Vélemény

Értelem és/vagy érzelem, avagy gondolatok egy tehetség program kapcsán

2015 novemberében egy e-mail landolt a postafiókomban egy olyan pályázati lehetőséggel, amire már régóta vágytam. Korábban a facebookon értesültem arról, hogy az egyesület, aminek tagja vagyok, részt vesz egy kivételes kognitív tehetségek kiválasztására szolgáló teszt kidolgozásában. A Mensa HungarIQáról van szó, ami egy nemzetközi egyesület, a Mensa magyarországi szervezete. Világszerte kb. 140.000 tagja van, és azzal a céllal jött létre, hogy összefogja a magas intelligenciájú embereket korra, nemre, származásukra és társadalmi helyzetükre való tekintet nélkül. 

A levélben a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) mint szervező-facilitátorokat keresett 314, 10 és 29 év közötti, hozzávetőleg 20.000 pályázóból kiválasztott fiatal, kognitív tehetséghez, akiket beválogattak a többszörös online teszteket és személyes interjúkat is tartalmazó folyamatok során. Mindez a Nemzeti Tehetség Program és a Templeton World Charity Foundation finanszírozásában valósulhatott meg, Magyar Templeton Program néven, életre hívója Prof. Dr.  Csermely Péter volt.

Hogy működik a tehetség? 

Nagyon szerettem volna bekerülni a 31 csoport-facilitátor közé. Mágnesként vonzott a lehetőség, hogy támogathatom ezeket a fiatalokat, beszélgethetek velük és persze a coach is megszólalt bennem, vagyis, hogy egy új aspektusból láthatok rá, miképp működnek a kognitív tehetséggel bíró kiválasztottak. 2016 márciusában a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében 314 fiatal magyar tehetség kapta meg a Junior Templeton Fellow címet, és engem 30 társammal együtt facilitátorként köszöntöttek. Felemelő volt! Majd hosszas előkészítés után útjára indult a Magyar Templeton Program, a világon egyedülálló tehetségazonosító és támogató kísérleti projekt, aminek küldetése a kivételes kognitív tehetségek támogatásán keresztül az emberi boldoguláshoz való hozzájárulás volt. Az elkövetkező egy évre tizenegy, 19 és 29 közötti fiatal felnőtt facilitátora lettem. A feladatom az volt, hogy a különböző területeken már teljesítő fellow-knak segítsek a program kínálatából a legtöbb, számukra hasznos lehetőséget megtalálni. A csoport tagjainak érdeklődése szerteágazó volt, biológus, fizikus, nyelvi tehetség, pszichológus, de informatikával, éghajlatkutatással, online marketinggel, formatervezéssel foglalkozó egyaránt volt közöttük. Életútjuk tekintetében is nagy eltérések voltak, az egyetemistától a doktori disszertációját író, startuper, vállalkozó és beosztott munkavállalóig mindenféle munkahelyi helyzetből érkeztek.  Nehéz volt mindenki számára megfelelő időpontot találni, már a fentiekből adódóan is, és az sem könnyített a helyzeten, hogy nem csak az ország különböző pontjain éltek, de néhányuk külföldön is tanult, dolgozott, és tegyük hozzá, igen elfoglaltak voltak. Az első találkozón ennek ellenére mindenki ott volt valamilyen formában: aki nem testben, az skype-on keresztül. Semmi zárkózottság, mindenki tudta, hogy aki most itt van, azzal egy közös pont már minimum van, nincs miért szerénykedni. Hatalmas és széles spektrumon mozgó tudás, akarás és erő volt a térben, amit azt gondolom, mind érzékeltünk. Fürdőzni lehetett az okos energiákban, ami a térben áramlott. Úgy tűnt, maximálisan megélik, hogy egyformán kiválasztottak (és ez vonatkozik a velük született képességekre éppúgy, mint a tesztek sikeres abszolválására), értik egymást, ismerik a játékszabályokat, egy nyelvet beszélnek, kíváncsiak egymásra és arra, hogy itt mit kaphatnak. A tudatosság ott zizgett a levegőben, és ami mindenki szájából megfogalmazódott, mint sikertényező, ami eddig repítette őket, az a kitartás volt.

