megoldást találni a lyuk okozta kihívásokra. Egyszerre dolgozott bennem a férfias bizonyítási vágy, valamint a fiúgyermek kétségbeesése. Gondolatban egy macsót mintáztam, a valóságban pedig egy elveszett anyámasszony katonája voltam, aki segítségre vár. A helyzet fokozásában kedvesem is kivette a részét, aki elakadásomat észlelve türelmetlenül rám kiabált: „Légy férfi! Csinálj már valamit!” Ez a felszólítás sokáig velem maradt még, és dolgozott bennem. Az érzés, amit kiváltott, kellő inspirációt adott, hogy jobban elmélyedjek a témában, és jobban megértsem működésemet a férfi identitásom és szerepeim függvényében. A polc végül nagy nehezen felkerült. A kedvesem a feleségem lett, akivel van két fiú gyermekünk és boldogságban élünk.

Ezt a tanulmányt 2021 őszén írtam. Éppen úton van a negyedik Covid hullám. Home office-ban ülök. Teendők mára: írás, porszívózás, gyógyszertár, fociedzés a fiamnak, macskaeledel beszerzése, szülői értekezlet, hűtő feltöltése, meleg étel beszerzése. Közben céges e-mailek, online meeting, határidők, stratégiai döntések, team menedzsment, motivációs problémák kezelése. Ma is egyszerre vezetek csapatot és háztartást. Feleségem ma később érkezik haza a munkahelyéről. Örül, ha emberi (anyai) időben végez. Ma is szerep és időzavarban vagyok.

A női egyenjogúság, a nők helyzete a világban hatással van a férfiak világára is a munkában és a családi feladatok megosztásában egyaránt. Ezt a folyamatot fokozza a pandémia, és digitalizáció elterjedése. Az én helyzetemben is általánossá vált, hogy többet vagyok otthon, kiegyenlítettebb az otthoni munkamegosztás köztem és a feleségem között. Tényként kezelem, hogy ő többet keres, mint én. Együtt örülünk a sikereinek, megdolgozott érte. Átélem az összes nehézségét, amit anyaként és női vezetőként a gyereknevelésben tapasztal. Empatikus és segítő vagyok, társ vagyok, partner vagyok, férj vagyok, apa vagyok. Férfias vagyok-e? Egyedül vagyok-e ezzel a dilemmával? Befolyásolják-e döntéseimet, önképemet, kommunikációmat, érzéseim kifejezését ezek a változások?

Úgy látom, hogy a kérdésekre adott válaszok nem csak nekem nyújthatnak segítséget, hanem mindazon férfiaknak, akik a szerepeiket váltogatják egy megváltozott családi és munkahelyi környezetben, valamint mindazoknak a coachoknak, akik férfiakkal dolgoznak. Meglátásom szerint ezek a kérdések a mostani világban egyre erősödnek, és a mai Magyarországon is jellemzőek.

Emiatt kíváncsian vizsgáltam azokat a dilemmákat, amelyek ebben a folyton változó világban felmerülhetnek a férfiakban. Érdeklődéssel kutattam, hogy konkretizálható-e az a dilemma, amelyet a gondoskodóbbnak tartott férfiasság elterjedése eredményez, megjelenik-e bármiféle stressz ezzel kapcsolatosan. Hiszek abban, hogy a férfiak megélésének felszínre hozása egy coaching folyamatban nem csak a férfiak személyiségének fejlődésében, de a férfi-női kapcsolatban is fejlődést hoz.

1        FÉRFIASSÁG FOGALMAK ÉS ELMÉLETEK

A férfi erős és domináns. A férfi racionális. A férfi dolga a családfenntartás. „Identitásának meghatározó része, hogy irányító pozícióban van, ami legtöbbször abban gyökerezik, hogy nagyrészt ő gondoskodik a család anyagi javainak előteremtéséről” (Borsfay & Molnár, 2017). Számos ehhez hasonló állítás jut eszünkbe, amikor a férfit jellemezzük. Egy férfi nem mutatja ki érzelmeit, egy férfi nem sír, katonadolog. Ehhez hasonló kijelentések már egész fiatal korban érkezhetnek a szülőktől vagy nagyszülőktől. Ez a felszólítás később beékelődhet a működésbe, és egy olyan elvárássá érhet, ami akár belső feszültséget is okozhat a férfi identitásában, amennyiben a működés eltér az elvárástól. A férfiasság – avagy szakszóval a „maszkulinitás” – szót kutatva számos elmélettel találkoztam. „Más feladatokkal, elvárásokkal, viselkedési szabályokkal jár férfinak lenni, ha az ember 18 éves, és mást, ha 88. Mást jelent Európában és mást Indiában. Mást jelent a huszonegyedik században, és mást a tizenkilencedikben. Mást a munkahelyen és mást otthon, családi körben” (Kapelner, 2015).

1.1       A társadalmilag kialakított férfiasság

A „férfias”, illetve „nőies” szavak főként emberi társadalmak által leírt szociális kategóriák, amelyek mögé olyan tulajdonságokat vagy értékeket rendelünk, amelyek valamilyen oknál fogva kialakultak az emberi történelem során, és társadalmanként térnek el. „Itt találkozhatunk a gender fogalmával. A téma kutatói a biológiai nem (angolul sex) mellett megkülönböztetik a társadalmi nemet (gender) is. Ez utóbbi azokat a tulajdonságokat foglalja magába, amelyek a kulturális hagyományok, szerepek következtében jellemzik a magatartást. Mivel mi mindannyian a társadalom részei vagyunk, környezetünk születésünktől fogva befolyásolja nőies és férfias viselkedési mintáinkat” (Zalai-Zempléni, 2017). Így még tisztábban érthetővé válik Harari azon állítása, hogy „a biológia megenged, a kultúra megtilt” (Harari, 2015, p. 139.).

