teljesítményértékelés.pngA Professzionális Coaching Egyesület szervezésében Dobay Róbert (Menedzsmentor) gondolatébresztő előadását hallgathattuk meg hétfő este az Eötvös 10-ben, a céges éves értékelő beszélgetések szezonjában igen releváns meglátásokra szert téve. A cím is már sokat sejtető volt: 'Veszélyes féligazságok a teljesítményértékeléssel kapcsolatban'.

Van az a vezetői dilemma, hogy a HR mond valamit egy kollégáról, beosztottról, alkalmazottról, ráadásul ott az evidencia, az értékelés, de valahogy a vezető mégis valami nagyon mást él meg, tapasztal. Róbert ránézett ezen eltérések hátterére, és 11 olyan mítoszt, tévhitet mutatott be, amik nemcsak érdekesek és elgondolkodtatóak, hanem komoly anomáliákat eredményezhetnek. Az előadás fontos hozzáadott értéke volt, hogy nem egy létező rendszert kívánt megkérdőjelezni, romba dönteni, hanem konkrét megvilágításba helyezte azok értelmezésbeli buktatóit, alternatívakat, átkeretezési megoldásokat nyújtva, az előadó széles körű háttértudásából és tapasztalataiból építkezve.

Kedvencem, és személyes vesszőparipám jómagamnak is a fogalmak tiszta használata, mely több pontban is galibát okozhat. Hogy mit értenek az érintettek egy teljesítményértékelésben sikernek, jó vagy rossz teljesítménynek, célnak, kompetencia alapnak, objektivitásnak, az mind szubjektív, és itt csúsznak el az eredmények már az első körben. Így kapunk olyan rendszereket, eredményeket, melyek inkább szólnak a válaszadóról, semmint arról az alanyról, akiről a kérdésnek eredetileg szólni illene, vagy éppen eleve sugalmazó kérdések, rosszul belőtt logikai sorrendiség kapcsán hozzák azokat az elkeserítő eredményeket, amik a csőd és az összeomlás rémképével fenyegetnek bármilyen virágzó céget. A jövő irányvonalait, cégek és emberek sorsát pedig ezekre a fals eredményekre alapozva aztán elkövetkeznek a további még elkeserítőbb teljesítmények...

A kompetenciák értelmezésének misztériumán túl a fejlesztési eszközök, a tréning, workshop és coaching helyéről, használatának validitásáról is esett szó, valamint az örökzöld témáról, a motivációról, az erősségekről és az elmarasztalásról, vagy éppen a csesztetésről. Hiába lerágott csont a téma, Róbert rendkívül lényeglátóan és megszokottól eltérő megközelítésben, az értékelés tárgyának, azaz az embernek a szempontjából közelítette meg a teljesítményértékelést. Ennek fontos aspektusa maga a tehetség, illetve annak értelmezése is, ami tudás és tapasztalat nélkül nem sokat ér, de azokkal nem is pótolható.

Nincsen egy nagy igazság, talán pont ez a tény a legnagyobb meglátása Róbertnek e témában. Nem metodikák mentén kell ráhúzni a tutit a szituációra, hanem értelmezni kell a helyzetet, a szereplőket, és kontextusba helyezve kell testre, szervezetre szabni az értékelő rendszereket, hogy sarokköveként használjuk a jövőnek ezeket, abból meg szépet, és jót szeretnénk mindannyian. A teljesítményértékelő eszközök azért vannak, hogy az eredményességet mérjék és a hatékony működést szolgálják, állítsuk hát ezeket szolgálatba, és ne alárendeljük, vagy éppen megadjuk nekik magunkat!

Pozitívan tudom értékelni Dobay Róbert teljesítményét, és köszönöm a résztvevők nevében is a menedzseri gondolkodásra serkentés mentorálását.