hand 982048 1920

Jegenye, amit azért támogatni kell

Most, két év távlatából egy olyan jegenyefa képe kúszik a szemem elé, ami pontosan tudja, hogy ő egy jegenye és nem zavarja meg a fejlődését túl sok oldalág növesztésével, viszont folyamatosan felfelé tör. Ezeknek a fiataloknak céljai voltak/vannak, megvalósítási terveik, alakuló és egyre szélesedő kapcsolatrendszereik és azért jöttek el, hogy megnézzék, mit tud számukra ajánlani ez a program, akár kapcsolatokban, akár más formában. Konkrét elvárásaik voltak, amiket amennyiben nem kaptak meg (mert rengeteg mindenre volt lehetőség: képzések, tréningek, mentor, coaching stb., de például tárgyi eszköz biztosítása nem volt cél), akkor kiszálltak, más módon mentek tovább.

A kontakt egymással meglett (volt, akinek pont ennyi volt csak a célja, többet nem is láttuk), de új, valódi kapcsolat jellemzően nem alakult ki közöttük. Ellenben szakmai témában még a mai napig kontaktálnak, ha szükségesnek és előre mozdítónak gondolják, egymásra írnak.

Többüknél éreztem, hogy értelmileg lényegesen előrébb tartanak az átlagnál, de érzelmileg, valódi önismeretileg korántsem. Nem volt feladatom és célom sem, hogy akár tesztek segítségével, akár máshogy ezt mérjem, de azt a találkozásokon érzékeltem, hogy az érzések megfogalmazása nehezebb, mint azt elmondani, hogy két vagy akár öt év múlva hol szeretnének tartani.

Javaslatomra néhányan coachot és pszichológust is igénybe vettek a program keretein belül, és ezekről a folyamatokról pozitívan jeleztek vissza.

Coach szemmel, de akár szupervizorként is több minden fogalmazódott meg bennem. Egyrészt, hogy a magas IQ nem jár feltétlen együtt fejlett EQ-val (ez persze evidencia, de itt markánsan érzékelhető volt). 

Másrészt az IQ és az EQ közötti nagy különbség jobban érzékelhető a külvilág számára, mert ha túl nagy a kontraszt, talán megnőnek az elvárásaink is (sok hasonló korú fiatal ugyanitt tart az önismerettel,  az EQ-ja is hasonló, mégsem tűnik fel a kívülállónak, nem tesz róla említést sem).

Harmadrészt, ha valaki megtalálta a maga szakterületét, amiben kiteljesedhet - és itt ilyen fiatalokról beszélünk, mert saját tudományos találmányaik vannak, Nobel-díjra terjesztett és egyéb kutatásokban vettek/vesznek részt -, nem feltétlen szükséges a magas EQ és önismeret, az előmenetelüket éppúgy teheti gyorsabbá, mint lassíthatja a szakmai szempontból adott esetben felesleges gondolkodással, információfeldolgozással.

Nem tudok és talán nem is szeretnék erről az időszakról csak a tények és a levont konzekvenciáim alapján gondolkodni. Fontos egy év volt az életemből és néhány fellow-val időnként a mai napig találkozom vagy levelezek. Amikor egy-egy csoporttalálkozóról hazamentem, olyan pörgésben volt az agyam, hogy még órákig nem tudtam elaludni. Egyáltalán nem állítom, hogy ismerem a tehetségek működését, de ez idő alatt megéreztem, megértettem Malcolm Gladwell állítását, miszerint létezik a veleszületett tehetség, de szorgalom nélkül ez kevés a boldoguláshoz. Vagyis kell a cél, kell a szorgalom, kell a kitartás, mert a tehetség önmagában ritkán áll meg. 

A magas IQ-jú emberek nem különlegesebbek a többieknél. Csak mások és másban jók, mint az „átlagember”. És mondom mindezt úgy, hogy én is egy vagyok közülük.

ErdsTagnyiBarbaraErdős-Tagányi Barbara 

life, bussines és sport coach, szervezetfejlesztő  és  szupervízor, aki  röviden mentális projektmenedzserként definiálja magát. Tanítóként és közgazdászként dolgozott az állami szférában, multinál és kkv-nál. A különböző intézményi működések megtapasztalása sokat segít ügyfeleivel való munkájában.  4 éve saját vállalkozásában támogat egyéneket, csoportokat, vállalatokat. Célja, hogy minél több elégedett ember legyen a világban, mert hiszi, hogy ez visz előrébb. Elkötelezett a folyamatos fejlődés mellett és elfogadja, hogy a változásnak helye és ideje van. Hisz az emberekben, a változásban és, hogy a tapasztalatok sosem feleslegesek, ha levonjuk belőle a megfelelő következtetéseket.


