Thomas M.H. Bergner: Burn out A kiégés megelőzése 12 lépésben
Z-Press Kiadó, Miskolc, 2012
Könyvajánló
A burn out, a kiégés egyre több vállalati vezetőt és segítő szakembert foglalkoztat. A téma súlyát mutatja, hogy az idei, 7. Magyarországi Coaching Konferencia előadásai is e téma köré csoportosultak. Bán Zsuzsa szupervizor-coach egy teljes előadást szentelt a témának: «Érdekes felismerés, hogy 55 és 60 éves kor között nyoma sincs a burn out jelenségnek. Sok 40-45 éves számol be kiégésről, de a tünetek nem egyeznek meg azzal, amit a szakkönyvekben olvashatunk. A harmincas éveiket számlálók panaszkodnak legtöbbet kiégésre, pedig ennek semmi nyoma sincs. „Vajon valóban kiégés ez? Tudjuk, mi ez? Ez az a jelenség, amit burn outnak hívunk? No, erre kell megkeresnünk a válaszokat!”» – tette fel a kérdéseket az elismert szakember.
Ugyanezeket a kérdéseket feszegeti a tudományos háttérrel rendelkező szerző a Z-Press kiadásában megjelent kötetben. Mennyire önszuggesszió a burn out? Mennyire démon? Mekkora a kockázata? A szerző a kérdések felvetése mellett arra is vállalkozik, hogy a jelenség közérthető magyarázata és bemutatása mellett a felismerésre és a megelőzésre is bárki által használható eszköztárat kínáljon. Bergner meggyőződése, hogy a kiégést jóval egyszerűbb megelőzni, mint meggyógyítani.
A burn out megismerése című fejezet a kiégés három ismertetőjelét, fázisát, és három területét mutatja be. A kiégés tünetei közül az érzelmi kimerültség a legkönnyebben diagnosztizálható, a deperszonalizáció, azaz az elszemélytelenedés csak mások számára érzékelhető a cinikus, szarkasztikus vagy közömbös hozzáállásban. A burn out első szakaszában a teljesítőképesség csökkenéssel ellentétes viselkedés tapasztalható. A valós teljesítménycsökkenés a kiégés tünet-együttes előrehaladott állapotára jellemző. A kiégés tehát egy folyamat, melyet három fázisra oszthatunk. A három szakasz gyakorlatilag szinte észrevétlenül folyik egymásba.
Az első fázis általában nagyon hosszú, évekig, néha évtizedekig tarthat, gyakran az érintett személy értetlensége jellemzi, s általában a környezete előbb érzékeli a változást, mint önmaga. Tünete a harag, ennek megnyilvánulása pedig az agresszió.
A második fázis már a menekülés és a visszavonulás szakasza, fő érzelmi jellemzője, tünete a félelem, a rettegés, kísérő reakciója pedig ebből következően a menekülés. Az időnyomás érzete folyamatosan egyre nagyobb. A kiégés második szakaszában levő ember aktivitása ugrásszerűen nő, tehát túlzásba viszi, a másik véglet pedig, hogy minimálisra csökkenti az aktivitást. A viselkedés egyértelmű célja az önvédelem, azaz a stressz és az időnyomás elkerülése, és a védelem, a nyugalom keresése. A környezet ebből csökkenő empátiát és rosszkedvet érzékel, míg az egyén szorongásos tünetei egyre gyakoribbá válnak.
A harmadik fázis a teljes passzivitás és elszigetelődés szakasza, az érzelmi megnyilvánulás kifejeződése a bénultság. A burn out ilyenkor tudatosodik, s legtöbbször ilyenkor fordulnak segítségért. A függőséget okozó szerek (alkohol, gyógyszerek stb.) megjelenése is jellemző a depresszió, vagy a pánikbetegség mellett.
A szerző a kiégés tünetegyüttes megjelenését három területen diagnosztizálja: testi, érzelmi és viselkedési szinten. A kötet felsorolja a burn out testi tüneteit, és kitér az érzelmi reakciók változatos sorára is. Az érzelmekkel párhuzamosan a viselkedés is változik fázisról fázisra, ahogyan a kiégés-betegség halad előre, ráadásul mindez erősen kihat a közvetlen környezetre: a párkapcsolatra, a családra és a munkatársakra is.
Bergner azt állítja, hogy a kiégéses állapot oka többrétű: a személyiség és viselkedés mellett számos külső tényező is szerepet játszik. Ilyen lehet a munkahely vagy a munkafeltételek, de más köztes tényező is. A kombinációk száma végtelen és igen változatos, ráadásul egymáshoz erősen kapcsolódnak. Az időhiány, a folyamatos stressz, az elégedetlenség, az ismétlődően visszatérő frusztráló helyzetek és a személyes kapcsolatok túlterheltsége növeli a kiégés kockázatát. A tehetetlenség, a kiúttalanság és az el nem érhető szerep vagy cél következménye, hogy az egyén eltávolodik, elidegenedik a saját életcéljaitól.
Mint abban a pszichológusok és szakértők egyetértenek, a kiégés kezelésénél jóval könnyebb a megelőzés, mely azonban nagyfokú tudatosságot igényel. A szerző 12 pontban foglalja össze a megelőzés lépéseit. Ezek a következők:
A kötet bevezetőt követő 12 fejezete gyakorlatilag a megelőzés szintjeit ismereti részletesen. Arra biztatja az olvasót, hogy a következő tesztek eredményeit jegyezze fel önmaga számára, vagy beszélje meg! Az átgondolás, a változtatások meghatározása, a fókuszpontok kijelölése, a pozitív gondolatok rögzítése hozzájárul a kiégés megelőzéséhez. A lépésről lépésre haladást, a rugalmasság növelését, a jövő- és megoldásorientált szemléletet emeli ki Bergner. Azt javasolja, hogy nyugodt, külső zavaró körülmények kizárásával végezze el az olvasó a teszteket, ám ez nem elég! Fontos a belső megengedés, a belső tér megalkotása is: az éber és nyugodt, fókuszált figyelem, az önmagunkhoz való őszinteség és a nyitottság, valamint a komolyság járul hozzá az eredményes belső utazáshoz.
Saját tapasztalatból mondhatom, hogy a tesztek önmagukért beszélnek. Nincs tehát más hátra, mint felütni a könyvet és dolgozni – önmagunkért, önmagunkkal.
(Az ábrát a kötet alapján a szerző készítette.)
Örvényesi Rita
