Nyelvtanári pályafutásom során számtalanszor elbizonytalanodtam. Sok eredményes és élvezetes angol órával a hátam mögött, valamint rengeteg pozitív visszajelzéssel felvértezve sokáig rejtély volt számomra, hogy egyeseknek miért sikerül, másoknak miért nem, bizonyos emberekkel miért eredményes a munka, másokkal miért nem. Miért van az, hogy értelmes felnőtt emberek, ha nyelvtanulásról van szó, sokszor kisiskolásként viselkednek kifogásokat keresve házi feladatuk elmaradása miatt? Miért kell sokaknak mindig elölről kezdeni a nyelvtanulást egy-két év kihagyás után? Miért van az, hogy hosszú éveken át járnak nyelviskolába vagy magántanárhoz, pénzt és fáradtságot nem kímélve, de mégsem beszélnek angolul? Hogy van az, hogy némelyeknek még a munkahelye is fizeti a nyelvórákat, de ők mégis a legnagyobb nyűglődés és kifogások árán vesznek csak részt az órákon?
Első gondolatom, még akkor is, ha szakmailag képzett, felkészült, és lelkiismeretes tanárnak tartom magam, az önmarcangolás volt. Talán bennem van a hiba? Nem vagyok elég érdekes, vicces, szórakoztató? Nem vagyok elég lelkes vagy jó példa a tanítványaim számára? Nem tudom eléggé motiválni őket ahhoz, hogy elérjék céljaikat? Nem jók a módszerek, amiket használok? Nem figyeltem eléggé? Pedig úgy éreztem, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem: képeztem magam, olvastam, kutattam új módszerek után, hosszú órákon át böngésztem az Interneten érdekes kiegészítő anyagokat keresve, majd mindezt összegyúrva úgy gondoltam minden megvan, ami egy sikeres tanár-diák együttműködéshez kell. Óráimba beépítettem a koncentrációs gyakorlatoktól kezdve a memóriafejlesztésen át a tanulási stratégiákig szinte minden olyan eszközt, amivel fokozni lehet a hallgatók eredményességét, de sokszor hiába. Nem tudtam, mi hiányozhat még, amíg rá nem találtam arra az eszközre, mely megalapozza a nyelvtanulás sikerességét, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy érdekeltté, sőt, motiválttá tegyük a hallgatókat. Nagy szerencsémre megismerkedhettem a COACHING támogató, ösztönző és inspiráló módszerével. Most már nincsenek kérdések bennem, mert tudom, hogy EZ az az eszköz, amivel valóban hozzá tudok járulni ügyfeleim sikeréhez.
Coaching képzésem során, minden egyes gondolat, szemlélet, és módszer megismerésekor az járt a fejemben, hogy hogyan tudnám mindezt alkalmazni, beépíteni az angol óráimba, mert bár bizakodva és reményekkel telve kezdtem szárnybontogatásába az új szakmámat illetően, azért nehezen tudtam elszakadni attól a szakmától, amit éveken át nagy élvezettel végeztem. Az a gondolat sem hagyott nyugodni, hogy mit tehetnék még meglévő hallgatóimért, így hát elindultam a kísérletezés és tesztelés útján: melyek azok a coaching eszközök, amik működnek a nyelvtanításban, és hogyan lehet őket alkalmazni. A következőkben ízelítőt szeretnék adni tapasztalataimból.