Vélemény

Szuperérzékeny munkavállalók munkáltatóknak

Manapság sok helyről lehet azt hallani, hogy munkaerőhiány van. Hiányzik a szakképzett, lelkiismeretes munkaerő, aki hosszabb távon gondolkodik, lehet rá számítani, megbízható, elkötelezett, stb. Kedves munkáltatók! Jó hírem van! A szuperérzékenyek többségében ilyenek. Lelkiismeretesek, megfontoltak, fontos számukra a kiszámíthatóság és a látványos, rövid távú intézkedések helyett a minőségi munkavégzést részesítik előnyben.

Bővebben: Szuperérzékeny munkavállalók munkáltatóknak

Vélemény

Életfeladat, amit a ráknak köszönhetek

Miért kaphattad ezt a betegséget, mit kellett belőle tanulnod? – sokszor feltették már nekem ezt a kérdést, mióta 13 évvel ezelőtt meggyógyultam a Hodgkin-limfómából, közismertebb nevén nyirokrákból. Van már rá egy elég stabilnak tűnő válaszom is: egy küldetéstudatnak kellett kialakulnia bennem, hogy segítenem kell másoknak a saját tapasztalataimmal. 

És tényleg. Ez a szerep már nem sokkal a betegséges – vagy inkább gyógyulásos – életszakasz után megtalált. Először a barátok, ismerősök irányították hozzám családtagjaikat, ha kiderült, hogy valamilyen daganatos betegségben érintettek. Számukra én egy pozitív példa lehettem, erőt adott nekik az, hogy lám, ha itt van valaki, aki legyőzte már ezt a kórt, akkor nekik is sikerülhet. Aztán eljutottam ismeretlenekhez is – rádióinterjúban és női magazinban szerepelve, majd egy a gyógyulásról szóló weboldalt létrehozva. 

Ezen a – mai szemmel nézve már igencsak kezdetleges – weblapon keresztül talált meg Andi is, amikor lányánál, az akkor 12 éves Margarétánál Hodgkin-limfómát diagnosztizáltak. Az interneten kutatott információmorzsák után, keresett valami biztató jelet, amit aztán az én történetemben vélt felfedezni. Írt nekem – és én reagáltam. Nem hosszan, de nagyon is személyesen. Levelezni kezdtünk. Végigkísértem Margaréta gyógyulási folyamatát. Hogy mit is jelentett Andinak akkor ez a kapcsolati szál, azt évekkel később tudtam meg, amikor beszámolt nekem egy tréninggyakorlatról:  
"... Azért mindig gondoltam rád, hogy mi lehet veled, annak ellenére, hogy nem írtam. Nagyon sokat meséltem is rólad másoknak. Legutóbb egy képzésen egy jó dolgot kellett mesélni magunkról. Rólad meséltem. Azt hogy, négy éve levelezünk ismeretlenül és mégis mennyi mindent kaptam tőled. Nem akarok nyálas szövegeket elereszteni, de így van... Kicsit elérzékenyültek.”

gkepEz a pozitív visszajelzés egy erős löketet adott ahhoz, hogy elhiggyem: lehet még dolgom, találhatnék még újabb felületeket a segítő szándékom beteljesítéséhez. Hiszen azért válaszoltam bárkinek, aki hozzám fordult kérdéssel, vagy csak egyszerűen reménysugárért, azért leveleztem évekig Andival, mert ez az egész nekem is energiát adott. Jó érzéssel töltött el, ha azt érzékeltem, csak egy egész kicsit is megkönnyebbülést hozhattam.

A pozitivrahangolo.blog.hu oldalt is azért indítottam útjára, hogy immár modernebb keretek között, személyes hangvételt választva jelentkezhessek rendszeresen posztokkal, amelyek hathatnak inspirálóan, bátorítóan, vagy akár gyógyítóan. Nem az egyetlen igazságot kívántam hirdetni és semmiképp sem akartam a tuti receptet felkínálni a rák ellenszereként, arra már bejelentkeztek amúgy is a hatásvadász címekkel rengeteg hiszékeny olvasót magukhoz csábító (ál)híroldalak. Sokkal inkább adni akartam kicsit abból, ami a saját tapasztalásom, ami engem formált. Elgondolkodtatni akartam és erőt adni. 

