Rendhagyó beszámoló következik, mert a konferencián sajnos személyesen nem tudtam részt venni, s mert az egyik főszervezővel, a megoldás-központúság egyik legismertebb hazai képviselőjével, Hankovszky Katival is csak egy hónappal a visegrádi rendezvény után tudtunk találkozni. Így arról szeretnék most beszámolni, hogy milyen érzések és gondolatok ébredtek bennem a vele való beszélgetés közben.

Amikor a konferenciára terelődött a szó, bennem leginkább a sajnálom érzése hangosodott ki, mert más elfoglaltságom miatt nem lehettem ott Visegrádon, de a következő nyakon csípett érzés már az öröm, a más sikere felett érzett öröm volt: Kati arról számolt be, hogy épp annyi résztvevő jött el a konferenciára, amennyit a szervezők reálisnak véltek és amennyire számítottak.

A következő érzés a rácsodálkozásé: a konferencia nem csak a coachingról szólt, hanem a gazdasági élet, a szervezetek és folyamatok terén a megoldás-központúság alkalmazását helyezte a középpontba, ezért vezetők, szervezeti szakemberek és tanácsadók is részt vettek. Bátorságra vall, hogy a párhuzamosan futó workshopok mellett a konferencia ülései open space technikával zajlottak, melyre itthon eddig még kevés példát láttunk. Elismerés. Masterclass a konferencia előtt és után: a teljesség jut eszembe róla, ez így kerek, egész.

Ebből azután következik a mérhetetlenül nagy s kielégítetlen kíváncsiságom is, mely kérdéseket vet fel: Vajon milyen szakmai tartalmak hangzottak el? Mekkora tudásbázis és mennyi megosztandó érzés, gondolat halmozódhatott fel egy regionális konferencián? Miben azonos, és miben tér el a régió más országaiból érkezett szakemberek tapasztalata, munkája, mindennapjai? Mit tudsz magaddal vinni mások gondolataiból, hogyan zajlik és tudatosodik a személyes tanulási folyamat benned?

Katitól pedig ebben a szűk egy órában ismét tanultam: figyeld meg a folyamataidat, gyakorolj, reflektálj, figyelj és tanulj önmagadtól! Köszönöm