A férfias szó jelentése folyamatosan átalakulóban van. Komoly kapcsolat van egy-egy társadalom nyitottsága és a szó mögötti szubjektív megítélések között. Lewis Howes a Férfiasság Álarcai című könyvében így jellemzi a hagyományos meghatározását az igazi férfinak:

• „mindenben sikeres, amit csinál;
• remek fizikai állapotban van;
• erős;
• meg tud javítani dolgokat;
• jó a sportokban,
• de legalább ért hozzájuk;
• elég vonzó ahhoz, hogy a nőket ágyba tudja csalni.

Ugyanakkor egy igazi férfi sosem:

• foglalkozik azzal, mit gondolnak a megjelenéséről;
• túl érzelgős;
• fél;
• blokkol le, ha meg kell oldani egy problémát;
• lehet más, mint legelső, a legnagyobb, a legjobb;
• látják sírni – soha.” (Howes, 2018, p. 28-29.)

Howes könyvében további példákat hoz fel az emberekben élő sztereotípiákról más forrásokból, amelyek ismétlődően ezeket a tulajdonságokat említik több-kevesebb súllyal. Azért is választottam ezt a felsorolást, mert azt mutatja be leginkább – ahogy a szerző is kifejti – hogy a felsorolt tulajdonságoknak szinte egyetlen egy emberi lény sem képes megfelelni, mégis a kulturális és társadalmi elvárások akár meg is bélyegezhetik azokat a férfiakat, akik nem törekszenek arra, hogy megfeleljenek ezeknek, netalántán szembe mennek ezekkel az előírásokkal.

1.2       A férfiasság szimbólumai

A férfiak a történelem során kisajátították a háborúzást, a harcokat. Az erős, harcoló férfi képe határozott szimbóluma maradt társadalmunknak. Nem alaptalanul, ugyanis a hadviselés mindig is férfidolog volt a történelem során. Az ötvenes évektől számos olyan meghatározó fényképpel találkozhatunk, amely az „igazi” férfit egyenruhában, borostásan, fegyverrel a kézben, esetleg cigarettával a szájban ábrázolja. Ez az ábrázolás szignifikánsan megjelent a 1960-as évektől olyan, főként amerikai filmekben és tévé reklámokban, ahol a főhős maga a szimbólum: sok izom, kevés érzelem, legyőzhetetlen harci tudás, hazafias gondolkodás, domináns viselkedés. A főhősök mind „olyan férfiak, akik az erő, a határozottság és a Rambó-ízű szabadság jegyében, a maszkulinitás mítoszán nyugvó kultúrában találnak megerősítést” (Jeffords, 2011). A macsó ábrázolás a Conan the barbarian^[1], Rambo^[2], Die Hard^[3], és számos hasonló korszakalkotó filmekben meghatározta a kor férfiképét, és az úgynevezett „hegemón maszkulinitás” (Demetriou, 2011) gondolkodás jelképévé vált a western, a háborús, és az akció filmekben.

A férfikép megítélésére a filmek és tv reklámok folyamatosan hatottak. A hangsúlyt a macsó ábrázolásra helyeztem, de a filmtörténet során a korszak igényeinek megfelelően változtatták, illetve formálták a férfi karaktereket. A korábban említett nagyon erős izomzatú, szűkszavú, érzelemmentes karakter csak egy szélsőségesen kiragadott példája a férfi leképezésének. A karakterek folyamatosan változnak, ahogy a férfiakkal kapcsolatos elvárások is. A legyőzhetetlen férfi főhős képe az utóbbi időben fokozatosan alakult át esendőbbé, sebezhetővé pont úgy, ahogy a fent bemutatott filmszínészek és reklámarcok is igyekeztek a férfit családcentrikusabb, érzelmesebb, vagy akár apa szerepekbe bújtatni (Powrie, Babington, & Davies, 2011).

Fontos kiemelni, hogy a férfiszimbólumok kialakítására máig komoly hatással van a média, amely egyrészt igyekszik az elvárásoknak megfelelően ábrázolni a karaktereket, ami aztán hatással van a férfiak mindennapjaira, torzíthatja az önképet, másrészt arra is képes, hogy alakítsa, formálja, lebontsa a hegemón maszkulin felfogást. Coach-ként figyelembe kell venni ezeket a hatásokat is.

2.3       Régi és új apai szerepek

Míg a férfiasság megítélése sok esetben társadalmi elvárások alapján alakult ki és inkább az identitásra van hatással, addig az apaság szerepe a patriarchális társadalmi elvárások és munkamegosztás miatt különvált, és maszkulin funkciókkal látta el a férfi apákat az évszázadok során. Ez annyit tesz, hogy kialakultak a családon belüli hagyományos szerepek, amelyek még jobban megerősítették azokat a társadalmi elvárásokat, amely szerint az apa dolgozik, az anya otthon van, az apa pénzt keres, az anya ellátja a háztartási feladatokat. Ezek a szerepek tradíciókká váltak, amelyek apáról fiúra öröklődtek és mélyen beágyazódtak cselekedeteinkbe és gondolatainkba. Az apák fel lettek mentve a gondoskodó feladatok alól, amely mögött nem is tudatosság, hanem egy társadalmi szintű természetesség található.

