Az elmúlt években mindenhonnan azt halljuk – legyen az üzleti vagy magánélet – hogy új utakon kell járni. A válság nem is válság, hanem új gazdasági környezet, ehhez kell igazodni.
Amikor az ember halad a saját útján, időközönként elérkezik olyan állomásokhoz, ahol két, egymástól eltérő lehetséges folytatás áll előtte. Ilyenkor nem marad más, mint a választás. Eddig az újdonság helyett mindig a kitaposott ösvényt választottam, hiszen megtanultuk: „A járt utat járatlanért soha ne add fel!” Az elmúlt évtizedek nevelési gyakorlata is belénk égette: „Ne vágj bele, úgysem sikerül és csak csalódni fogsz, menj tovább a hagyományos úton!”
Coachként azonban sok minden megváltozott a gondolkodásomban. Már máshogy nézek az előttem álló döntésekre. Az eddig szolgáltatott coaching folyamatok és az elmúlt év tapasztalásai, nehézségei új felfogást honosítottak meg bennem. Ha elágazáshoz érkezem és két alternatíva között kell választanom – egy nehéz vagy keserves, de már ismert, kiszámítható folytatás, illetve egy ismeretlen út között, ma már az ismeretlent választom.
Miért? Mert az ismeretlen olyan új tapasztalásokat adhat számomra, amely még ellenállóvá tesz, de akár előfordulhat, ahogy ami ott vár majd, az nem is rossz, csak egyszerűen más megpróbáltatás. Van, amikor úgy érzi az ember, megszületett már a döntése, de mégis sokszor csak az úton vesszük észre: új terepen járunk.
A napokban egy tárgyaláson hozzám szegezte a tárgyaló partnerem a kérdést: „Vajon 2012-ben Önök miért kezdenek munkaerő-közvetítésbe, amikor annyian vannak a piacon, és nem feltétlenül keresleti piaccal állnak szemben?”
Triviális volt az észrevétel, nem vitás, bevallom, nem számítottam a kérdésre. Mégis hirtelen nem egy „régi utas” sablonválasz jutott eszembe, amelyeket tréningeken tanítanak, hanem teljesen új gondolatok indultak meg bennem. Tudtam ezt a felvetést nem hárítanom, hanem megválaszolnom kell. Nagyon sokszor tervezi az ember, hogy amit ő csinál, az majd más lesz. Ő lesz az a „más valaki”, akinek tuti sikerül, ő lesz a következő „sikerember”. Persze ott és akkor mégsem jött ki az amerikai önbizalom, az igazi százdolláros mosoly. Villámként hatott belém a kérdés: Tényleg miért? Lehet, hogy ez kifelé egy-két másodperces szünetnek tűnhetett, de bennem egy egész gondolathalmaz alakult ki, amiből elismerem, először nehéz volt kikecmeregni. Csak további kérdések jutottak eszembe: Az lenne a válasz, hogy mi új, saját utunkon járunk? Mert van egy célunk és van egy elképzelésünk, hova szeretnénk eljutni, és megvannak hozzá az eszközeink? Kérdések és kérdések, de még mindig nem válaszok.
Hirtelen végigfutott bennem több hónap gyötrelmes vajúdása, hogy mi lehetne az új ötlet, mellyel új utat nyithatunk a piacon. Mi az, ami azonosítani fog minket a jövőben? Mitől mondják majd, hogy: „Igen ez a cég ebben a legjobb, ezért kell hozzájuk fordulni, ha munkaerő-felvételi problémánk lesz.”
A munkaerő-közvetítés, mint szakmai pályám döntő részének tapasztalata, könnyen összefoglalható. A kivitelezés váza akár egy mondatban definiálható. Kevesebbet ér ettől a tudásom és tapasztalatom? Nem hinném. Véleményem szerint minden tevékenység akkor válik igazi szakmává, ha kívülről egyszerűnek látszik és elmesélve az első érzésünk: Ezt mi is meg tudnánk csinálni.
Ugyanígy definiálható szakma számomra a coaching is. Laikusoktól nap mint nap visszakapjuk: coaching-folyamataink nem tűnnek másnak, mint egy több alkalommal zajló beszélgetéssorozatnak. Beszélgetni pedig mindenki tud, sokan még szeretnek is.
Lehet persze cizellálni a szakmaiságot: meg kell találni a bizalom belépési pontját, definiálni kell az elakadást, meg kell kerestetni a megfelelő lehetséges kiutakat. Támogatást kell nyújtani az első, új utas lépések megtételében és rögzíteni azokat a saját megéléseket, eszközöket, melyek ismét segítséget nyújtanak, talán már önállóan a következő ismeretlen út előtt. Azonban ez már nem kell, hogy látszódjon kívülről: hiszen mindenki másként csinálja.
Visszatérve az alapkérdésre, vajon miért kezd bele az ember egy, már sokak által taposott út járásába?
Véleményem szerint azért, mert hisz abban, hogy nem kell ugyanazon az úton haladnunk, ahol mások verekednek a továbbhaladás érdekében. Azért, mert új út nem csak a kitaposott utak előtt nyílhat meg, mint egy új útelágazás. A járt út mellett is lehet egy eddig ismeretlen, párhuzamos alternatíva, melyet nekünk kell kitaposnunk. Bármennyire nehéz és sűrű is a dzsungel, s még akkor is, ha halljuk a széles ösvény vidám trappolásának hangját.
A beszélgetésben a pár másodperces szünet után a következő mondat fogalmazódott meg, melyet könnyen tudtam átadni a másik félnek:
„Azért kezdünk 2012-ben munkaerő-közvetítésbe, mert mi partnereket keresünk és nem projekteket. A szolgáltatásunk nem a hagyományos folyamat, hanem az általunk definiált, coaching eszközökkel újratervezett, teljes értékű megoldás. Azért, mert felvállaljuk, hogy kezdeti jelenléttől a teljesség igényével gondoskodunk üzleti sikerének emberi oldaláról.”
Ezzel hirtelen a másik oldalon pattogott a labda. Ott teltek el értékes másodpercek, amire jött vissza a kérdés: „Ez nagyon jól hangzik, de mi is ez pontosan?” A válaszom már nem késlekedett:
A coachinggal támogatott egyedi szolgáltatás olyan munkaerő-közvetítés, ahol nem csak a keresés nehéz folyamatát veszik le a partner válláról, hanem speciális coaching folyamatokkal a beilleszkedést is támogatják. Az új munkatárs már a belépést követő első pillanattól eredményesebb lehet.
Ez a panel már megvolt bennem, de ekkor került a helyére, mert tudtam, nem csak a saját szememben, hanem az övében is már új utakon járok.
Filáj Gábor
A szerző coach, fejvadász. Okleveles politológusként, HR szakemberként szerzett tapasztalatot az elmúlt évtizedben a köz- és versenyszférában egyaránt. Több éve dolgozik HR világában, ezen belül is munkaerő-közvetítés, fejvadászat és business coaching területen. Jelenleg az Umbrella Consulting | optimális munkaerő vállalkozás alapító ügyvezetője. Diplomás coach, szakterülete az „y generáció” vezetői coachingja, ezzel kapcsolatosan a HR portálon és saját oldalán futó, sokak által olvasott Y generáció blog tetten ért „elkövetője”. Nem utolsó sorban maga is az y generáció tagja.