De elég lehet-e a virtuális tér, ha egy olyan érzékeny témáról van szó, mint az egészségi állapotunk, az ezzel kapcsolatos félelmeink és szorongásaink? Mennyivel többet adhat a személyes jelenlét? Ki akartam tágítani a teret, kiszélesíteni a lehetőségeket, ezért kerestem a módszert, ami ebben segíthet. És a coachképzésre beiratkozva úgy éreztem, megtaláltam, ami nekem való. 

Ahogy a coaching módszertanáról, az értő figyelemről, a coach jelenlétéről, a klienssel kötött szerződésről, a kreatív technikákról egyre többet megtanulhattam, erősödött bennem a felismerés, hogy ez az a tudomány és készség, amit évek óta kerestem, ami most megtöltheti tartalommal a segíteni akarásomat a virtualitáson kívül is.

Egyetlen kérdésben bizonytalanodtam el a képzés alatt: hol van a határa a személyes bevonódásnak, ha a coachként távolságot kell tartanom a klienstől, de gyógyult rákbetegként épp a személyes történetemmel és az együttérzésemmel őrizhetem meg hitelességemet? És valóban, ez egy olyan kötéltánc, amiben könnyű meginogni – mégsem érzem, hogy a mélybe zuhanhatnék, mert épp azok az eszközök és készségek, amelyekkel a képzés során felvérteztek, védőhálót nyújtanak nekem. 

Egy távoli ismerős március közepén azzal hívott fel, hogy épp találkozott a Facebookon a megosztásommal, amiben a dátum – március 16. – aktualitása okán egy korábbi blogbejegyzésemet osztottam meg az én személyes évfordulómról. Én 2005. március 16-án tudtam meg a kezelőorvosomtól, hogy Hodgkin-limfómám van és kemoterápiára lesz szükségem. Az ismerősömnek 13 évvel később ugyanezen a napon azzal kellett szembesülnie, hogy a kisfiánál rosszindulatú agydaganatot találtak. Keserű párhuzam. De pont a párhuzam adta az apropót számára, hogy feltárcsázzon. Immár coaching ismereteimre hagyatkozva pedig pontosan éreztem, hogy nem útmutatást vár tőlem – azt úgy is kap kéretlenül épp eleget, mert ilyenkor sokan azzal szeretnének segíteni, hogy megmondják, mit kell szedni, milyen kúrát kell végigcsinálni, melyik csodagyógyítót kell felkeresni, hogy a daganat ellen felvehessék a harcot. Amire szüksége volt, az pont az értő figyelem és a bizonyosság, hogy a mély gödörből is ki lehet mászni, hiszen egy olyan valakivel beszélget – velem -, aki ezt megtette. 

Ez lehet az én segítő tevékenységem két legfontosabb alapköve. Az odafigyelés és a hitelesség. Egyik pedig erősítheti a másikat. Hiszen empatikusabb lehetek azáltal, ha van saját élményem arról, amiről a kliensem beszél, és hiteles csak akkor maradhatok, ha pont a megfelelő figyelemmel fordulok a másik felé.

A coachingban az is csodálatos, hogy rendkívül színes palettán mozoghat, a coach pedig kikeverhet egy újabb színárnyalatot. Ha van már sétálós, vagy épp futós coaching, miért ne lehetne egészség-coaching is? Szomorú valóság, hogy a nagy számok törvénye, de leginkább a gyalázatos statisztikák miatt ma már majd mindenkinek köze lesz az élete során a daganatokhoz. Ha szerencséje van, nem ő maga lesz daganatos beteg, de könnyen lehet, hogy egy családtagját, barátját, ismerősét, kollégáját érinti a rák. És nincs annál rosszabb, amikor az ember segítene, de igazából azt sem tudja, hogyan lehetne, na meg még beszélni is kínos róla. Éppen ezért gondolom, hogy az én személyes tapasztalásom nem is csak azoknak jelenthet egy biztos bázist, akik épp valamilyen súlyos betegséggel küzdenek, hanem akár a hozzátartozóiknak, akik hirtelen nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, vagy azoknak a már gyógyult betegeknek, akik fizikálisan rendbe jöttek ugyan, de az életükben nyomott hagyott a betegségük, az egészségügyi rendszerben viszont már nincs hely és idő a velük való foglalkozásra. 