Az apai szerepek azonban az utóbbi 50 évben folyamatos változáson mennek keresztül. Fokozatosan jelenik meg egy új “gondoskodó apa” elvárás, amely felváltja a korábbi hagyományos kenyérkereső modellt. Ez az apai szerep egy segítő, támogató funkciót lát el családon belül, és nagyobb részt vállal a gyermeknevelésben is. Az utóbbi időben számos, ehhez hasonló újgenerációs apai funkció jelent meg, amelyek az apákat klasszikusan nőiesebb szerepben tüntetik fel, és a korábbi domináns, agresszív, versengő férfi szerepet egy érzékenyebb, barátságosabb, játékosabb apai szerep váltja fel. Nem mindig sikerül maradéktalanul megfelelni ennek a szerepnyomásnak, amely folyamatosan ütközteti a klasszikus, régi típusú domináns apa tulajdonságokat az újkori, házimunkában és gyermeknevelésben is többet vállaló, érzelmeit kimutató apaképpel. Az utóbbi években tehát megjelent a maszkulinitás kapcsán egy új hullám, amelyet gondoskodó maszkulinitásnak hívnak. Ez a kifejezés elsősorban olyan szakirodalmi forrásokban jelenik meg, amelyek a férfiak munka és magánélet közötti egyensúlya kapcsán íródtak, ahol az aktív apaságot állítják szembe a karrierrel kapcsolatos elkötelezettségekkel. A gondoskodó kifejezés arra utal, hogy az apák egyre nagyobb szerepet vállalnak a gondozásból fakadó feladatokból, és érzelmileg jobban elkötelezik magukat a gyereknevelés iránt, jobban bevonódnak a családi életbe (Elliott, 2016). A gondoskodás megjelenik a családon túl a baráti és partneri viszonyokban. „Következésképpen az új férfi (new man) koncepciója egy új, gondoskodó maszkulinitást testesít meg” (Geszler, 2015). Ez a koncepció elsődlegesen a skandináv országokban jelent meg és teljes ellentétben áll a klasszikus maszkulinitás elméletekkel. A skandináv országok intézkedési élenjárók abban, hogy miképp lehet az apák munka és magánélet közötti egyensúlyát támogatni, ami egy menedzser férfinál újkeletű belső konfliktusok megjelenését is előidézheti. Ez a klasszikus, hegemón maszkulin beállítottságú cégek elvárásaiból fakadóan akár nyomhatja is egy olyan apa vállát, aki egyszerre akar feljebb lépni a karrier létrán, valamint teljes értékű apaként részt venni a mindennapi feladatokban (Geszler, 2015).

2.4       A magyar egyensúlytalanság

A skandináv országok tehát élenjárók az apaság, illetve az egyensúly fenntartásának támogatásában, és számukra már olyan dilemmák merülnek fel, amitől a kevésbé emancipált országok még évekre járnak. Ilyen országok a kelet-közép-európai országok, tehát Magyarország is. Magyarország jelenlegi helyzetében nem jellemző sem a hosszabb apasági szabadság alkalmazása, sem az, hogy a férfi gyesen marad, háztartást vezet, ellátja a gyerekeket. Jelenleg nem gyakori az a munkáltató, amely támogatja, hogy férfi alkalmazottja kiessen a munkából gyermeknevelés indokával akár rövidebb időre is. A munkáltatói hatások mellett az állami szociálpolitika sem kedvez a munka-magánélet egyensúly kialakításának. A hosszú szülői szabadság intézménye nem segít a nők a helyzetén. Egy kisgyermekes anyuka folyamatosan kihívásokkal szembesül a karrier és a gyermeknevelés összeegyeztetésében. Ebben a sokszor egyenlőtlen küzdelemben nagyon sok esetben akár a karrierről történő lemondás is bekövetkezhet a nő részéről, amely feljogosítja a férfit, sőt elvárja a férfitól a munkában történő helytállást, a kenyérkereső szerep betöltését, és az apai feladatokról történő lemondást, tovább növelve az egyenlőtlenségeket és a feszültségeket (Nagy, Géring, & Király, 2018, p. 24.).

Feltevésem szerint a pandémia időszaka valószínűleg hatással van a magyar apák intenzívebb szerepvállalására az otthoni feladatok elvégzése kapcsán, de egyelőre a változást még nem sok irodalom dolgozta fel.  Elérhetőek cikkek arról, hogy az apák a home office ideje alatt jobban kivették részüket a gyermeknevelésből, de ennek mértéke eltér főváros és vidék, értelmiségi és középosztálybeli férfiak között és az sem mindegy, hogy milyen korú gyermekek találhatók a családban. Megítélésem szerint nem az a fő kérdés már, hogy a pandémia, illetve a home office mennyire van jelen az apaság megélésében, hanem az, hogy a gyakorló apák hogyan tudják ezt feldolgozni, megélni. Adott a kérdés, hogy mekkora nehézséget okoz a családi bevonódás, a nagyobb otthoni szerepvállalás a karrierjükben. Kérdés még, hogy mennyire jelenik meg a gondoskodó apaság felvállalása a mindennapokban. Előkerül-e vajon az újkori apaság igénye szempontként a karrierben, és hogy tudják ezt magukban kezelni a férfiak?

