Cikksorozat a csoportos coachingról. 4. rész: Csapatban: tanuljuk az együttműködést!

Egyik kedvenc tanárom szokta mondani, hogy egy jó csapat tagjának lenni, megélni a csapatmunka előnyeit, egy életre szóló élmény. Ritka azonban, hogy ez tudatos munka és odafigyelés nélkül létre tud jönni egy csapatban. A csoportos coaching jó lehetőséget teremthet a csapatoknak arra, hogy azon túl, hogy a tagok egymásról tanuljanak, csapatként való működésüket is vizsgálhassák, illetve reflektálhassanak a csapatra jellemző különböző jelenségekre, mintázatokra, és ha szükségét érzik bármilyen változásnak, akár már a csoportos coaching üléseken kipróbáljanak új viselkedésmódokat.

Akkor most hogy is van? Csapat csoportos coachingban? Igen, miért is ne! A csoportos coaching műfaja nem zárja ki, hogy a résztvevők egy csapat tagjai közül kerüljenek ki. Ebben az esetben azonban én fontosnak tartom, hogy a teljes csapat vegyen részt a csoportos coachingban. A közös munka vázát ugyanúgy a csapattagok által behozott egyéni történetek (például valami személyes elakadás, vagy egy személyes vágy/ambíció elérése) adják. Viszont azon túl, hogy az eseteket feldolgozzuk, amelynek különböző hozadékai lehetnek (lásd a cikksorozat második része), és közben számos készség fejlődik (a sorozat harmadik cikke), az, hogy egy csapat tagjai vannak jelen, további komoly potenciált rejt magába.

Ezt a plusz potenciált három szempont mentén ragadnám meg:

  1. Az első a csoportos coachingnak arra a vonalára erősít rá, hogy egyéni fejlesztés történik csoportos közegben. A résztvevők nem csak akkor és ott vannak jelen egymás számára, amikor az eset feldolgozásra kerül, hanem holnap és holnapután is. S ha arra szerződik a csapat, hogy nem csak az ülésen, hanem az ülések után is támogatják egymást, például visszajeleznek egymásnak, akkor a csoportos coachingban megszülető változások továbbvitelében az esethozó valódi szövetségesekre, támogatókra lel a többiek személyében.

A cikksorozat második részének egyik esettanulmánya egy kommunikációs nehézségekkel küzdő felsővezetőről szól, aki az ülésen komoly előrelépést tett, ahogyan a többiek segítségével tudatosult benne a kommunikációjának másokra gyakorolt hatása, illetve, hogy miként tud másképpen is kommunikálni. Mivel a többi résztvevő a felsővezetői team többi tagja volt, akikkel napi szinten interakcióba került a coachee, a többi résztvevő vállalta, hogy az előttük álló időszakban azzal támogatják majd az ő erőfeszítéseit ezen a téren, hogy folyamatosan visszajeleznek neki. Amikor újra találkoztunk és arra kértem az esethozót, hogy reflektáljon az elmúlt alkalom óta felmerült történésekre a témájával kapcsolatban, külön kiemelte, hogy mennyire sokat adott neki, milyen nagymértékben segítette őt a többiek folyamatos támogatása és visszajelzése.

  1. A második már sok tekintetben a teamcoachingra emlékeztet, ahol a fejlesztés egysége és fókusza a csapat működése. Az egyes esetek feldolgozása során a csapat működése gyakran leképezi azt, ahogyan egyébként működnek, és jó alkalmat kínálnak az ülések rá, hogy erre felhívjuk a csapattagok figyelmét, tudatosítsuk ezeket a jelenségeket, lehetőséget és egyben támogatást kínáljuk a résztvevőknek, hogy kezdjenek valamit a meglátásokkal.  Miközben ezt tesszük, a csapat tanul a saját – csapatként értelmezett – működéséről, egyúttal lehetőséget kap arra, hogy tegyen egy lépést egy más minőséget képviselő, érettebb, hatékonyabb működési mód felé.