Az ecset már a kezemben, a színek is kezdenek összeállni a kikeveréshez. Hogy az új színárnyalat tartósan a palettán marad-e, az nagyrészt rajtam is múlik. Kitartás és elszántság terén minden esetre van miből merítkeznem.

ganzler orsolyaGanzler Orsolya kommunikációs szakember, blogger, coach. Dolgozott újságíróként, intézményi kommunikátorként és ügynökségi PR menedzserként. Az utóbbi években szabadúszó kommunikációs tanácsadóként tevékenykedik és a szeretlekmagyarorszag.hu portál háttér-feladataiban közreműködik. Életének fontos fordulópontja volt a 2005-ös év, amikor Hodgkin-limfómát diagnosztizáltak nála. A nyirokrákból való gyógyulása óta fontos feladatának tekinti, hogy másoknak segíthessen saját tapasztalataival. Ennek szellemében indította el a pozitivrahangolo.blog.hu-t, 2017-ben pedig díjat nyert a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon megjelent cikkével a MOHA és MÚOSZ közös médiapályázatán.

Vélemény

Coaching a sportban

A sportban a mentális felkészítés szerepe ma már megkerülhetetlen, bár sokáig mereven elutasították. Az áttörést ez ügyben a pekingi olimpia hozta, ott a várakozás alatt teljesített a nemzeti válogatottunk, sokan már a vészharangot és megkongatták! Ezzel egy időben, sok – a saját területén sikertelen - szakember is felismerte a piaci rést, és szinte minden fajta képzettség, előélet, valódi tudás nélkül sietett sportolóink „segítségére”.

Bővebben: Coaching a sportban

Vélemény

Nyelvi coachok a nyelvi coachingért

Beszámoló a 2018. március 24-én megrendezésre került Nyelvi coaching ma – aktuális körkép című szakmai eseményről, és annak eredményeiről.

„Azért vagyunk itt ma, mert valahogy másként szeretnénk ezt!”

 

Bővebben: Nyelvi coachok a nyelvi coachingért

Vélemény

ICF Hogan: The Future of Coaching in Organizations

2018. április 19-20-án 35 ország 150 résztvevőjével és 25 nemzetközi előadóval került megrendezésre az első regionális ICF nemzetközi konferencia, melynek fő támogatója és szervezőpartnere a Hogan Assessment volt. Az ötlet az ICF EMAE régiójának szintjén született meg, és az ICF és a Hogan között globális szinten fennálló partnerséget kívánta egy rendezvény keretein belül bemutatni.

Bővebben: ICF Hogan: The Future of Coaching in Organizations

Vélemény

Szerezz ügyfeleket az írásaiddal is

A coach szakma egyik legnehezebb feladata az ügyfélszerzés. Fizető ügyfelekhez pedig alap, hogy legyen saját brandünk, ott legyünk a weben és a közösségi média különböző felületein. Ha sikerül logót csináltatnunk, arculatot építenünk, a nagy kérdés még mindig hátravan. Mit és hogyan fogunk kommunikálni magunkról, hogy a potenciális ügyfelek minket válasszanak?

Az elégedett ügyfélnél nincs jobb reklámfelület, ezt jól tudjuk. De ezt az ügyfelet először el kell érnünk. Ehhez pedig posztok, blogbejegyzések és cikkek kellenek. Aki pedig kreatív szövegeket tud előállítani, az egyre nagyobb teret tud hódítani. Sokkal értékesebbek azok az oldalak, melyek folyamatosan frissülnek, naprakész tartalmakkal ott tratják az olvasót, mint a sablonos szöveggel, átvett tartalmakkal dolgozók, és nem mellesleg a felületeken eltöltött idő, a közösség, és persze a kontent hatalmas kincs.

