Három éve munkatársaimmal zászlónkra tűztük a fiatal vezetők fejlesztését. Annak érdekében, hogy ezt minél hitelesebben és hatékonyabban tudjuk tenni, elkezdtünk kutatni a generációk világában, fókuszban az Y generációval. A téma magával ragadott, és folyamatosan hajt minket, hogy minél mélyebben megértsük az összefüggéseket, és környezetében lássuk a teljes képet. Sokat tanultunk, inspirálódtunk a generációk kiemelkedő szakértőjétől, Tari Annamáriától.

Célom ezzel a cikkel az, hogy felhívjam néhány fontos összefüggésre a figyelmet a digitális bennszülött nemzedékkel kapcsolatban, rávilágítsak néhány olyan különbségre, amire érdemes odafigyelni akár munkahelyen, akár a családban. A fő üzenetem pedig az, hogy a most felnövekvő, fiatal generáció általában a többi generáció számára valóban nagyon más, de kellő odafigyeléssel, és nyitottsággal megérthető, és megfogható.

Eszközök rabságában

A mostani fiataloknak, gyermekeknek az egyik legmeghatározóbb különbség az életükben az internet és az ezt elérhetővé tevő eszközök folyamatos aktív jelenléte. Ők már el sem tudnák képzelni a világot az őket körülvevő technika nélkül. Egy 18 országot átfogó kutatás (2012 Cisco Connected World Technology Report) eredményei szerint az Y generáció döntő hányadának a reggeli rutinkészülődéshez hozzátartozik, hogy okos telefonján megnézi üzeneteit, belép valamilyen közösségi portárra és felveszi a ritmust a hírfolyammal.

Ez a generáció szinte testrészeként tekint ezekre az eszközökre, és többen szinte függőségi viszonyban vannak velük. Folyamatosan ott motoszkál bennük a félelem attól, hogy lemaradnak valamiről, ezért ha nincs lefedettség, szinte valódi elvonási tüneteket képesek produkálni.

A folyamatos eszközhasználat ugyanakkor azt is jelenti, hogy nincs számukra megválaszolatlan kérdés, hiszen csupán néhány gombnyomás, és máris megvan a válasz a netről. Ez a tény viszont a tudás struktúrájára is hatással van, hiszen a lexikális tudás helyett egyre inkább eltolódik az információ megtalálásának tudása felé az igény, ami sok kérdést felvet például az oktatásukkal kapcsolatban is.

Többször magam is szemtanúja voltam olyan baráti „beszélgetéseknek” tizenévesek között, hogy igaz, hogy egy asztal körül ültek, de mindenki a saját telefonjába volt belefeledkezve, és az összes kommunikáció egymás között az volt, hogy a telefonon mutattak egymásnak valamit, amin jót lehetett nevetni, majd felálltak és megállapították, hogy milyen jót beszélgettünk, és elmentek.

Sokszor családi események, ebédek, vacsorák, vagy csak egyszerűen a napi rutin feladatok elvégzésébe is begyűrűzik az online jelenlét. Hány olyan apukát látni, aki a gyerekfelügyelet címén kényelmesen leül és igaz, hogy egy légtérben van a gyermekkel, de közben a telefonját nyomkodja, és szinte fel sem néz onnan. Nyilván, ha a felnövekvő nemzedék ezt a mintát látja, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy őket egyre nagyobb mértékben beszippantja a digitális világ.

Érdemes megfontolni azokat a számokat is, amelyeket a Common Sense Media friss kutatásából ismerhettünk meg. A 2 év alatti gyermekek okostelefon használata a 2011-es 10%-ról 2013-ra 38%-ra nőtt. 8 év alatt pedig a gyermekek 72%-a használja az okostelefont vagy tabletet. Azaz a digitális nemzedék a kapuban kopogtat.

Online és offline megélések

A fiatalok szinte folyamatosan online vannak, barátaikkal, ismerőseikkel ott tartják a kapcsolatot. Ezt jól szemléletei az a példa, amit neves sportpszichológusunktól, dr. Lénárt Ágotától hallottam egy előadása során, mely szerint egy fiúcsapattal tartott megbeszélés után a gyerekekben még felmerültek megvitatandó kérdések. Rögtön el is kezdték egyeztetni, hogy ki mikor lesz gép közelben, hogy akkor online folytassák tovább az eszmecserét. Ekkor szólt közbe a pszichológus hölgy, hogy hát fiúk miért nem most beszélgettek tovább erről, amikor itt együtt vagytok személyesen. Erre a válaszuk: ja, ez eszünkbe se jutott…

A neten mindenkinek van egy virtuális énje is, amely nem egyezik a valóssal, még akkor sem, ha igyekszünk koherensen viselkedni a cyber térben is. Ez a kommunikáció minőségéből is adódik, hiszen a legtöbbször nem beszélgetés folyik, hanem írásbeli kommunikáció, azaz az egyik fél ír, a másik pedig olvas és fordítva, gyakran úgy, hogy nem is látják egymás valódi reakcióit a megosztott tartalomra. 

