“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.” (Albert Einstein)
Mindannyiunk életében vannak különböző kapaszkodók: babonás vélekedések, szerencsetárgyak, rituálék, vigasztaló fantáziák. Néha jó hinni abban, hogy léteznek rajtunk kívülálló, felsőbb hatalmak, melyek átsegítnek minket a nehézségeken.
A babona olyan vélekedés és cselekedet, ami tévesen feltételez logikai kapcsolatot ott, ahol valójában nincs ok-okozati összefüggés. Vannak általánosan elterjedt, mindenki által ismert babonák, melyeket passzívan kapunk és adunk tovább a következő generációnak.
Vannak olyanok is, melyeket belső szükségleteink hívnak életre. A babonás viselkedés körébe tartoznak a különböző ritualizált cselekvések vagy cselekvéssorozatok, melyeknek mi magunk adunk jelentést és funkciót. Lehetnek szerencsetárgyaink, melyeknek gyakran saját történetük van: jelképezhetnek egy számunkra fontos emberi kapcsolatot; de vannak klasszikus szerencsehozó tulajdonsággal felruházott tárgyak, szimbólumok is, mint például a felfelé tartott ormányú elefánt. Annak ellenére, hogy tudatában vagyunk babonás vélekedéseink irracionalitásának és „hiábavalóságának”, ragaszkodunk hozzájuk, és kellemetlenül érezzük magunkat, ha segítőink a fontos pillanatokban nincsenek velünk.
A babonás viselkedés előzményeit a primitív társadalmak animisztikus világszemléletében és a gyermeki gondolkodásmódban kereshetjük. Az animizmusban mindennek lelke van, és az élettelen dolgok emberi tulajdonságokat kapnak. Ez a felfogás az ember és természet közeli és különleges kapcsolatából, kölcsönös befolyásolásából ered. A primitív népek úgy viszonyultak az állatokhoz, növényekhez, természeti erőkhöz, mint önálló akarattal rendelkező entitásokhoz. A gyerekek hasonlóan gondolkodnak, hiszik, hogy a nap azért megy le, mert elfáradt, és a patak azért folyik, mert így akarja.
A babona – akár cselekedet, akár tárgy formájában – válasz a bizonytalanságra. Hiedelmeink biztonságot teremtenek a kiszámíthatatlan helyzetekben. Minél nagyobb biztonságban érezzük magunkat, annál kevésbé van szükségünk az infantilis projekciókra és az élet örök problémáinak mitikus magyarázataira.
Kutatások bizonyítják, hogy a rítusok segítik a jobb összpontosítást, és növelik a koncentrációt azáltal, hogy a kontroll illúzióját adják. Így lehetővé válik a tevékenységekben való teljes és önfeledt elmerülés, és elérhető a flow élménye is. Amikor a hallgató alaposan felkészült a vizsgára vagy a sportoló egy versenyre, a kabala vagy rituálé adja azt a pluszt, amivel erőforrásainkból a lehető legtöbbet hozhatjuk ki. A kabala szerencsehozó ereje csak azon múlik, hogy mennyire hiszünk benne. A tudás és képesség bennünk van. Mindennapi kapaszkodóink által magabiztossá válhatunk: megerősítik bennünk a meggyőződést, hogy képesek vagyunk önerőből elérni dolgokat. Aki hisz önmagában, már lépesekkel a hitetlenek előtt jár.