Hol is kezdhetném máshol, mint ahol egy coaching ülés általában: „miről fogja az ügyfél észrevenni, hogy a beszélgetés hasznos volt számára?” Miről fogja a tanuló észrevenni, hogy a tanulás eredményt hozott számára? Tapasztalatom szerint sokan már itt elvesznek a nyelvtanulás útvesztőjében. Azzal sincsenek pontosan tisztában, hogy mi is a céljuk a nyelvvel, mire fogják használni, milyen, a hétköznapokban is érezhető előnyük származik majd belőle. Ha mégoly konkrétnak tűnő elképzeléssel keresnek is fel, mint a „kell egy nyelvvizsga a diplomámhoz”, akkor sem látják tisztán a célt, és az ahhoz vezető utat. Vizsgáztató és felkészítő tanárként megannyi tanulóval találkoztam, aki bár tudta, hogy melyik nyelvvizsgát mikor szeretné letenni, de hogy milyen követelménynek kell megfelelnie, és mindezt hogyan szeretné teljesíteni, arról fogalma sem volt. Itt van hát nagy szerepe a coachinggal való célkitűzésnek. Korábban magam is sokszor szembesültem azzal, hogy nem jutok egyről a kettőre az élet egyes területein. Nagy felismerés volt számomra, hogy azért nem, mert nem voltak konkrét céljaim, csak elképzeléseim, vágyaim, álmaim, amik önmagukban nem rosszak, de konkrét támpontok nélkül, amikre fel lehet építeni egy cselekvési tervet, csak sodródtam az eseményekkel, és vártam, hogy egyszer majd csak bekövetkezik, amit szeretnék. Nem meglepő, hogy nem így történt… Megannyi nyelvtanuló is így van ezzel: jár ugyan órára, szeretne jól és magabiztosan beszélni, lobogtatni a nyelvvizsga bizonyítványt, de nem tartják magukat határidőkhöz, nincsenek elvárások, nincsenek előre megtervezett lépések a fejükben, tehát hiányzik az alap a tanuláshoz. Az a fontos kiinduló pont, amiből egy esetleges elakadás során erőt meríthetnek a továbblépéshez. Hogyan lehet közelebb hozni a vágyott célt a hallgatókhoz? Honnan fogják a saját bőrükön is érezni, hogy mit szeretnének? Úgy vélem, hogy ezen a ponton lehet igazán eredményesen használni, a coaching eszköztárat, a kérdezés technikáját, a pozitív megfogalmazást, a minél kézzel foghatóbb apró jeleket, amikből a hallgató érzékelni fogja a tanulás értelmét és hasznosságát. A tanulónak tisztában kell lennie azzal, hogy miért szán időt, energiát, pénzt a tanulásra, hova szeretne eljutni, és legfőképp, hogy mikor van reális esélye eljutni a vágyott szintre. Coachként nagy segítségemre volt a SMART célmeghatározás eszköze, mely technikát a legtöbben nagy örömmel és megelégedettséggel fogadták, és azóta is alkalmazzák életük egyéb területén is.
Megvan a cél, megvannak a támpontok, legalább is a tanuló el tudja képzelni, hogy mit is szeretne, de hogy nyelvileg milyen akadályokat kell megugrani a cél eléréséhez, abban igazán egy képzett nyelvtanár tud segíteni. A hagyományos és elfogadott szintfelmérő tesztek megírásán túl számtalan eszközzel lehetünk hallgatóink segítségére. Tanárként megtanultam, hogy a hallgató erősségeire bátran támaszkodhatom, érdeklődési köre is jó támpont, tanulási stílusának, technikájának megismerése szintén megér egy misét, de coachként arra is rájöttem, hogy mindez nem elsősorban nekem, hanem az ügyfélnek fontos. Neki kell tisztában lenni azzal, hogy milyen erőforrásait tudja mozgósítni, milyen működő gyakorlatai vannak, melyeket a jövőben is alkalmazhat, és milyen rejtett értékei, előnyei bújnak meg sok év tanulás eredményeképp. Gyönyörűen feltérképezhető mindez a coach leggyakoribb eszközével, a kérdéseivel. Korábban mindig nagy fejtörést okozott az, hogy mivel tudom motiválni, lelkesíteni, biztatni a hallgatókat, de immár rájöttem, hogy annál nagyobb motivációt semmi sem adhat, mint az önmagukra való rácsodálkozás, az önmagukba vetett hit, bizalom, és képességeik, erősségeik tudatos alkalmazása. Ha valaki még kezdőnek is számít egy idegen nyelvben, akkor is felnőttként 10-20 éves tanulási tapasztalattal a háta mögött biztosan képes felfedezni magában rejtett értékeit, felidézni meghatározó emlékeit, megfogalmazni előnyeit.