A virtuális térben könnyen belebújhat bárki egy-egy másik avatárba, azaz megjelenhet más fotóval, tulajdonságokkal felvértezve másokat. Kommunikálhat úgy, ahogy egyébként élőben sose tenné, sokkal szabadabban, bátrabban megismerkedhet emberekkel, szerezhet barátokat, illetve kritizálhat másokat, megoszthatja véleményét. 

A virtuális lét különösen nehéz csapdája, hogy még a kellemes, boldog perceket online tudja átélni az ember, a csalódás, a kiábrándulás, a fájdalom már nagyon is az offline világban valósul meg.  Például egy lány megismerkedik egy fiúval a neten keresztül, elkezdenek levelezni, chatelni, majd nagy sokára úgy érzik, hogy személyesen is érdemes lenne találkozni, és akkor jöhet a nagy csalódás, hogy a másik nem is úgy néz ki, mint ahogy gondoltuk, és nem is olyan jó fej, stb.

Digitális hasmenés 

Emlékszem, amikor 10 éves koromban az iskolai fogászaton először tömték be a fogamat, nagyon nehezen éltem meg, főleg hogy kiderült, hogy véletlenül összecserélték a bejelölt képet és rossz oldalon egy hibátlan fogat tömött be a doktornő. Persze amikor erre rájött, akkor gyorsan a lyukas fogat is ellátta, közben pedig arról beszélgetett az asszisztensével, hogy hány és milyen palacsintát fog sütni ebédre, én meg nem ehettem még két órán át. Ez délelőtt fél 11-kor történt, anyukám fél 5-kor jött értem az iskolába, vagyis el kellett telnie 6 órának, hogy meg tudjam osztani vele ezt a számomra nagyon fontos, kellemetlen eseményt. Addig számtalanszor lepörgettem magamban, hogy miként fogom elmondani, hogy mit fog szólni hozzá, és egyáltalán miként lehet megoldani egy ilyen helyzetet és hogyan fogok élni ezentúl tömött foggal. Mi történne hasonló helyzetben ma (eltekintve attól, hogy ilyen jellegű kötelező fogászat nincs is már az iskolákban)? Ahogy kijönne a rendelőből a gyermek, kezébe venné az okostelefonját, és már posztolná is ki, hogy miként járt, akár fotókkal is illusztrálva. És ezzel le is tudta azt a 6 órányi gondolkodást, aminek emléke számomra még a mai napig elevenen él.

Kimarad az úgynevezett coping folyamat, azaz ami inger ért, azt rögtön ki is teszem, így megszabadulok tőle, nincs vele többet dolgom, mehet az élet tovább. De valóban így van ez? Valóban ennyivel le lehet tudni a hatások feldolgozását? Úgy tűnik, hogy sok fiatal szerint igen, ennyivel kipipálja a helyzetet. Azonban, ha gyerekkorban nincs mód arra, hogy végigfuttassák magukba ezeket a potenciális kimeneteket, akkor ez nagyon kedvezőtlenül hathat a későbbi konfliktuskezelési és stresszkezelési stratégiáikra. Nem lesznek mintáik, nem lesznek felkészülve arra, hogy miként lehet megoldani egy-egy nehéz helyzetet, nem alakul ki a coping folyamata. Ezért is lehet az, hogy amikor pl. egy munkahelyi szituációban egy 45 éves X generációs vezető, valamiért elmarasztalja huszonéves beosztottját, akkor nagyjából kettő dolog tud történni, vagy szótlanul és magában értetlenül hallgatja a „főnök monológját”, vagy hevesen visszareagál, és próbálja átfordítani, meggyőzni a saját igazáról, de igazából nem is figyelve, meg nem értve a másik felet. Mindkét reakció önvédő mechanizmusból ered.

