Elvira: Pontosan 10 év telt el azóta, hogy megfogalmazódott az igény egy független hazai, magyar nyelvű coaching szakfolyóirat létrehozására. 2011-ben az egyik fontos kihívás, amivel frissen megszerzett coach diplomával a zsebünkben szembesültünk, hogy nincsenek olyan magyar nyelvű írott források, és nincs olyan hazai platform, amely támogatást nyújtott volna a további szakmai fejlődésre és tudásmegosztásra. A másik kihívás, amivel találkoztunk, hogy sokan nem tudták pontosan, mi is az a coaching, és mit csinál egy coach. Szó szerint „magyaráztuk a bizonyítványunkat”. Mindezt egybevetve, és a tudásunkat, tapasztalatunkat és persze a bátorságunkat összeszedve elhatároztuk, hogy létrehozzuk azt a tudományos-szakmai igényű platformot, ami lehetőséget ad arra, hogy a hazai szakemberek igényes és lektorált cikkeket publikáljanak, és az érdeklődők tanulhassanak tőlük, vagy egyszerűen ismerkedhessenek a coachinggal.
Rita: Igen, szinte hónapra pontosan 10 éve indult útjára a Magyar Coachszemle, az első magyar nyelvű coaching szakfolyóirat. Tudásunk, lelkesedésünk legjavát tettük bele a kezdeti munkába, majd kitartással és folyamatos fejlődéssel 7 évfolyamon keresztül jelentettük meg a Magyar Coachszemle lapszámait. A több ezer oldalnyi magyar nyelvű tudományos igényű cikk számos publikáció, doktori dolgozat vagy szakdolgozat hivatkozásaként is megállta a helyét.
Hét év, hét évfolyam. Misztikus, varázslatos hetes szám. Az emberi sejtek megújulásának ritmusát adja, az ember lelki és szellemi megújulásának ütemét diktálja. Hét évnyi cikkírás, szerkesztés, lektorálás után elfáradtunk. Akkor szünetre, fellélegzésre, más feladatokra, változatosságra, más minőségű fejlődésre volt igényünk. A megjelenések szüneteltek. S ez az energia – tudat alatt – áttevődött az olvasókra és szerzőkre is. Senki sem akart írni, senki sem követelte a friss lapszámokat…
Azután az idei év elején történt valami. Mintegy varázsütésre és szinte egyszerre született meg bennünk, alapítókban az érzés és a vágy: kezdjük újra! Mindketten heteken át dédelgettük az érzést, szeretgettük a megszületett gondolatot, mígnem az érzésből és gondolatból tett született. Az első levélváltás és telefonhívás után egyhangúan döntöttünk: „Igen, indítsuk újra!”
Indítsuk újra, mert ennyi munka nem veszhet el. Ennyi összegyűjtött tudás érték. Az értéket pedig meg kell mutatni, közkinccsé kell tenni. Mert hisszük, hogy minden tudás, kutatás akkor válik valódivá, ha önmagunkon átfolyatva, mások számára átadhatóvá válik. S ezt az értéket képviselve, lelkileg felkészülve, örömmel és lelkesedéssel vetettük magunkat a munkába.
Elvira: Mára óriásit változott a coaching helyzete ismertsége itthon mind a magán, mind a céges piacon, és bízunk benne, hogy a pozitív változásokhoz mi is hozzájárultunk. Ez persze áldozatos munkát kívánt. A megjelenés előtti napokon gyakran éjszakába nyúlóan végeztük az utolsó simításokat a cikkeken, a jegyzeteken, a tördelésen, a grafikán. Az évek során megfordultak néhányan a szerkesztőségben, de egy dolog sosem változott: a szakma iránti elhivatottság, a tudás és az értékek megosztására való törekvés. Mindenki, aki a szerkesztőségünkben dolgozott, díjazás nélkül végezte a munkáját. A jutalom az elvégzett munka gyümölcse volt mindannyiunk számára, amikor végiglapoztuk az új számot, amikor az aktuális lapszámok legkiválóbb szerzőivel beszélgettünk a kerekasztal beszélgetéseken, amikor elismerő visszajelzéseket kaptunk a kollégáktól, amikor egy-egy szerzőt a nálunk megjelent cikke juttatott ismertséghez, új ügyfelekhez, vagy éppen minket hívtak meg rangos eseményekre a munkánk elismeréseként.
Visszatekintve, a sok befektetett munka nem volt hiábavaló. De az eltelt időszakban mi is változtunk, formálódtunk és alkalmazkodtunk, most pedig úgy érezzük, hogy elérkezett a megújulás ideje. A Magyar Coachszemle cikkei továbbra is változatlan szakmai tartalommal és igényességgel, de korszerűbb informatikai háttérrel, és rugalmasabb formában jelennek meg.
Rita: De az év elején történt még valami más is. Egyre többen kezdték kérdezgetni, hogy mi történik a Magyar Coachszemlével? Mikor lesz friss lapszám? Nem akarjátok újraindítani? Van egy cikkem, szerző lennék, megírom…
Hiszem, hogy az alapítói elhatározás és az újrakezdés öröme átadódott időn és téren. Hisszük azt, hogy megérett az idő arra, hogy bővebb tudással, több szakmai és emberi tapasztalattal, bölcsebben, kipihenten állítsuk munkánkat ismét a coach-társadalom és -közösség szolgálatába.
Bízunk benne, hogy mind az olvasóknak, mind a szerzőknek értéket adhatunk. Hiszünk abban, hogy az alkotás örömét is megoszthatjuk, átadhatjuk. Velünk tartasz?
Dobos Elvira & Örvényesi Rita
a Magyar Coachszemle alapító főszerkesztői