Amint adott a kitűzött cél, az önbizalom és a lelkesedés, már csak az oda vezető utat kell megtalálni. Ennél a pontnál elengedhetetlen egy szakember bevonása, aki pontosan tudja, hogy a már átbeszélt, konkrét formába öntött célhoz milyen készségeket kell még fejleszteni, melyek azok a nyelvi elemek, amik elengedhetetlenek az adott cél eléréséhez, mekkora szókincs és nyelvi funkciók szükségesek ahhoz, hogy sikerrel vegye a valós élet kihívásait. Ezen a ponton úgy tűnhet, hogy innentől kezdve a nyelvtanár kezében van a felelősség, hiszen ő tölti meg a nyelvi együttműködést tartalommal, én mégis azt tapasztaltam, hogy igenis fokozható a tanulás hatékonysága, ha az ügyfél bevonódik a tananyag tervezésébe, elsajátításának ütemébe, és a tanulás módját is ő választhatja meg. Mindehhez persze elengedhetetlen, hogy jó partneri viszonyt alakítson ki a tanár a hallgatóval: kölcsönös tiszteletre és bizalomra épüljön munkájuk, és ne függőségi vagy hierarchikus rendszerben működjenek. A kölcsönös bizalom a coaching munkának is alap követelménye, ami jól mutatja, hogy bizony sok metszéspontja van a tanári és a coach szerepnek. Másodsorban szükséges, hogy a nyelvi fejlesztő szem előtt tartsa a tanuló célját, tudását, képességeit, erősségeit, preferenciáit, fejlesztendő területeit pedig az ügyfél működő gyakorlataira építse. Miután ennek gyakorlati kivitelezése széles skálán mozog, és az adott helyzettől valamint nyelvtanulótól függ, essen szó végezetül egy olyan coaching eszközről, mely bármilyen szintű és tanulási stílusú tanulónál sikerrel alkalmazható.
Meggyőződésem, hogy a nyelvtanulás hatékonysága növelhető coachinggal illetve coaching eszközök alkalmazásával, de még e módszerek alkalmazásával sem lehet elhanyagolni a tanuló erőfeszítéseit, hiszen nem a tanár, hanem a tanuló felelőssége, ráfordított idején és befektetett energiáján múlik a tanulás sikeressége. Mindez a munka hatványozható, ha célzott coaching stílusú visszajelzést kap a hallgató, mégpedig oly módon, hogy a tanár kérdéseivel elősegíti a hallgató önreflexióját, majd mindezt megtámogatja megerősítő és fejlesztendő visszajelzésekkel, amire további fejlesztésre irányuló akciótervet dolgozhatnak ki. Ez a módszer sok ponton eltér a megszokott tanári értékeléstől. Nem pusztán a hibákat emeli ki, ami hosszú távon meglehetősen demotiválja a tanulót, hanem rámutat a már helyesen elsajátított nyelvi elemekre, értékeli a hallgató erőfeszítéseit, és ösztönzi a további nyelvcsiszolásra. Természetesen az olyan bevált objektív méréseknek, mint próbanyelvvizsga tesztek, szintfelmérő tesztek, nyelvtani tesztek, olvasási és hallás utáni értési teszteknek is hasznos kiegészítője lehet a coachinggal való visszajelzés. Közhely ugyan, de mint minden közhely, igaz is: saját hibájából tanul az ember, de nem mindegy az, hogy milyen konzekvenciát von le belőle. A tapasztalatok azt mutatják, hogy teljesen másként viszonyul a hallgató a saját teljesítményéhez, ha azt szűri le belőle, hogy mennyi hibát vétett, mennyi hiányossága van még, azzal szemben, hogy azt venné számba, hogy mennyi mindent elsajátított már.
Összegzésképpen John Whitmore (a coaching egyik legnevesebb úttörője) azon szavait szeretném segítségül hívni, mellyel gyakorló tanárként és coachként a leginkább azonosulni tudok. „A coaching célja az egyénben rejlő lehetőségek kibontakoztatása teljesítményének javítása által. Nem az illető tanítását jelenti, hanem a tanuláshoz való hozzásegítését.” Szívből remélem, hogy a jövőben egyre több tanár kolléga is magáévá teszi a coaching szemléletet, ami „az emberekkel való bánásmód, gondolkodásmód és a létezés egyik módja is”. (Whitmore, John: Coaching a csúcsteljesítményért, Z-Press Kiadó, 2008)
Buzásné Mokos Boglárka
angol nyelvtanár, tréner, nyelvi coach
A szerző több mint 10 éves vállalati- és magán oktatásban szerzett nyelvtanári tapasztalatot ötvözve tréneri és coaching kompetenciákkal azért dolgozik, hogy ügyfelei elérjék a nyelvtanulásban kitűzött céljaikat, mindemellett személyre szabottan, élvezettel és hatékonyan tanuljanak. Meggyőződése, hogy a coaching az a módszer, ami eddig hiányzott a nyelvoktatásból, és olyan hozzá adott értéket képvisel, aminek van létjogosultsága a nyelvoktatási piacon. Elkötelezett a nyelvi coaching és a coaching stílusú nyelvtanítás alaposabb megismerése, népszerűsítése és további fejlesztése iránt.
