"Sétáljunk egyet! Jössz?"
"Mehetünk. Várj csak! Átveszem az új cipőm."
"Mindjárt vége. Nem mindegy erre a három percre?"
"De veled szeretném kipróbálni."

Kelletlenül álldogál, amíg a nő lábára felkerül a régen beharangozott, tíz centis csoda. Belassuló mozdulattal öleli át. Teleszívja a tüdejét, és kiengedi a maradék feszültséget. Ekkor éri el őket a háromnegyedes örvénylés. Egy lépés, és megnyílik a tér… "Kétségtelen, a tango vals vele a legjobb, tőlem akár húzhat bakancsot is, vagy lehet mezítláb …"

A tanulmány a Kerek Világ Alapítvány munkaerőpiaci szolgáltatásának fejlesztése érdekében készült, egy Európai Uniós pályázat keretében. Az Alapítvány a korábbi időszakokban különböző forrásokból alakította ki, fejlesztette és működtette szolgáltatását elsősorban megváltozott munkaképességű emberek, de más, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű emberek számára is. A szolgáltatásnyújtás folyamatában mindig központi helyet foglalt el a személyesség, az intenzív és mély segítő-ügyfél kapcsolat. 

Gyerekkorom óta szeretek olvasni. Olyan jó volt más bőrébe bújva megtapasztalni dolgokat. Megismerni más személyiségeket, felfedezni más tájakat, egyetérteni és elfordulni, szembesülni és szembesíteni, megfogadni és elutasítani, nevetni és sírni. Fejlesztő biblioterapeuta kolléganőimmel sokat beszélgettünk arról, hogy mi is az a biblioterápia, mi történik a foglalkozások alkalmával, hogyan és mit kérdeznek, honnan tudják, hogy milyen egy-egy mű fogadtatása, miért azt a művet választják feldolgozásra? Így kezdett el megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy a biblioterápia és a coaching mennyire függ/függhet össze, hogyan lehetne alkalmazni egyikben a másikat, alkalmazhatóak-e, átvehetőek-e az eszközeik? 

 

Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a karrier coach segít abban, hogy az ügyfél karrierje során eljusson A-ból B-be: onnan, ahol most van, oda, ahol mindig is szeretett volna lenni, olyan módon, hogy az út során még jobban megismerjen egy izgalmas, új földrészt: önmagát!

Albert Einstein azt mondta egyszer: „Ha csak egy órám lenne arra, hogy megoldjak egy problémát, és az életem múlna a megoldáson, akkor az első 55 percet azzal tölteném, hogy megtaláljam a megfelelő kérdést, hiszen ha tudnám a megfelelő kérdést, kevesebb mint öt perc alatt megoldanám a problémát.”

A fiúk nem sírnak. A vezetők nem félnek. Állítólag.   Szeretem a Forma-1-et. Sőt, Ferrari szurkoló is vagyok, így egyre növekvő csüggedéssel veszem évről-évre tudomásul, hogy kedvenc csapatomnak nem sikerül megnyernie a világbajnokságot. Coachként pedig érdeklődve figyelem az eddig mindenhatónak tűnő elnök, Luca di Montezemolo reakcióit a távozásával kapcsolatban felröppenő hírekre.

1954 júniusában kétbusznyi 11 éves gyerek az Oklahomában található Robbers Cave-be tart, hogy egy szociálpszichológiai vizsgálat résztvevői legyenek. A gyerekek három hetet töltenek a parkban. Az első héten a két társaság nem találkozik, elszigetelten lépnek a csoporttá válás rögös útjára. Az egyik csoport tagjai megölnek egy csörgőkígyót, és büszkén Csörgőkígyóknak nevezik el magukat. A másik csoport tagjai a Sasok nevet választják. A második héten a gyerekeket olyan versengő helyzetek elé állítják, amelyekben csak az egyik csoport győzhet. A versengés konfliktusba torkollik, és ezek a gondosan válogatott, középosztálybeli, jó értelmi képességgel rendelkező, és pszichés zavart nem mutató gyerekek hamar a kollektív erőszak útjára lépnek.

Kik vagyunk? Kik szeretnénk lenni? A szervezeti identitás megfogalmazásakor ezekre a kérdésekre keressük a választ. Első hallásra gondolhatnánk azt is, hogy a többi jól kiérlelt szervezeti fogalomhoz – stratégia, szervezeti struktúra, rendszerek, kultúra – képest jóval egyszerűbb meghatározni. A valóság azonban az, hogy egy összetett, a szervezeti kutatásokban is nemrégiben megjelent fogalomról van szó, ami egyben egy teljesen új szervezeti megközelítés előfutára. 

Képességeink fejlesztése olyan folyamat, amely egyrészt változással jár, másrészt az eltervezett irányba hat. Ezt a két összetevőt együtt figyelembe véve a coaching jól hasonlítható a mozgáshoz: hely(zet)változtatás a jelenlegi állapotból a kitűzött céljainkhoz. Ahhoz, hogy mindezt könnyedén, hatékonyan, a lehető legkisebb energiaveszteséggel érjük el, célszerű szem előtt tartanunk, hogy minden mozgás alapfeltétele az egyensúly.

Bevallom, nyelvi coach képzésem alatt megfordult a fejemben, hogy a salsánál eredményes lehet a coaching, de vajmi kevés, néhány lelkesítő ötletnél tovább nem jutottam. Így hát elém hozta az élet.

A sport-coaching a sportolók mentális edzése: mentális állóképességük, adott esetben megküzdő-képességük javítását értjük alatta. A cél egyértelműen a teljesítmény javítása.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a mérkőzés minimum fele fejben dől el, könnyen belátható, hogy nem elég a fizikai paraméterek fejlesztése, a technika gyakorlása, a sportoló mentális erejét is fejleszteni kell. A pekingi olimpia óta kezd „divattá” válni a versenyzőkkel való ilyetén foglalkozás. A sport-coaching még új a mai magyar sportpiacon, pedig a fejlett nyugati országokban már régóta vannak az élversenyzők mellett tanácsadó és coach szakemberek.