3        FÉRFIASSÁG, APASÁG, EGYENSÚLY – A KUTATÁS

A kutatásomhoz, kérdéseim megválaszolásához mélyinterjúkat is felhasználtam 40 év körüli házas, értelmiségi férfiak részvételével, akik mind gyakorló apák minimum egy gyermekkel. A mélyinterjú kérdésekkel arra kerestem a választ, hogy megjelenik-e férfias szerepekben a gondoskodó apaság és maszkulinitás. Vizsgáltam, hogy interjúalanyaim mennyire tudatosan gyakorolják az újkori apaság szerepével járó feladataikat, melyek a legnehezebb kérdések, helyzetek a munka-magánélet egyensúlyában. Kérdéseimmel a hegemón férfikép jelenlétét is kerestem. Kísérletet tettem annak tudatosítására, hogy saját férfiképük milyen kapcsolatban áll az apaság képével, illetve, hogy a gondoskodó apakép közömbösíti vagy megerősíti saját férfiképüket.

3.1       A mélyinterjúk interjúalanyai

A kutatás keretében öt személy vett részt a mélyinterjúkon. Az interjúalanyok 40 év körüli házas budapesti apák minimum egy gyermekkel. Az interjúra való vagy történő kiválasztáskor fontosnak tartottam a sokszínűséget a gyermekek számával kapcsolatban.

• Egyes számú interjúalany: 42 éves nős, két gyermek édesapja. Gyermekei egy 14 éves lány, illetve egy 11 éves fiú. András diplomás, területi képviselőként dolgozik egy multinacionális vállalatnál. Felesége alkalmazott, teljes állásban dolgozik.

• Kettes számú interjúalany: 37 éves, nős, két fiúgyermek édesapja. Gyermekei 9 és 5 évesek. Bálint több diplomás, jelenleg elemző. Közvélemény kutató cégnél dolgozik. Felesége alkalmazott, részmunkaidőben dolgozik.

• Hármas számú interjúalany: 43 éves, nős, három gyermek édesapja. Két fiúgyermeke van, akik 6 és 9 évesek, valamint egy kislány, aki 4 éves. Tibor diplomás, multinacionális vállalatnál dolgozik. Felesége részmunkaidőben dolgozik. Szülei gyerekkorában elváltak.

• Négyes számú interjúalany: 38 éves, nős. Feleségével közös gyermekük nincsen. Mozaik családban élnek, felesége előző házasságából született, 12 éves lánygyermekét közösen nevelik. Gábor multinacionális vállalatnál középvezető. Felesége teljes munkaidőben dolgozik.

• Ötös számú interjúalany: 43 éves, nős. Két gyermeke van, akik közül a fiú 9 éves, a lány 6 éves. Zsolt saját cégét vezeti, ahol számos beosztottja van. Felesége teljes állásban dolgozik. Szülei gyerekkorában elváltak.

3.2       A mélyinterjúk keretei

A téma kutatásához a mélyinterjúkat alkalmaztam, amelyek során 20 kérdést tettem fel, amelyeket további kérdésekre bontottam, ha az interjú során úgy éreztem, érdemes újabb kérdéseket feltenni a pontosítás vagy a mélyebb válaszok megismerése érdekében.

Az interjúalanyok nem kapták meg előzetesen a kérdéseket annak ellenére, hogy a legelején megígértem azt. Ezt tettem azzal az újragondolt céllal, hogy az interjúalanyoknak ne legyen felkészülési idejük, a pillanat hatása alatt, spontánul adják meg válaszaikat a kérdésekre. A téma kapcsán megjelöltem a férfiasságot, az apaságot, illetve munka-magánélet egyensúlyát. A visszajelzések alapján a téma korábban nem foglalkoztatta őket. Kíváncsian várták a kérdéseket, de négyen a témát csak abból a szempontból tartották fontosnak, hogy az én munkámat segítsék. Ennek számomra azért van jelentősége, mert a szakdolgozat során azt is kutatom, hogy a gondoskodó maszkulinitás, illetve a férfiasság kérdése mennyire foglalkoztatja a mai apákat.

3.3       A mélyinterjúk lebonyolítása

Az interjúk időpontjának megszervezése nem ment könnyen. Három főnél módosítani kellett az első időpontot más elfoglaltságra való tekintettel. Az interjúk időpontjai teljesen vegyesek voltak, hétköznap zajlottak, három esetben munkaidőben, két esetben pedig munkaidőn túl. Ebből az egyiknél az este tíz órás időpont volt csak megfelelő. Itt az derült ki, hogy az apa a késői munka után a saját én-idejét tette nekem szabaddá, ami a gyerekek esti lefektetése után történhetett csak meg. Itt versenyeznem kellett egy focimeccsel, amely az interjú első részében online ment párhuzamosan. A másik kései időpontnál pedig az volt még a szempont, hogy az interjú időpontjában épp nincs otthon a család, és “nyugiban” lehet beszélgetni. A munkaidőben történt beszélgetések közül kettő home office-ben történt, míg egy interjúalany ragaszkodott a kora reggeli időponthoz, még “mielőtt elkezdődik a nap”. Az interjúk közül egy időtartama meghaladta az egy órát, míg a többi 35-40 perces időtartam alatt lezajlott. A szakdolgozat egyik konklúziója már az időpontok egyeztetése kapcsán megjelent, nehezen találtuk meg azt az időpontot, amikor ráértek az interjúalanyok.

3.4       Az interjúk kérdései

Az interjúk kérdéseit három fő részre bontottam. Az első rész a férfiassággal, a második rész az apasággal, a harmadik rész pedig a munka-magánélet egyensúlyával foglalkozott.

FÉRFIASSÁG KÉRDÉSEK

1. Melyek azok a tulajdonságok, amelyek jellemeznek Téged?
2. Mondj három olyan tulajdonságot, ami egy férfit jellemez! Mi az, ami benned megvan? Kihagytad ezt…
3. Teszel-e azért valamit, hogy férfiasabb légy?
4. Gyerekkorodban mondtak-e neked olyat, hogy mitől vagy férfi, mit (ne) tegyél, hogy férfi légy?
5. Van-e hasonló elvárásod/felszólításod fiúgyermekeid felé? Lánygyermek esetén van-e nőiességhez kapcsolódó felszólításod/elvárásod?

