A légzőgyakorlatok jótékony hatásai testre és lélekre I.
A légzés fontosságát méltatlanul elhanyagoljuk. Ahogy a vízben lubickáló hal sem vesz tudomást a víz meglétéről, úgy mi is természetesen adottnak vesszük a levegőt, mely éltető elemünk. Nem is gondolnánk, milyen fontos szerepe van a légzésnek a testi és lelki egészség megőrzésében. Ezeket a jótékony hatásokat most két részben szeretném megismertetni az olvasóval. A bevezető rész célja saját légzésünk minőségének megfigyelése és tudatosítása; míg az erre épülő második részben konkrét légzőgyakorlatok következnek lépésről lépésre.
A légzés hidat képez a testi funkciók és a mentális, lelki tevékenységek között. Ha dühösek, zaklatottak vagyunk, légzésünk felgyorsul; pánik helyzetben úgy érezhetjük, fuldoklunk; míg nyugalmi állapotban a légzés kellemesen lelassul, kiegyensúlyozottá válik. Mindannyian ismerjük ezeket az összefüggéseket, a mindennapokban mégsem jut eszünkbe, hogy a légzést eszközként használjuk a szorongás csökkentésére, az ijedtség elűzésére vagy a türelem gyakorlására. Ha a légzést irányításunk alatt tartjuk, az elme működését is képesek leszünk kontrollálni.
Képzeljünk el egy olyan pillanatot, amikor kirándulás alkalmával hatalmasat szippantunk a friss erdei levegőbe! Vagy amikor a tavasz első napjain éhesen lélegezzük be a virágok és fák illatát! Ugye mennyire felszabadító érzés?
„Hétköznapi” légzésünk többnyire mégis a felületesség szintjén marad. Ha szánunk pár percet arra, hogy tudatos odafigyeléssel vegyünk néhány nagy lélegzetet, megfigyelhetjük, hogy ehhez képest egy átlagos lélegzetvétel során a teljes légzőfelület milyen csekély hányadát használjuk.
Fordítsunk egy kis időt saját légzésünk természetének és minőségének megfigyelésére! Keressünk egy kényelmes testhelyzetet! A légzőgyakorlatok szempontjából azok a – fekvő vagy ülő – pozíciók a legelőnyösebbek, melyek lehetővé teszik, hogy izmaink ellazuljanak, gerincünk azonban egyenes marad. Lélegezzünk természetesen, ahogy azt általában tesszük – irányítás, beavatkozás nélkül! Közben figyeljük meg, hogy testünk mely része a legaktívabb a be- és kilégzések során! A hasi vagy mellkasi mozgás a be- és kiáramló levegő útját mutatja. A férfiakra inkább a hasi, míg nőkre a mellkasi, azon belül is a felső tüdőcsúcsi légzés a jellemzőbb, de számos egyéni különbség árnyalja tovább a képet.
Kíséreljük meg a szegregált légzést úgy, hogy egyik kezünket a mellkasra, másikat pedig a hasra helyezzük! Előbb lélegezzük át a tüdőt anélkül, hogy a hasfal emelkedne; majd hasba szívjuk a levegőt, kezünkkel pedig ellenőrizzük a mellkas mozdulatlanságát! Így megtapasztalhatjuk a saját légzésünktől eltérő típusú légzést is.
Miután megállapítottuk, hogy légzőfelületünk mely részét használjuk leginkább, figyeljük meg belégzéseink és kilégzéseink hosszát! Egyformák? Esetleg mélyebb a belégzés és rövidebb a kilégzés? Vagy a levegő kifújása a hangsúlyosabb? Ha bármelyik oldal dominanciáját észleljük, próbálkozzunk légzésünk kiegyenlítésével! Akár számolással is segíthetjük a légzés harmonizálását. Tudatosítsuk az egyenletes légzés testre gyakorolt hatását! Figyeljük meg azt is, hogy testünk hogyan viszonyul a légzés tudatos irányításához: ellenkezik vagy épp hálás érte?
Figyeljük meg légzésünk hangját és a levegő hőmérsékletét is! Éber figyelemmel kövessük a levegő útját a testben, figyeljük meg, ahogy minden egyes sejtünk friss oxigénnel töltődik! Ezek az érzetek segítenek abban, hogy saját testi funkcióinkat jobban megismerjük, így később hatékonyabban tudatosíthatunk és irányíthatunk létezésünk különböző szintjein.
Összegezzük magunkban azokat a hatásokat, melyek saját fizikai működésünk megfigyeléséből és tudatosításából származnak! Törekedjünk arra, hogy ezek az apró változtatások a mindennapok részévé váljanak! Ha újra és újra emlékeztetjük magunkat a rosszul beidegződött légzési szokások megváltoztatására és a helyes légzés gyakorlására, testünk emlékezete „megjegyzi” az adaptív működésmódot, és idővel a jó válik természetessé, magától értetődővé. Következő írásomban a jóga és mindfulness gyakorlásából nyert tapasztalataim segítségével szeretném elkísérni az olvasót ezen az úton.
Kovács Petra