Pusztába kiáltott szó

A közösségi médiumok térhódításával megnőtt a naponta előállított tartalom mennyisége is. Azokból a szolgáltatókból és tartalomfogyasztókból is tartalom-előállító lett, akik korábban soha nem foglalkoztak ezzel. Coachként, nekünk is az a célunk, hogy olyan szöveges tartalmakat hozzunk létre, amivel minél több ember megszólítunk. Sajnos a tapasztalat az, hogy a gyorsaság, az azonnali reakció fontosabbá vált a tartalom minőségénél. Így nem meglepő, hogy aki ír, sokszor egy sötét gödörbe lapátolja bele a szövegeit. Egy felmérés szerint az interneten fellelhető szövegeknek csupán 35%-a van használatban, ami még egészen jó aránynak tűnik, ha azt vesszük, hogy mennyi értékelhetetlen tartalom kering különböző rég elfeledett oldalakon. És hogy mi van a soha nem olvasott 65%-kal? A kutatás szerint ezeket a cikket nehéz megtalálni (11%), alacsony a minőségük (8%), érdektelen a tartalmuk (19%), a felhasználók nem ismerik a forrásoldalt (17%) vagy épp nincs rá büdzsé, hogy eljuttathassák a tartalmat az olvasókhoz (10%). Minden arról szól, hogy hogyan lehet a fent említett 35 százalékba bekerülni – hogy a szövegeinket megosszák, érdeklődést keltsenek abban az óriási szövegtengerben, amiben ma szinte mindenki úszni vagy fulladozni kénytelen.szegedijuli sziveg

Az vagy, amit írsz

Coachként nagyon fontos, hogy hiteles, megbízható embernek tartsanak minket. Ezért roppant bosszantó, ha olyan szakmai blogot, vagy posztot talál az olvasó, ami rosszul megfogalmazott és katasztrofális helyesírású. Egy coach rengeteg ember példaképe lehet, életeket változtat meg, ezért sem mindegy, hogy hogyan kommunikál az oldalán. Én a HR Portal főszerkesztője voltam éveken át. Az oldalra rengeteg szakember írt, akik ugyan a szakmájukban nagyon jók voltak, ám ezt írásban nem tudták visszaadni. Összedobott, hibás, rosszul szerkesztett szövegek tömege ment át nap mint a nap a kezemen. Ezeket szerkeszteni maga volt a kínszenvedés. Volt, aki megkérdezte a véleményem, segítséget kért. Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen egészen egyszerűen, bizonyos sarokpontok mentén átadható annak a gyakorlati tudása, hogy valaki érdekes, jól szerkesztett cikket tudjon írni arról, amihez egyébként ért. Ezért egy újságíró kollégával létrehoztuk a Trendtollnokok közösségét, és egy olyan workshop modellt (TT-modell), ami segít, hogy vállalkozóként minél hatékonyabban el tudjuk érni szövegeinkkel a célközönségünket.ttmodell


Célcsoport, olvasási szokások, ütős sztorik

Az írásbeli kommunikációnk nagyon kiszélesedett az utóbbi években, és mindig ugyanaz a cél: az általunk gyártott szöveget elolvassák, és pozitívan reagáljanak rá. Naponta írunk emaileket, de fogalmazunk bemutatkozót a weboldalra, hírleveleket állítunk össze, blogolunk, és kiajánlókat küldünk. Bármi céllal is pötyögünk a klaviatúrán, célunk hogy az általunk előállított szöveget elolvassák. Az írástréningjeinken mindig három fókuszpont köré csoportosítjuk, mire érdemes figyelni akkor, mikor még egy betűt sem írunk le a közölni kívánt szövegünkből.

Célcsoport meghatározás
Ha mindenkihez akarsz szólni az írásoddal, valószínű senkihez sem fogsz szólni vele. A célcsoport meghatározása és alapos ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy meg is tud szólítani ezt a réteget, és ügyfelet is tudj belőle szerezni. A célcsoport jó meghatározása segít abban, hogy megfelelő stílust választhass a szövegedhez.

Olvasási szokások ismerete
Amikor szöveget írsz tisztában kell lenned azzal, hogy elég nagy rá az esély, hogy írásodat telefonon és épp a buszon zötykölődve fogják olvasni. Ebből következik, hogy ha túl hosszú, ha a szemnek befogadhatatlan tördelésű, ha nem tagolt, akkor inkább el sem olvassák. Amint említettem, az interneten fellelhető szövegek 65 százalékát soha, egyetlen ember sem olvasta – talán még az sem, aki írta. Szóval nincs könnyű helyzetben, aki ma úgy akar írni, hogy el is olvassák azt.

Értékes tartalom
Csak akkor írj, ha van mondandód. Az üres idézetek, megosztások nem segítenek az ügyfélszerzésben. A saját kontent igazi kincs, a személyes történetek hitelessé tesznek, és felértékelik az oldalad.