APASÁG KÉRDÉSEK

1. Mit jelent Neked az apaság?
2. Édesapáddal milyen volt a kapcsolatod gyerekkorodban?
3. Mit tanultál tőle? Mire néztél fel?
4. Mennyiben vagy más apa édesapádhoz képest?
5. Hány százalékban veszed ki a részed az otthoni feladatokból? Ez szerinted kevés vagy sok?
6. Mondj olyan feladatokat, amelyek hozzád tartoznak/tartoztak a gyereknevelés és otthoni munkák kapcsán? Hogy alakultak ki ezek?
7. Melyek egy apa feladatai szerinted?  Mennyiben térsz el ettől?
8. Mennyi időt töltesz aktívan gyermeke(i)ddel és mennyit szeretnél?
9. Változott ez a home office-ban?

MUNKA-MAGÁNÉLET EGYENSÚLY KÉRDÉSEK

1. Példákat említve, okozott-e már gondot a munka és az apaság összeegyeztetése? Hogy oldottad meg?
2. Van-e olyan a környezetedben, akire felnézel, mert férfias vagy jó apa?
3. Van-e valami, amiben változnod/változtatnod kellene? Ha igen, miben? Családod szerint kellene-e változnod?
4. Meg szoktad-e valakivel beszélni ezeket? Kivel? Miért nem?
5. Milyen támogatásra lenne szükséged?  
6. Fizetnél-e bármilyen támogatásért? 
7. Van-e még valami, amit megemlítenél?

A kérdések sorrendjének kialakítása tudatos döntés eredménye. Az interjúk megszervezésénél is tapasztaltam, hogy az interjúalanyok nem túl motiváltak a témában, ezért törekedtem arra, hogy a kérdések sorrendje kövesse az interjú mélységét. Azt feltételeztem, hogy ha egyből a férfiassággal kapcsolatos kérdésekkel kezdem az interjút, könnyen szembesülhetek azzal, hogy a kérdésekre nagyon egyszerű és felületes válaszokat kapok. Emiatt döntöttem úgy, hogy az általános jellemzőkkel kezdek, amelyektől azt reméltem, hogy feloldják az interjúalanyok fenntartásait a témával kapcsolatban. Szándékosan akartam „ütköztetni” az általános tulajdonságokat a férfiassággal kapcsolatos tulajdonságaikkal. Abban is tudatosság van, hogy a gyerekkor élményeit, a múlt felidézését is már az első kérdések közt feltettem. Ehhez azonnal társítottam ötödik kérdésként saját példájukat apaként abban a reményben, hogy már itt találok „muníciókat” egy későbbi coaching folyamathoz, illetve egy visszaigazolást arra, hogy a férfiassággal kapcsolatos sémák apáról fiúra szállnak.

Az apaság kérdését egy nagyon egyszerű, de annál hatásosabb kérdéssel kezdtem: Mit jelent Neked az apaság? Ettől a kérdéstől vártam azt, hogy az interjúalanyokkal mélyebb érzelmi szintekre érkezzünk. Ezt fokoztam a következő kérdésekkel, ahol kerestem a választ az interjúalanyok saját gyermekkori élményeire, illetve saját hozott apai mintázatukra, a kapcsolódásra, az emlékekre. A múltból ismét a jelenbe akartam visszaérkezni a kérdésekkel, és a múlt függvényében megvizsgálni, hogy milyen apának tartja magát az alany. A következő kérdések a jelen aktualitására fókuszáltak, ahol a százalékokra történő rákérdezés célja – azon túl, hogy könnyítse a válaszadást – a kézzelfoghatóvá tétel volt. Itt az volt a feltevésem, hogy a konkrét számokra történő rákérdezés magabiztosabb válaszokat eredményezhet a férfiaktól. Ugyanez volt a célom a feladatokra történő nyitott kérdések esetén is a „melyek” és „mennyi” kérdőszavak használatával is. A „Melyek egy apa feladatai?” kérdésnél a saját apaszerepének megítélésére voltam kíváncsi annak tudatában, hogy a válaszadó korábban valahogy kategorizálta magát. A home office-szal kapcsolatos kérdés célja, hogy választ kapjak arra, hogy az elmúlt időszakban történt-e változás a gondoskodással, otthoni feladatokkal kapcsolatban.

Az utolsó kérdéskör a munka-magánélet egyensúlyára fókuszált. A célja a kérdéseknek az volt, hogy kiderüljön, van-e bármilyen dilemma, esetleg feszültség a gondoskodó apaság, illetve a munka összeegyeztetése kapcsán. Ehhez először egy konkrét kérdést tettem fel “Példákat említve, okozott-e már gondot a munka és az apaság összeegyeztetése? Hogy oldottad meg?” A válaszra azonnal rásegítettem egy olyan kérdéssel, amelynek a célja, hogy az ideális kép felidézésével újra megvizsgáljuk, hogy van-e mégis valami, amiben az interjúalanyoknak megélésük szerint változtatniuk kellene. Továbbá, van-e olyan, amit úgy lát az ideális kép felidézésének függvényében, amit önmaga vagy a családja szerint másképp kellene csinálnia. A 18. és 19. kérdés irányítottan felméri az igényt, hogy a korábban felszínre került helyzeteket valakivel meg kell-e beszélni. Ezzel előkészítem egy coaching folyamat coachee által kezdeményezett igényét. A 20. kérdés azt a célt szolgálja, hogy ellenőrizzem a férfi identitás jelenlétét. Arra voltam kíváncsi, hogy ha a „fizetés” szó megjelenik a pénz és az anyagiak szimbólumaként, felfedezhetek-e olyan reakciókat, amelyek a férfiassághoz köthetők. Az utolsó kérdés szükségessége az első interjú után született meg. Rájöttem, hogy érdemes teret adnom azoknak a gondolatoknak, amelyek csak ebben a fázisban, az interjú végére születhettek meg, de fontosnak tartanak megemlíteni. Ez azért is emelném ki, mert számítottam arra, hogy egy-egy apa csak később érkezik meg a folyamatba.

