Már vagy tíz évvel ezelőtt történt. Egy számomra nagyon nehéz gyakorlatot végeztetett velem, úgy éreztem, nem tudom megcsinálni.
Zoli, ez iszonyú nehéz – mondtam.
Igen, tudom. – mondta ő. Még három ismétlés van hátra.
Időközben eltelt nyolc-kilenc év, és ugyanez a párbeszéd ismétlődött meg egy kliensemmel. Éppen Moreno szociális atom módszerével térképeztük fel munkahelyi kapcsolatrendszerét, amikor szó szerint ugyanaz a panasszal találkoztunk esetében, mint anno az enyémben. Nekem pedig ösztönösen beugrott a támogató, a szó legszebb értelmében jelen levő, a közös munka biztonságos kereteit meghatározó és rám vigyázó edző. És ahogy akkor régen nekem is sikerült megcsinálnom a gyakorlatot – bár nem hittem volna –, a kliensem is gyönyörűen megalkotta a maga szociális atomját, aminek nagy hasznát vettük a coaching folyamat további részében.
MIt tanultam a coach-edzőmtől?
Ha egy szóban kellene meghatároznom: emberséget. Bővebben kifejtve pedig azt, hogy elfogadjam a másik embert a maga gyengeségeivel, hiányosságaival, hibáival, ugyanakkor képes legyek meglátni azokat az erősségeit is, amelyek mentén támogatni tudom a fejlődését. Szintén tőle tanultam meg azt, hogy nincs két egyforma nap és nincs két egyforma edzés. Vannak napok, amikor minden jól megy, amikor a vendég (személyi edzőknél így hívják a klienst) igényli és bírja a terhelést, máskor pedig gyengén jön el az edzésre, ahol sokkal inkább regenerálódni szeretne, mintsem erősödni. Az edző feladata ezen állapotok felismerése és az edzésprogram ehhez való igazítása.
Bár az edző-vendég kapcsolatok jellemzően hosszabbak egy-egy coaching sorozatnál, érdekes párhuzam figyelhető meg a kliensek és vendégek motivációs szintjével kapcsolatban. A sikeres edzők hozzáállása a vendéggel végzett munkához megfeleltethető egy, a helyzetfüggő vezetést magas szinten művelő vezetőével.
Az edzőteremben újonnan megjelenő vendég bizakodó, a kezdők naivitásával áll hozzá a feladatokhoz, jellemző rá egyfajta „nászút-állapot”. Minden szép, minden jó, a világ kerek. Optimizmusa megingathatatlan, és bár az edzés terén sokszor gyakorlatlan (vagy talán pont ezért), hajlamos lehet túlbecsülni képességeit és alulbecsülni a rá váró (fizikai) nehézségeket. A jó edző ebben a fázisban inkább irányít, mint támogat. Célokat határoz meg (edzéstervet készít), tisztázza a szerepeket (ki miért felelős a vendég fejlődésével kapcsolatban), tanít, instruál, gyakoroltat és ellenőriz. Kettejük dinamikájában megfigyelhető a csoportfejlődés első fázisában tapasztalható óvatos közeledés, a másik fél által elfogadható viselkedésminták kialakítására irányuló törekvés.
a lelkes kezdő vendég idővel törvényszerűen átlép a második fázisba: kiábrándult haladóvá válik. Megtapasztalja saját testi-lelki határait, a kitűzött célok eléréséhez szükséges erőfeszítéseket most már jóval reálisabban méri fel, illetve bizonyos célok elérhetetlennek tűnhetnek számára.
Az edző ebben a fázisban – megtartva az irányítás mennyiségét – erős támogatást is nyújt vendégének. Meghallgatja aggályait, segíti a kudarcélmények feldolgozását, magyarázatokat ad, ugyanakkor – építve a vendég növekvő szakértelmére és fejlődő önismeretére – bevonja a célok meghatározásába vagy újradefiniálásába, továbbá új perspektívákat ad. A csoportfejlődés viharzás fázisához hasonlóan itt is megfigyelhető a vendég részéről saját határainak keresése, az edző határozottságának tudatos vagy tudattalan tesztelése, a dominancia és autonómia kérdéseinek feszegetése.
Amennyiben sikerül túljutni ezen, a folyamat szempontjából mindkét fél számára leginkább megterhelő fázison, a vendég úgynevezett óvatos haladóvá válik. Énképe tisztul, a célokkal kapcsolatos elvárásai egyre reálisabbá válnak, sokszor önkritikus és kétségekkel teli, önbizalma ingadozó. Az edző – csökkentve az irányítás mértékét – alapvetően támogatást nyújt vendégének. Itt már rendelkezésre állnak olyan korábbi közös sikerek, amelyek elemzése segítheti a nehezebb pillanatokban a perspektívaváltást, illetve erőforrásként szolgálhat a lanyhuló motiváció és növekvő kétségek idején. Az edző megosztja vendégével a problémák megoldásának és a célok kitűzésének felelősségét, és folyamatosan fenntartja a támogatás kereteit. Kapcsolatuk konszolidálódik és megteremtődnek az alapok az igazán nagy teljesítmények eléréséhez.
Kellő kitartással az óvatos haladóból magabiztos profi válik, aki lényegében önálló edzésre képes. Az edző, ebben a számára is rendkívül motiváló szakaszban lehetőséget biztosít vendége számára a siker megünneplésére, valamint támogatja őt saját határainak átlépésében. A kiégést megelőzendő fontos lehet új kihívások keresése akár a „munkakör gazdagítással” is, például a vendég mentori feladatokkal való felruházásával. Ez az időszak természetesen megfelel a csoportfejlődés negyedik, „teljesítés” fázisának.
Csillag Zoltán
Akkoriban a személyi edzés tette ki a mindennapjaimat. Ez annyit jelentett, hogy, hatkor lehúztam a kártyámat a fitnesz gyár recepcióján, és este tízkor hagytam el a termet némileg megundorodva a testmozgástól, az emberektől, de egy ideig boldogan attól a 30000ft-tól, ami aznapra járt a tíz vendég után.
Csillag Zoltán:
Reklámszakember, valamint MBA végzettséggel rendelkezik HR szakirányon. Tizenegy évnyi hazai és külföldi cégvezetői tapasztalattal a háta mögött váltott az üzleti coaching területére, ahol kis- és középvállalkozások, valamint multinacionális cégek vezetőit támogatja szakmai kiteljesedésükben, továbbá énmárkájuk építésében és ápolásában. Az Etalon Coaching Társaság névadója és alapító tagja. www.csillagzoltan.hu weboldalán örömmel osztja meg tapasztalatait olvasóival.
Ladányi Zoltán:
Fitnesz iparági szakértő. Testnevelő tanári és menedzsment végzettséggel is rendelkezik. Közel egy évtizeden keresztül dolgozott személyi edzőként itthon és Angliában, mellette oktatóként vett részt az új edzői generáció képzésében. A szakmai tárgyak ok-tatása után ma már inkább a fitnesz szakemberek üzleti kompetenciáinak javításán tevékenykedik. Weboldala a www.zoltanladanyi.hu címen található.
