Bevallom, nyelvi coach képzésem alatt megfordult a fejemben, hogy a salsánál eredményes lehet a coaching, de vajmi kevés, néhány lelkesítő ötletnél tovább nem jutottam. Így hát elém hozta az élet.
Bizonyára mindenki hallott már a salsa nevű latin táncról, sőt sokan meg is tapasztalták, milyen magával ragadó élmény a táncparkett forgatagában átélni ezt a szabad, improvizatív, áramló mozgásformát. Vagy ha nem is próbálták, hallották hírét a fergeteges salsa buliknak, ahol önfeledten adja át magát mindenki ennek az intenzív páros táncnak. No de annál több rejlik benne, mint amit első ránézésre gondolnánk.
Mi is a tánc? Számos nézőpontból megközelíthető a kérdés és sok szabatos válasz létezik. Természetesen egyik sem relevánsabb a másiknál, hiszen mindenkinek mást jelent, attól függően, milyen szinten kívánja megélni azt. Mindenki arra használja, amire aktuálisan neki való. Kikapcsolódás, testmozgás, örömforrás, kreativitásunk kiélése, testünk és a mozgás szépségének élvezete, önkifejezés, férfiasságunk és nőiességünk megélése és az önmegismerés kiváló eszköze. A tánc nagyszerű tanítómester. Testi szellemi és lelki harmóniát teremt, odafigyelésre tanít, ápolja önbizalmunkat és kiemeli a bennünk lévő szépséget.
Hozzátéve még, hogy a táncparkett az emberi interakciók széles tárháza, amiben rövid idő alatt nagyon sok visszajelzést kapunk magunkról, könnyen elképzelhető, hogy bőven lehet mit coacholni, ha táncról van szó.
Enikő jó pár éve táncolt már – az utóbbi időkben sikerélmény hiányában egyre lankadó lelkesedéssel – amikor találkoztunk. Lelkesen meséltem neki, hogy nyelvi coach vagyok, vagyis a coachingot használom a nyelvoktatásban. Nagyon tetszett neki a megközelítés és közölte, neki viszont salsa coachra lenne szüksége, csakhogy olyan nem létezik. Hoppá!
Hétéves intenzív táncparkett tapasztalatom és egykori tánciskolás tanársegédi pozícióm elég volt, hogy habozás nélkül rávágjam, én lennék az ő embere. Gyorsan megszületett az ötlet: egy salsa coaching alkalom másfél órás, ami tartalmaz coachingot és táncelemzést, kis gyakorlást, valamint rögtön utána egy mérést a gyakorlatban.
Enikőnek tetszett az elgondolás, így hamarosan találkoztunk is. A megállapodás részeként elmagyaráztam, hogy kettős szerepben fogok segíteni neki. Egyrészt salsás tapasztalataimat használva megnézzük a táncát, van-e fejlesztendő terület, másrészt coachként segítek megtalálni azokat az egyénre szabott módszereket, amelyekkel hatékonyan elérheti célját, illetve a táncélményt befolyásoló olyan emberi tényezőkkel is tudunk foglalkozni, amik a táncóra hatáskörén kívül esnek.
A coachee belefogott helyzetének ismertetésébe, aprólékosan ecsetelve kiábrándultságát, miszerint a bulikban nem kérik fel táncolni. Régen, amikor még a tánciskolás társakkal járt salsázni, sokat táncolt, de azóta szétszéledtek, így kevés ismerőssel fut össze a táncparketten, az ismeretlenek pedig nem kérik fel. Előfeltevése az volt, hogy tánctudásbeli hiányosságai miatt biztos nem jó vele táncolni. Célként megfogalmazta, azt szeretné, ha többen kérnék fel a bulik alkalmával.
Hogy tisztán lássunk, a salsás összejöveteleken egy nyitott közösséget kell elképzelni, ahol bárki táncolhat bárkivel, nincsenek különösebb szabályok, a mindennapi életből hozott illem működteti a gördülékeny társas érintkezést. A klasszikus táncba hívás most is él, vagyis a férfi kéri fel a nőt. Elvétve előfordul a fordítottja, de a nők többsége tartja magát ehhez a szokáshoz.
A cél megfogalmazása után elkezdtünk táncolni. Azonnal világos volt előttem, hogy az órák mellett Enikő sok időt töltött tánccal „élesben” és van elegendő táncparkett tapasztalata is. Minden figyelmével a pillanatra fókuszált és gördülékenyen követte a vezetésem. Az élvezetes páros táncélmény egyik legfontosabb ismérve, hogy mindketten a szerepünk szerint működünk benne. A férfi férfi, a nő pedig nő. Evidenciának hangzik, mégis gyakran előfordul, hogy nem a szerepe szerint táncol valaki. Enikő ennek a kitételnek is eleget tett, kényelmesen belehelyezkedett saját szerepébe és kiválóan együtt tudtunk működni, hogy megalkossunk egy egész élvezetes táncpillanatot. Ami még csodálatos volt, hogy előfeltevések nélkül táncolt, nyitott volt a váratlanra, nem akarta előre kigondolni, mi lesz a következő kombináció.
Tulajdonképpen két részletet találtam, amit fontos volt helyretenni, de ezeknek semmi köze nem volt ahhoz, vajon felkérik-e vagy sem. Megállapítottuk még, hogy a stíluson lehet csiszolni, viszont ez szinte mindenkire érvényes. Általánosságban jól táncolt Enikő, nem volt kiemelkedő, de bőven volt elég tudása és tapasztalata ahhoz, hogy bárkivel élvezetesen tudjon táncolni. Itt valami másról volt szó, nem a tánctudásról.