3.5       Férfiassággal kapcsolatos válaszok értékelése

Az interjúk kiértékelésekor arra a konklúzióra jutottam, hogy az apaság megjelenése felülírja a férfi szereppel kapcsolatos megéléseket. Ezt arra alapozom, hogy az a négy apa, aki saját vér szerinti gyermekét neveli, a férfiassággal kapcsolatos kérdésekre érdemi választ nem adott, viccesen reagált, vagy konkrétan elmesélte, hogy mosódnak össze a férfias feladatok a családfői teendőkkel. Egy fő volt, olyan, aki megjelölt válaszában olyan tevékenységet, amit azért tesz, hogy férfiasabb legyen, de összekötötte a férfiasságot a külsővel, fizikai megjelenéssel, ruházattal, amely arra engedett következtetni, hogy a fiatalosság megőrzése előrébb való cél, mint férfiasabbnak lenni. Ahol a külsőség megjelent, a férfiasság és a fiatalosság egymás szinonimájaként volt értelmezhető. („a férfiaknak fiatalosnak kell lenni, … fontos pallérozni nem csak a testet, de az elmét is.”). Így ez is megerősített abban, hogy a vizsgált férfiaknál a saját gyermek megjelenésével járó apaság felül tudja írni, sőt teljesen elhalványítja a férfiassággal járó identitástudatot. Ez azt jelenti, hogy az apaság szerepe erősebb ezeknél a férfiaknál, mint a klasszikusnak mondott maszkulinitás megélése. Az apasággal a gondoskodó szerep megjelenik és automatikusan az identitás részévé válik. Ez olyan mértékben történik meg, hogy a vizsgált férfiak esetében szinte értelmezhetetlenné tette azt a kérdést, hogy tesznek-e valamit azért, hogy férfiasabbak legyenek. Ebből kifolyólag az interjúalanyoknál nem jelent meg sem dilemma, sem feszültség a férfiasság megélése kapcsán. Jelen kutatás nem tudja megállapítani, hogy ez korra, élethelyzetre jellemző megélés-e, ami később változhat. Elképzelhetőnek tartom, hogy a későbbi, esetlegesen megjelenő úgynevezett kapuzárási pánik egyik kiindulópontja majd az a helyzet lesz, amikor a jelenleg fókuszban nem lévő férfias identitás újra felszínre tör azzal, hogy a gyerekek kirepülnek a családi fészekből.

3.6       Erőforrások hiányából fakadó kihívások

Az újkori apaszerepek kapcsán a kihívás nem az, hogyan élik meg a férfiak férfiasságukat. Minden beszélgetésben megjelenik kihívásként az idő. Az idő több kontextusban is fellelhető és főként hiányként jellemzik. Kevés a családdal eltöltött minőségi idő, kevés a saját magukra szánt idő, kevés a gyerekekkel aktívan együtt töltött idő. Az első interjúalany például annyira az időt emeli ki problémaként, hogy szívesen venne részt időmenedzsment tréningeken, hogy hatékonyan tudjon priorizálni. Második interjúalany saját felismeréseként megsúgja, hogy ha több ideje lenne, jobban jelen tudna lenni a feleségének, és még több időt töltene gyermekeivel. A harmadik az időhöz köti, hogy feleségével mennyire tudják átbeszélni a felszínre került problémákat. Ha tud rá időt szánni, sokkal türelmesebb. A negyedik esetében a munkával töltött túlzott idő az egyik okozója, hogy nem tudnak saját gyermeket tervezni. Míg az ötödik esetében a home office miatti kevesebb utazással járó időt tartja fontosnak abban, hogy feltöltődjön. Az időhiány tehát fontos szerepet játszik az apák életében, amelynek hiánya feszültséget okoz az életükben. Azt feltételezem, hogy ez a jelenség nem köthető kizárólag férfiakhoz. A dolgozó nő hasonló problémákkal küzd az anyasággal járó többszörös terhelés miatt. Ami újként jelenik meg, hogy a gondoskodó apaság, a gyereknevelésben történő aktívabb részvétel a háztartási munkákkal kiegészítve kihívások elé állítják az apákat is. Feltételezhetően jobban, mint az a korábbi generációknál érzékelhető volt. Az idő hiánya mellett többször megjelentek az energiával kapcsolatos kifejezések is. Kijelenthető, hogy a gondoskodó apai szerepek megjelenésével nem a férfiassággal kapcsolatos dilemmák a jellemzőek, hanem a munka-magánélet egyensúlyával kapcsolatos erőforrások megteremtése a fő kihívás. Egy coaching folyamat során az erőforrások felhasználásával kapcsolatos kérdések eredményre vezethetnek az elakadásaikban.

