Múlt év tavasza óta lelkesen ott vagyok minden Flow Coaching School esten. Szinte mindig ugyanaz a tematika és az alapgyakorlatok is megegyeznek. Akkor miért is? Hihetetlen, de mindig tudott újat és izgalmasat adni, amitől azt éreztem, hogy ott akarok lenni, valamit, ami gyökeresen más, mint amit a témában (coaching) valaha tapasztaltam, valamit, amit már régóta keresek, ami különleges és megismételhetetlen, amire kíváncsi vagyok… ami úgy egyszerűen „gestalt”. Sokat gondolkodtam, hogy mitől lettek ezek az alkalmak olyan különlegesek? Többek között talán attól, hogy a téma ott, akkor, a MOST-ban született meg és a jelenlévők szabadon alakíthatták és tehették bele önmagukat, gondolataikat, kérdéseiket. Az est vezetője, Erős Ila ebből merített, ezzel dolgozott. Számomra több szempontból is a legutóbbi, november 7-i est emelkedik ki a leginkább.

Néhány ismerős arc, sok új érdeklődő és a gyakorlatok; ezek között is a legizgalmasabb az „akvárium” – és ez tényleg olyan, mint egy akvárium, amiben mindent érzékelsz. A szemed előtt születik meg a coaching folyamat, a gestalt íve, a „ciklus”. Nem maradsz kívülálló, mert ez itt és most történik, mert érzékeled és a hatása a térben, a résztvevőkön is tükröződik. Nagyon eltért ez a mostani gyakorlat a korábbiaktól, nem a működésében hanem inkább a jellegében, az érzékelés és visszajelzések során tapasztalt „adatokban”, „test érzetekben” és „értelmezésekben”. Egy fiú jelentkezett, hogy ő szívesen vállalja a gyakorlatot. Ahogy elindult a folyamat, szinte rögtön meg is akadt. A kérdésre, amit Ila tett fel: „mit szeretnél? mivel foglalkozzunk, mi a témád most?” nem volt egyértelmű válasz, nem fogalmazódott meg határozott igény. Nagyon érdekes volt megfigyelni a testi folyamatokat, jelzéseket: a felsőtest előrehajlott, a mellkas behorpadt, meggörnyedt és e közben a kéz erősebben ragadta meg a szék karfáját. Ila visszajelzései  - pl. „azt látom most, hogy előregörnyedsz”, „mintha elfelejtettél volna levegőt venni, jól látom?” megindított egy lassú folyamatot, a belső igények észlelését, a test reakcióinak felismerését és ezzel párhuzamosan fokozatosan kinyílt és megfogalmazódott, hogy mit is szeretne. Ila elmondta a saját, belső érzeteit is, néha kérdezett de minden esetben nagyon erős figyelemmel és jelenléttel ült a szemközti széken. Annyira erős volt ez a jelenlét, hogy az un. „érzéketlenítés” (az érzékeléssel szembeni ellenállás, tagadás) lassan oldódni kezdett a fiúban és megjelent a vágy, hogy jó lenne határozottabbnak lenni, hogy jobban odafigyeljenek rá – és ekkor hirtelen kihúzta magát. A beszélgetés végig nagyon lassan haladt, apró, finom rezdülések, kicsi testtartásbeli változások kísérték. A lényeg nem a verbalitás, nem a szavak szintjén történt. Sokkal mélyebben, egy olyan rétegben, ami még az „érzékelésen” kívül van, de a test valahogy mégis reagál erre. Látszólag alig történt valami, szinte téma sem volt és valahogy energia hiányosnak tűnt az egész ülés, de mégis a mélyben volt valami. Nem volt dinamikája és nem voltak un.”polaritások” sem. Nem lehetett érzékelni az egymásnak feszülő ellentétpárokat és az „ellenállásokat” sem. Pedig ott voltak, néha valamit sejtettek, de annyira rejtve, hogy a rendelkezésre álló rövid időben ez kérdés maradt. Erős figyelmet kívánt és sok energiát tőlünk is, akik követtük a folyamatot. Érdekes tapasztalás volt, nagyon sokat tanított a gestalt működéséről, a „polaritások” természetéről és egyáltalán magáról az észlelésről.