Máshogy kellett megvizsgálni a kérdést. Először azt próbáltuk körbejárni, régebben mitől működött jól, de mindig ugyanoda lyukadtunk ki, vagyis már nem volt meg az a társaság, akikkel együtt járt táncolni. Aztán arra kértem, gondoljon olyan nőkre, akiket sokszor felkérnek. Vajon mi az ő sikerük? Jó ötletnek tűnt ez a megközelítés, de nem igazán jutottunk előbbre ezzel sem. Közben az időnk lejárt, és még hátravolt a mérés. Irány a táncparkett. A buliban rajtam kívül senki nem kérte fel Enikőt, de nem lombozódott le, megbeszéltük, hogy folytatni fogjuk a közös munkát. Felhívtam a figyelmét, hogy a folyamat dolgozni fog benne, a felmerülő ötleteket írja le, legközelebb megbeszéljük.
Egy hét múlva ismét találkoztunk. Megkérdeztem, eszébe jutott-e még valami a múltkori találkozás óta, amit szívesen elmondana. Enikőből áradt a szó. Olyan konkrét eseteket mesélt el, amikor kellemetlen élmény érte, például egy férfitársa félreérthető viselkedése miatt. Ezenkívül beszélt a saját személyiségéből fakadó, táncélményt befolyásoló tényezőkről, mint például, hogy nagyon sok embert ellenszenvesnek lát a bulikban.
Az egész alkalom elment ezek taglalásával. Én csupán a jelenlétemmel és értő figyelmemmel támogattam Enikőt, valamint visszatükröztem és összefoglaltam, amit mondott. Célba vettük az aktuális salsa bulit. Táncoltunk egyet Enikővel, aztán elváltunk. Sok időbe nem telt, valaki felkérte Enikőt. Aztán még valaki. A rövid idő alatt, amíg ott voltunk négy férfival táncolt, van akivel többször is. Siker!
Nagyon örültem, nem is lepleztem a mosolyomat előtte, elvégre elérte célját. Elmondta, hogy élvezetes volt a tánc azokkal a férfiakkal, viszont pozitív véletlennek tudta be az egészet. Én nem tartottam véletlennek. Enikő kisugárzása teljesen megváltozott a coaching után. Azt is kifejezte, hogy szerinte ez a coaching nem sokat tett hozzá a dolgok alakulásához. Elfogadtam álláspontját, magamban bóknak véve a megjegyzést, hiszen nem a coach oldja meg az ügyfél helyzetét.
Megbeszéltük, hogy most pár hétig eljárogat táncolni, meglátjuk milyen élményei lesznek. Ha bármi felmerül, felkeres. Így is tett, és egy hónap múlva ismét jelentkezett.
- Milyen változást érzel a táncodban?
- Te azt szeretnéd, hogy azt mondjam, jobban megy.
- Nincs semmilyen elvárásom, azt válaszolsz, amit jónak érzel. Voltál táncolni?
- Igen.
- Milyen volt?
- Volt néhány jó élményem, de nem érzem biztosnak a változást, mert nem a táncom javult, hanem pozitív véletlenek sorozata történik velem. Mi lesz, ha megint lesz egy rossz tapasztalatom és az elront mindent? Azt szeretném, hogy folyamatosan legyen sikerélményem, hogy olyanok kérjenek fel, akikkel jó táncolni és szeressenek velem táncolni.
- Hogyan tudnád biztosítani, hogy lehetőleg csak szép élményeid legyenek?
- Magabiztosabbnak kell lennem, ehhez viszont jobban kell táncolnom.
Így ezzel visszaérkeztünk Enikő eredeti szándékához, miszerint fejlődnie kell a táncban. Újrafogalmaztuk a célját és nekiálltunk táncolni. Gyönyörű élménnyel ajándékozott meg, ami nem történik meg minden nap. Mert kedves hölgyek, a férfi vezet a táncban, a nő pedig leköveti, ez igaz, de hogyan tudják önök alakítani a táncot? Az inspiráció erejével. A nő inspirálja a férfit, így lesz a táncból gyönyörű párbeszéd. Enikő bizony inspirálóan táncolt, ki is fejeztem az örömömet és ő is nagyon elégedett volt. Lelkesen és tele energiával folytattuk a beszélgetést.
Javaslatára összegyűjtöttük azokat a momentumokat és elemeket a táncban, amikor valami kizökkenti a magabiztosságából. Felvázoltuk a lehetőségeket, hogyan fejleszthetők ezek és felállítottunk egy akciótervet. Ezután már nem mentünk táncolni, így is kerek volt az aznap esti együttműködésünk. Lelkesítették az új ötletek, mosolyogva váltunk el.
Aztán sokáig nem láttam. Hónapok múlva beszéltem vele, elkezdte megvalósítani a terveket, túl volt egy speciális salsa kurzuson és azóta is jókat táncol, amikor lemegy egy buliba.
Szekeres Gyula
Kvalifikált nyelvi coach, angol nyelvtanár, nyelvvizsgáztató. 14 évig angol és matematika szakos tanárként dolgozik egy vidéki kisvárosban. A salsa hatására 2009-ben el-hagyja a pedagógusi pályát és a fővárosba költözik. 2010 és 2013 között a Yes You Can Nyelviskolában tanít angolt. 2010-től az Euroexam szóbeli nyelvvizsgáztatója. 2013 áprilisában nyelvi coachként végez Kiss Ildikó Language Coach Academy kurzusán. Nyelvi coaching vállalkozása Heading for Success néven működik.