3.7       Az apasággal kapcsolatos válaszok értékelése

A működtetett apaképben fontos szerepe van a hozott apaképnek. Ahol az édesapákkal kapcsolatos viszony jónak mondható volt, a saját apai szerepek, megélések, feladatok a hozott apai kép kiegészítéseként jelennek meg.  Az egyik interjúalany szerint a megváltozott világ miatt van szükség még több beszélgetésre a gyerekekkel, a másik a világról alkotott részletesebb képet szeretné átadni fiának, amit a városias életnek köszönhet. Volt aki, még jobban ott szeretne lenni fiainak, mint ahogy saját édesapja jelen volt neki. Míg valakinél a saját apai kép az önismeret elmélyülésében játszott szerepet és saját élményei nem követendő példaként jelentek meg, amelyet kiegészíteni kell, hanem apaságát a mintától teljesen eltérő módon szeretné megélni. Azoknál az apáknál, ahol az apa nem volt jelen a gyerekkorban, megfigyelhető a saját ösztönös út, a klasszikusabb férfikép magabiztos alkalmazása. Ezeknél a férfiaknál nincsen követendő példa. Inkább a kevés közös élményből megtapasztalt kapcsolódás során felmerült negatív elemek tudatos kiiktatása jelenik meg szándékként. Ezek a férfiak az egész interjú során sokkal jobban alkalmazták a klasszikusabb jegyek tömör, egyszerű, racionálisabb válaszaikkal.

3.8       A gondoskodás kiértékelése

Az apasággal kapcsolatos válaszaikban az interjúalanyok szinte egyöntetűen jelölték meg a biztonság nyújtását, felelősségvállalást, a támogatást, terelgetést, az örömöt. Nagyon tudatos válaszokat adtak a kérdésre kevés gondolkodás után. Ez tudatosan megélt apai jelenlétre utalt, amit a későbbiekben mind meg is erősítettek. Az interjúk válaszaiból arra lehet következtetni, hogy a gondoskodó, támogató apai jelenlét mindenkinél maximálisan jelen van. Ez elsőre természetesnek hangzik, de emlékezzünk a férfiasság témakörében megemlített történelmi háttérre vagy fogalmakra, azaz, hogyan alakult az évszázadok során az apák által betöltött szerep a családban. Akár csak egy generációt visszalépve is láthatjuk, hogy mennyivel más volt korábban az apa szerepe a családban, amire több interjúnál is történik visszautalás a jelenlét hiányával, a sok munkával vagy a klasszikusnak mondott szerepekkel kapcsolatban. A vizsgált férfiak többségénél egy generáció alatt ment végbe átalakulás az apai szerepek kapcsán. Mivel az apai mintázat szinte minden interjúalanynál eltérő, és az apaság tudatos fejlesztésével nem foglalkoztak korábban, feltételezhető, hogy ez a változás automatikusan lezajlott, amihez a női és anya szerepek változásai is hozzájárulhattak. Az apáknál egyértelműen megjelenik a gondoskodó szándék mindenhol.

3.9       Az otthoni munkamegosztással kapcsolatos válaszok értékelés

Az otthoni, háztartási, gyermeknevelési munkáknál és feladatoknál érzékelhető, hogy az anyák még mindig nagyobb arányban vesznek részt az otthoni munkákban, mint a férfiak. Az otthoni munkák esetében a férfiak mindegyike saját bevallása szerint is kevesellte saját részvételét a munkákból. Ez azt jelenti, hogy a gondoskodó apaság gyakorlása jellemzőbben a gyereknevelésre koncentrálódik. Az otthoni feladatok felsorolása során azt tapasztaltam, hogy nagyon határozott és gyors válaszok érkeztek, amelyek mögött nem véltem felfedezni a házimunkákkal kapcsolatos degradálást. Széles körben fedték le a feladatokat, amelyek általában valamilyen korábbi kimondott egyezség vagy kialakult munkamegosztás eredményei, de az is megjelent, hogy „segítek a feleségemnek”, ami elsőre egy kedves gesztusnak tűnik, azonban azt is feltételezi, hogy ezek a feladatok a nőhöz tartoznak, aminek elvégzéséhez a férfi a nőt kisegíti. Ezzel azt feltételezem, hogy a férfifejekben még mindig ott van a tradicionálisnak mondható otthoni munkamegosztás.

ÖSSZEFOGLALÓ

Összességében elmondható, hogy a gondoskodás a gyerekekről, az aktív időtöltés a gyerekekkel határozottabban jelen van ezeknél az apáknál, míg az otthoni munkákban még erősebb a női jelenlét. A férfiak a korábbi generációkhoz képest nagyobb szerepet vállalnak. Az is látszódik, hogy férfiasságról alkotott képüket nem határozza meg negatívan az otthoni feladatok elvégzése. Nem jelenik meg sehol, hogy a munkák elvállalása bármilyen hatással lenne identitásukra. A férfias identitást nem befolyásolja a gondoskodó apaság. Az interjúk kapcsán kijelenthető, hogy nincs ezekkel kapcsolatos olyan dilemma, amelyre coach-ként érdemes lenne ránézni. Feszültség inkább az időbeosztásokkal kapcsolatban jelenik meg. Támogatási igényt is ezzel kapcsolatban találtam.