Multitasking és figyelem

Rövidülnek az egységnyi figyelmi idők. Sokszor multitaskingban dolgozunk,  így az Y generáció tagjai, de a Z-é még inkább több dolgot futtat egyszerre a monitoron, kijelzőn, ez azonban azt is jelenti, hogy megoszlik a figyelme, nem képes egy dologra hosszan, elmélyülten odafigyelni. Erre egy nagyon szemléletes példa az a fesztivál díjnyertes rövidfilm, ami egy Z generációs fiú monitorját mutatja 17 percen át, és közben annyi minden történik, hogy egy percig sem unalmas a történet a néző számára.

Fordított szocializáció

Mivel a modern technikai eszközöket jobban ismerik a fiatalok, sokszor már a gyermekek is, elindult a korábban megszokott szocializációs irány fordítottja, azaz a fiatal mutatja meg a szüleinek, nagyszüleinek, hogy miként kell beállítani a „kütyüt”. Ők a szakértői ezeknek az eszközöknek, és nem fordítva, ahogy az eddigi hagyomány szerint, amikor a nagymamák, anyukák tanították meg a házimunka rejtelmeire lányaikat. És hogy miért is baj ez? Mert megdönt számos tradíciót, mint például az idősebbek tiszteletét. Ez a korosztály nem a kort tiszteli, hanem a teljesítményt, hogy ki mit tett le az asztalra.

Saját cégek megjelenése

A felnövekvő generáció viszonya a munkához, munkahelyhez nagyon különböznek az idősebbekétől, egyre inkább előtérbe kerül a saját út, a saját vállalkozás beindítása. 2013-as Y HoRizont (2) kutatásunk eredménye szerint is az Y generáció számára két preferált alternatíva létezik, vagy egy multinacionális cégnél alkalmazottként dolgozni, vagy saját céget alapítani és azt felvirágoztatni. A Z generáció (amelynek a legidősebb tagjai még csupán 18 évesek) már várhatóan megkérdőjelezhetik a munkahely, iroda létjogosultságát, hiszen egyes pozíciókat teljes mértékben el tud látni, akár egy parkban ülve a laptoppal vagy a telefonjával a kezében. Ők keresik és bátran kipróbálják a nem szokványos megoldásokat. Dr. Bernschütz Mária, aki ennek a generációnak a fogyasztási szokásait kutatja, elmondása szerint több 14-15 éves fiatalnak jól működő boltja van a facebookon.

A felnövekvő nemzedék az internet testközeli jelenlétével egy felgyorsult, különösen inger gazdag környezetben egyre inkább teret nyer magának. Érdemes figyelni rájuk, érteni és megérteni őket, mert a jövőnket már ők fogják alakítani.

 

Jegyzetek

  • HR HoRizont 2012, Coaching Team (119 HR szakember)
  • Y HoRizont 2013, Coaching Team (499 Y generációs munkavállaló)
  • Tari Annamária: Y generáció.  Budapest: Jaffa Kiadó, 2010
  • Tari Annamária: Z generáció. Budapest: Jaffa Kiadó, 2011
  • www.cisco.com: 2012 Cisco Connected World Technology Report Forrás: http://www.cisco.com/en/-US/netsol/ns1120/index.html#~2012
  • www.commonsensemedia.org: 2013 zero-to-eight childrens media use in USA Forrás:  http://www.commonsense-media.org/research/zero-to-eight-childrens-media-use-in-america-2013/key-finding-2%3A-kids%27-time-on-mobile-devices-triples
  • dr. Bernschütz Mária: Van mit tanulnunk a Z generációtól! Forrás: http://www.digitalhungary.hu/e-volution/Van-mit-tanulnunk-a-Z-generaciotol-A-profithozo-Facebook-boltosok/818/
Lerf Andrea
Kvalifikált business és life coach, a Coaching Team Szakmai Közösség alapítótagja. Emellett korábbi szakmai hátterét, tapasztalatát felhasználva marketing és kutatási tanácsadóként is tevékenykedik. Kiemelt figyelmet szentel a Gordon-féle Értő Figyelem elsajátításának és annak alkalmazásának. Csoportos és egyéni coachingban is tapasztalt szakember. Önkéntesként aktív tagja a dr. Kopp Mária által életre hívott Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomnak, amelynek fő célja a kívánt gyermekek megszületésének támogatása. Másik fontos szakterülete az Y generáció kutatása, megfigyelése, támogatása.
Két diplomás közgazdász: üzletviteli; illetve marketing szakon, közel 15 éves marketing tanácsadó és -menedzser tapasztalattal. Folyamatosan publikál és blogot vezet. Az ICF és a Magyar Coach Egyesület tagja.