Egy felsővezetői csapatnál a közös munka során arra lettem figyelmes, hogy a tagok bizonyos pontokon elviccelik az esethozó által felvetett problémát. Egy eset feldolgozásán belül ez már többször is előfordult, így visszajeleztem nekik, hogy érzékelik-e ezt a jelenséget a működésükben. Beszélgettünk arról, hogy milyen igényük hívja ezt életre. (Sok volt nekik az esethozó által behozott mélység.) Hogyan hat mindez az esethozóra? (Bár minden alkalommal a csapattal együtt poénkodott, jelezte, hogy a saját munkáját az esetével kapcsolatban ez nagyon megnehezíti, hiszen minden alkalommal kizökken, ami után sok energiájába kerül újra fókuszálni). Hogyan dolgozzunk ezzel tovább? (Arra jutott a csapat, hogy ez esethozó érdekében megnézzük azt, hogy a nagyobb mélységben hogyan tudunk ott lenni vele.) Az eset feldolgozását követően megvizsgáltuk azt is, hogy ez a működési mechanizmus hogyan van jelen az ő mindennapjaikban, hogyan segíti, illetve hátráltatja a működésüket, mikor van helye ennek, és mikor megy az eredmény rovására.

Ha a résztvevők csapattagok, és úgy érezzük, fontos hozadéka lehet a működésüket célzó beavatkozásoknak a csapat élete szempontjából, akkor fontos, hogy erre is szerződjünk a megbízóval és a csapat tagjaival. Hiszen egy ilyen fejlesztés nem „csupán” arról szól, hogy az egyének haladnak a saját céljaik mentén, hanem arról is, hogy a résztvevők együtt, csapatként lépnek előrébb. Fontos azonban, hogy erre felhatalmazásunk legyen, és hogy a közös munka kereteit tisztázzuk az érintettekkel.

  1. A harmadik aspektus pedig a coaching és a csoportos munka természetes következménye. Ez azonban egy csapat esetében különösen erős hatást tud gyakorolni az emberek közötti kapcsolatok minőségére. A csoportos fejlesztés egyik természetszerű velejárója a résztvevők közötti kapcsolódások erősödése. Ez akkor sem elhanyagolható, ha olyan csoporttal dolgozunk, ahol a tagok csak az ülések során találkoznak egymással, mert különböző szervezetekből érkeztek, de rendkívüli hozadéka lehet, ha a résztvevők egy csapat tagjai.

Mi is történik egy csoportos coaching folyamatban, amitől a kapcsolódások minősége és intenzitása felerősödik?

  • A csoportos coach létrehoz egy olyan légkört, amiben a résztvevők pszichológiai biztonságban vannak: megélik azt, hogy elfogadják őket, és azok lehetnek, akik. Megélik ezt egymás társaságában, van egy jó mintájuk arra, hogy mit jelent egy ilyen közegben dolgozni.
  • Ebben a légkörben egyszerre van jelen a mélységek, nehézségek megtartása, a támogatás, és a challenge-ezés, a kihívás, a változások generálása.
  • A résztvevőknek ezzel könnyebbé válik saját sebezhetőségük felvállalása, egymás sebezhetősége szerethetővé és tiszteletreméltóvá válik; maga a tény, hogy a sebezhetőség felvállalásra került, elismerést vált ki a többiekből.
  • Erősödnek a résztvevők közötti kötelékek, akár olyan mértékben is, hogy a csapatlégkörben a meghittség egyre markánsabban jelenik meg. Hisz, ha vállalhatják magukat, az igényeiket, sokkal kevésbé van szükségük játszmákra, kerülőutakra.

Meglepő-e hát, hogy egyre népszerűbbek nálunk is a csoportos coaching formái?

Megrendelői oldalról gyakran az a kimondott igény, hogy minél rövidebb idő alatt, minél több és nagyobb mértékű változás jelenjen meg, és láthattuk, hogy a csoportos coaching módszertana több, párhuzamosan működő tanulásra teremt lehetőséget. A coaching folyamat során a tanultak integrációja, gyakorlatba ültetése is megtörténhet. Ahhoz azonban, hogy kihasználjuk ezeket a lehetőségeket, csoportos coachként tudatosságra, jelenlétre, folyamatos önreflexióra, illetve tapasztalatra van szükségünk.

A cikksorozat előző részei:

1. rész: Mit, hol, miért?
2. rész Tanulási szintek – tanulás az esethozótól Tanulási szintek – tanulás az esethozótól
3. rész: Tanulási szintek

Szabó Tamara PCC

Szabó Tamara: A Nemzetközi Coach Szövetség (ICF) által akkreditált coach (PCC). A Legacy Kft. kötelékében dolgozó tréner, coach, facilitátor. A Legacy Coachképzésének (ICF által akkreditált ACSTH képzés) és TTF (tréner-teamcoach-facilitátor) képzésének egyik oktatója. Több mint tíz éves  multinacionális környezetben szerzett tapasztalattal, koordinátori-vezetői szerepkörökben, belső kommunikáció, innováció, stratégiai tervezés terén.

Legfrissebb cikkek

Lépj velünk kapcsolatba!