A téma kutatásának köszönhetően arra a konklúzióra jutottam, hogy a férfiak többségét a kutatásom címének használatával nem fogom tudni megszólítani azzal a céllal, hogy részt vegyenek egy coaching folyamatban. A férfiakat általánosságban is nehezebb megszólítani kevésbé kézzelfogható témákkal. A férfiassággal kapcsolatosan, – pláne, ha gondoskodó is, – nagyon nehezen fogok coachee-kat találni, mert ezek az elakadások nagyon nehezen tudatosulnak. Nem a gondoskodó maszkulinitás támogatásának felkínálása tehát a hívószó náluk, hanem a gondoskodás akadályainak (gyakorlatias) felszámolása: hatékonyabb időgazdálkodás és szervezés, egészségesebb munka-magánélet egyensúly.  A gondoskodó maszkulinitással kapcsolatos coaching célja egyszerűen tehát az új apák támogatása, hogy sikeresek legyenek a munkában, a gyereknevelésben, férjként és családfőként egyszerre. A cél nem csak a siker, hanem az, hogy ezek mind egyidőben, egyszerre, egyensúlyban történjenek meg. Bevallom férfiasan…

IRODALOMJEGYZÉK

Tudományos szakirodalom

1. Borsfay, K., & Molnár, E. (2017. február 22.). Hagyományos apák, modern fiúk: A játszótéri apukák. Üvegplafon. Forrás: https://uvegplafon.blog.hu/2017/02/22/hagyomanyos_apak_modern_fiuk_a_jatszoteri_apukak?token=0d8ecaf672933d2ec918c6803143b656#more12279059 (letöltés időpontja: 2021. 11. 27.)  
2. Demetriou, D. Z. (2011). Connell „hegemón maszkulinitás” fogalmának kritikája. Férfikutatások – TÁMOP online-szöveggyűjtemény. (H. Miklós, Szerk.) Forrás: https://tatk.elte.hu/dstore/document/1550/Hadas_Ferfikutatasok.pdf (letöltés időpontja: 2021. 11. 20.)
3. Elliott, K. (2016). Caring Masculinities: Theorizing an Emerging Concept. Men and Masculinities Volume 19 Issue 3, 240-259.
4. Geszler, N. (2015. április 09). Menedzser férfiak munka és magánélet közötti egyensúlya. Kultúra és Közösség. Kultúra és közösség, Magyarország, Magyarország. Forrás: http://www.kulturaeskozosseg.hu/pdf/2014/4/08.pdf (letöltés időpontja: 2021. 11. 20.)
5. Harari, Y. N. (2015). Sapiens – Az emberiség rövid története. Budapest: Central Kiadói Csoport.
6. Howes, L. (2018). A férfiasság álarcai. Budapest: Guruló Egyetem Kft.
7. Jeffords, S. (2011). Amerika remaszkulinizációja. Férfikutatások: TÁMOP online-szöveggyűjtemény. (M. Hadas, Szerk.) Forrás: https://tatk.elte.hu/dstore/document/1550/Hadas_Ferfikutatasok.pdf (letöltés időpontja: 2021. 11. 20.)
8. Kapelner, Z. (2015. május 11.). A férfiember és a gender. Üvegplafon. Forrás: https://uvegplafon.blog.hu/2015/05/11/a_ferfiember_es_a_gender (letöltés időpontja: 2021. 11. 27.) 
9. Nagy, B. (2009). A munkavállalás és gyermekvállalás paradoxona – Bevezető gondolatok. Szociológiai Szemle 2009/3., 7.
10. Nagy, B., Géring, Z., & Király, G. (2018). Dilemmák és stratégiák a család és munka összehangolásában. Budapest: L’Hamattan Kiadó.
11. Powrie, P., Babington, B., & Davies, A. (2011). A férfi kifordítása – A filmekben megjelenő maszkulinitások kutatásának rövid története. Férfikutatások – TÁMOP online-szöveggyűjtemény. (H. Miklós, Szerk.) Forrás: https://tatk.elte.hu/dstore/document/1550/Hadas_Ferfikutatasok.pdf (letöltés időpontja: 2021. 11. 20.) 
12. Zalai-Zempléni, Z. (2017. október). A férfi vs. a nő – A férfi az erősebb nem képviselője. Magyar Coachszemle. Forrás: https://epa.oszk.hu/02300/02303/00024/pdf/EPA02303_mc_2017_4.pdf (letöltés időpontja: 2021. 11. 20.) 

Egyéb források

1. IMDB.com. (dátum nélk.). Forrás: https://www.imdb.com/title/tt0082198
2. IMDB.com. (dátum nélk.). Forrás: https://www.imdb.com/title/tt0083944/
3. IMDB.com. (dátum nélk.). Forrás: https://www.imdb.com/title/tt0095016/

BEMUTATKOZÁS – Fiáth Miklós

Házas, 2 fiúgyermek édesapja. 2022. februárja óta diplomás business és team coach, amelyet a Budapesti Metropolitan Egyetemen szerzett meg. Alapdiplomája nemzetközi kapcsolatok szakreferens, amelyhez pár évvel később a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem MBA diplomája is társult. A közel 20 éves munkatapasztalata nagyrésze az autóiparból származik, ahol értékesítési és marketing területeken a gyakornoki pozíciótól a nemzetközi csapatok vezetőjéig végigjárta a karrier létrát francia, koreai és magyar tulajdonú cégeknél. Főállásban jelenleg egy építőipari cég magyarországi régióközpontjában dolgozik aftersales vezetőként, ahol egy nemzetközi csapatot irányít. Coachként szívesen támogat csapatokat fejlődésükben, kapcsolódásukban, illetve szívügyének tartja a menedzser apák munka-magánélet egyensúlyának erősítését.

[1] A Rambo-sorozat egy nagyjából harminchat évet átölelő akció-saga, melynek főszereplője a vietnámi veterán John J. Rambo. A filmsorozat főszereplője, Rambo megtestesítője Sylvester Stallone

[2] https://www.imdb.com/title/tt0082198/

[3] https://www.imdb.com/title/tt0083944/

[4] https://www.imdb.com/title/tt0095016/