Azt gondolom, hogy kreatív írás tréningekkel Dunát lehet rekeszteni, ezért egy olyan maximum 6 fős workshopot állítottunk össze, ami az alapok elsajátításán túl, személyre szabott tanácsokat és ötleteket is kínál azoknak, akik szeretnének nagyobb hangsúlyt fektetni a szövegeik minőségére és hatékonyságára. Mindenkit saját céljai szerint támogatunk, nem mellesleg úgy, hogy közben az ügyfél erősségeire építünk.

További információ Szegedi Juli kifejezetten coachok számára összeállított tréningjéről itt található.

Vélemény

Sales vs. coaching: valódi az ellentmondás?

sales coachingSales és coaching, sales-coachként definiálom magamat, az értékesítés a szakterületem. A coach, a sales-es, coaching módszertannal. A metszetek kapcsán osztom meg gondolataimat, már az első hallásra megtetszett a téma. Ez az, ez a nekem való terep! – volt az első gondolatom. Nem ellentmondás ez? Hogyan fér meg a tények, számok, eredmények pörgős, hajtós világa a lágyabb, fejlesztő, odafigyelő hozzáállással? Az értékesítési szemlélet és a támogatás, bátorítás, személyiség fejlesztés – Van, lehet köze ennek a két területnek, kifejezésnek egymáshoz? Vannak-e, és ha igen hol közös pontok, mi van e két külön világ metszetében?

Bővebben: Sales vs. coaching: valódi az ellentmondás?

Vélemény

Minisztérium a boldogságért

Happy Dubai. Minisztérium a boldogságért. Jól hangzik, ugye? Akkor van egy jó hirem, hiszen ez például Dubaiban már nem csak egy romantikus álom. Márpedig ha vannak élvonalbeli kezdeményezők, kell, hogy legyenek majd lassú felzárkózók is!

Bővebben: Minisztérium a boldogságért

Vélemény

„Hazafelé kilélegzem az ügyfeleimet”

Az ICF magyar tagozata idén is folytatja rendezvénysorozatát, melyben MCC minősítéssel rendelkező coachok adják át tapasztalataikat kollégáiknak interaktív workshop keretében. Az év első programjának Kállay Natália MCC volt a házigazdája.

Saját szakmaiságunkat időről-időre felülvizsgálni, önreflexiót gyakorolni igazi coaching feladat. Aki jár szupervízióba, aki részt vesz szakmai tréningeken, tudja, hogy ezek az alkalmak kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy tükörbe nézzünk, és kicsit kielemezzük az ott látottakat. A tavaszi workshopon Kállay Natália, mestercoach volt a mentorunk, aki játékos őszinteséggel szembesített minket magunkkal és saját fejlesztendő területeinkkel.

Öt feladat, amiben magunkról tanulhatunk

Én azokat a workshopokat kedvelem a legjobban, ahol a mestercoach saját élményanyagot oszt meg, és amelynek tapasztalatából mi is gazdagodhatunk. Így került elő az a mindennapi helyzet, amikor egymást váltják a coachee-k az ajtóban, és a coachnak, és az ügyfélnek is szüksége van néhány perc ráhangolódásra, ami segít beindítani a coaching folyamatot. Ezért Kállay Natália bemelegítésként öt olyan gyakorlatot mutatott nekünk, amelyeket ő szokott végeztetni a klienseivel, és amelyeket végigcsinálva mi is megtapasztalhattuk, hogyan lesz az első hallásra könnyűnek hangzó feladatból önismereti munka.

gyakorlat: Csendesedj el 1-2 percre, és gondold végig kinek és miért vagy hálás az életedben? gyakorlat: Koncentrálj a légzésedre 1 percig. Érezd, ahogy ki- és beáramlik a tüdődbe a levegő. gyakorlat: Lazulj el, engedd el magad. 3 percre ürítsd ki a fejed, és csak „legyél”. gyakorlat: Gondolj valakire, és kívánj neki valami jót! gyakorlat: Áll fel, fordulj a szomszédod felé, és öleld át! Maradjatok így másfél percig.