Ezt követően még egy akvárium gyakorlat következett, ami valahogy az elsőre válaszolt, talán nem véletlenül, témájában és jellegében is hozzá kapcsolódott. Itt a feszültség jelent meg elsőként, a mélyben megbúvó érzékelés, a valós igények felismerése mind hiányzott, nem került felszínre. Érzékelhető volt ahogy fokozódik a feszültség de nincs polaritás, nincs ami ennek a hiányból fakadó feszültségnek ellenébe menne, ami egy másik előjelű energiát hozna, ami talán ki tudná mozdítani. A feszültség ránk, a jelenlévőkre is átragadt. Én a mellkasom táján és a halántékomnál érzetem erős nyomást. Ila testtartása is tükrözte a feszültséget, székét hátrább húzta, elmondta, hogy fázik és felvette a kardigánját, kereste a helyét a széken. Valahogy még kevesebb energia és levegő maradt a térben mint előtte és végig azt éreztem, hogy Ila visszajelzései egy láthatatlan falról lepattannak. Újra és újra nekimegy és mindannyiszor lepattan. A felszínen hiány van, a mélyben pedig dolgozik egy energia, zajlik egy folyamat, ami nem tud megjelenni. A gestalt fogalmaiból az „érzéketlenítés” és a „kitérés” jut eszembe, mindkettő un. „én védő” mechanizmus a ciklus folyamán. Az idő itt is ugyanúgy kevés volt, nem tudott kiemelkedni a téma, ahhoz sokkal több idő és talán több ülés is kellene.

Mit tesz ilyenkor a coach? Mit tesz akkor, ha már nincs idő és le kell zárni azt, ami még szinte meg sem született? Milyen energiát hagy ez nyomatként maga után? Hogyan vonatkoztat el és lép tovább tudatilag a segítő fél, hogy az elme tovább ne játsszon a képekkel, benyomásokkal, érzetekkel és ha vége, akkor már több energiát ne mozgósítson és ne vonjon el erre a témára? Úgy merültek fel ezek a kérdések, hogy először magamon éreztem, hogy fáradt és tompa vagyok, megszólalni is nehéz… leginkább csak úgy ülnék, .hogy semmire sincs energiám; pedig ezt most le kellene zárni, ki kellene lépni ebből. Az is kérdés volt, hogy vajon mitől lett ez a két gyakorlat ennyire nehéz és ennyire más mint a korábbiak? Miért is vont el ennyi energiát? Érdekes volt rálátni arra, hogy a coach időnként rákényszerül arra, hogy megtalálja a saját maga ügyfelet-lebontó módszerét és technikáját aminek végén valamilyen megújulás van, talán a visszarendeződés és a feltöltődés.

Meglepő és eddig nem tapasztalt, új aspektusokat hozott ez az est és sok- sok kérdést, örülök, hogy ott lehettem.

Sarkadi Tünde

Turizmus- és szálloda-szakon diplomáztam (BGF) majd marketing-kommunikációval és turisztikai marketinggel foglalkoztam elsősorban KKV és kisebb mértékben államigazgatási területeken. Jelenleg a Gest-Com Kft. tanácsadó partnere vagyok. 2012-ben kezdtem el ismerkedni a gestalt alapú coachinggal és ezzel párhuzamosan a homeopátiával is. Nagyon izgalmasnak tartom ennek a két területnek a találkozását, ahogy egymást kiegészítve, megnövelt hatékonysággal ott és úgy hatnak, ahogy az adott helyzet kívánja. Keresem a tanácsadás és a segítő-működés még rejtett lehetőségeit és összefüggéseit. A Flow Coaching School hallgatója és a Magyar Gestalt Egyesület tagja vagyok.