A gyakorlatok elvégzése után közösen átbeszéltük, ki mit érzett, és kinek melyik feladat okozott nehézséget. Érdekes tapasztalás volt, hogy szinte nem volt olyan résztvevő, akinek ne tört volna bele a bicskája valamelyikbe. És az, hogy ezt ki hogyan élte meg, már generálta is az első témát, ami a kudarc volt. Fel kellett magunkban idéznünk az utolsó olyan helyzetet, amelyben kudarcnak éltük meg a coaching ülést. Végig kellett gondolnunk, hogy mi volt az, ami az adott helyzetben megakasztott bennünket, ez milyen érzéseket keltett bennünk, és mit üzent ez nekünk saját magunkról. Az önreflektív munka során előbukkanó gondolatainkat megoszthattuk a mellettünk ülővel, melynek eredményeként érdekes diskurzusok alakultak ki. Így kiderült, ki hogyan készül fel egy-egy coaching ülésre, és kinek mi segít abban, hogy kiszellőztesse a fejét a beszélgetés után. Natália mosolyogva mesélte, hogy ő egy könnyű légző gyakorlat keretében egyszerűen kilélegzi az ügyfeleit.

„Te annak látsz engem, aki valóban vagyok”

A fenti mondatot a Kállay Natáliának mondta az egyik hálás ügyfele a sokadik ülésük után. Témaként pedig az merült fel, meddig tartanak a határaink egy coaching beszélgetés során? Miért jönnek hozzánk az ügyfelek, mit várnak, mit remélnek egy találkozástól? Mielőtt a kérdésekre válaszokat adtunk volna, Natália azt javasolta, hogy közösen gyűjtsük össze, nekünk mi a szándékunk egy-egy coaching ülés előtt. A válaszok között szerepelt a segítségnyújtás, a támogatás, a külső szem lehetősége, a tudatosítás, fókuszáltatás. Ahogy elkészült a tucatnyi választ felsorakoztató listánk, Natália azt kérte, próbáljunk meg a coachee fejével gondolkodni, és elképzelni, hogyan fogadnánk, ha a coachunk a flipchart táblára felírt szándékok valamelyikével készülne a beszélgetésre. Érdekes élmény volt megtapasztalni, hogy egy-egy szándék mennyire kellemetlen vagy visszás érzést kelt, ha a másik oldalról éljük át.

Amikor az ügyfél kihívás elé állít

Számomra a workshop legizgalmasabb feladata az volt, amikor 4-5 fős csapatokban próbáltunk válaszokat keresni olyan helyzetekre, amikor az ügyfél teljesen váratlan dolgot mond, vagy kérdez. Mit teszünk akkor, ha a kliens a véleményünkre kíváncsi? Ha olyan dolgot kérdez, amit nem oszthatunk meg vele? Ha nem szakemberként, hanem férfiként, vagy nőként tekint ránk? Csapatokban kerestük a megoldásokat ezekre a helyzetekre, majd állomásokat cseréltünk, és megnéztük, hogy a többiek hogy birkóztak meg az ő feladatukkal. Apró matricákkal értékelhettük, melyek azok a megoldások, amelyek minket is megszólítanak, és melyek azok, amelyeket semmiképp sem alkalmaznánk.
Összegzésképp elmondható, hogy a workshop elérte a célját, és önreflexióban, gondolkodásban gazdag folyamatot indított el bennünk.

A következő alkalommal Horváth Tünde, MCC: Seb mélyén az áldás című wokshopján arra kereshetjük majd a választ, hogyan dolgozzunk az irigység és a hála érzéseivel, hogy létrejöjjön a transzformáció a coachingban?

 

 

Hirdetés

Vélemény

Miért lehet az Action Learning Team Coaching módszertant sikeresen alkalmazni a vezetőfejlesztésben?

hr partner consultingA vezetőfejlesztés új kihívásaival találkozunk mi is képzési szakemberek. Mostanában már egyre komplexebb dilemmákra és vezetői problémákra keresik a választ a vezetők. Arra vágynak, hogy mélyebb képzési és tapasztalati élményekben legyen részük, ahol önismeretük, készségeik fejlődnek, és aha-élményeket élnek át. Ahol fontos vezetői tudásra tesznek szert és azonnal készség szinten jelent változást számukra a fejlesztési folyamat. Az Action Learning Team Coaching módszertan erre az igényre nyújt hatékony megoldást.

Bővebben: Miért lehet az Action Learning Team Coaching módszertant sikeresen alkalmazni a vezetőfejlesztésben?