Otthon van egy kis kertem. Egyszer nyár elején tököt vetettem el, három-négy szemet kis komposzttal bélelt fészkekben. Minden másnap meglocsoltam, s kíváncsian vártam, hogy mi lesz belőle. Mígnem egyik nap, megjelent egy piciny, friss, zöld hajtás, és elképesztő erővel fúrta ki magát a hozzá képest súlyos földrögök közül. Jó segítő szakmásként azonnal segítségére siettem a gyenge, zöld növénynek: óvatosan elkotortam felőle egy-két földdarabot, hogy nőhessen szép nagyra, s mihamarabb isteni sütőtök krémleves lehessen belőle. Aztán másnap, amikor újra megnéztem, hogy miként hálálta meg a növény az igyekezetemet... meghökkenve vettem észre, hogy a kora nyári erős nap bizony sárgásra égette a friss zöld hajtást, kis híján elpusztítva azt... A mellette levő „fészekben” az el nem távolított földdarab jótékonyan védte a zsenge sarjat. Két nappal később az is kibújt, de abban már nem tehetett kárt a napsütés.

Nagy lecke volt ez nekem. Hogy a legjobb segítő jó szándék is néha kárt okozhat. Hogy vannak dolgok, amiket nem kell siettetni, hanem egyszerűen csak megérik, megtörténik. Hogy néha épp a bele nem avatkozással tehetünk a legtöbbet, s adhatunk lehetőséget a másiknak arra, hogy megerősödjön.

A görögöknek két szavuk van az időre. Ismertebb a „kronosz”, ami a múló időt jelöli, ahogy másodpercről másodpercre közelebb kerülünk e nap végéhez, e hónap végéhez, ez életünk végéhez. Ennek múlását képezi le a térben az óra mozgása, ahogy egyenletesen jár körbe-körbe. De van egy másik szó is az időre: „kairosz”. A kairosz az idő minőségi formájára utal; az események közötti időpillanatot jelzi, amikor valami megtörténik. Ahogy megérik, beérik valami. A szőlő a tőkén nem a kronoszban érik meg, nem mondhatom, hogy szeptember 23-n lesz a szüret, hanem a kairoszban érik meg, amikor olyan zöldnek látom a szemeket, amikor olyan ízű, úgy roppan zöld héja a számban, ahogy és amilyennek lennie kell az érett szőlőnek. A tök is a kairoszban érik meg.

A coachingban is alighanem a kairoszban történnek dolgok. És csak jókor, jó időben voltam ott, abban a kegyelemben részesülhettem, hogy éppen én kísértem a folyamatot. Van egy ügyfelem, akivel több, mint egy fél éve dolgozom. Ügyvezető és tulajdonos egy harminc fős cégben.  Nem tudta, hogy pontosan mivel foglalkoznak az emberei, és szerette volna jobban ellenőrizni őket. Sokat gondolkozott azon, hogy mennyire lehet számonkérő, miközben nem szerette volna felrúgni jó kapcsolatát beosztottjaival. Beszélgettünk a hatalomhoz való viszonyáról, hogy miképp tud vagy nem tud beleállni vezetői, leaderi szerepébe. Fél évvel ezelőtt is pontos elképzelése volt arról, mit kellene tennie, de csak toporgott egy helyben, és ülésről ülésre ugyanazt a témát járta körül. Ezt vissza is jeleztem neki. Aztán a legutóbbi ülésre valami megváltozott. Elmondta, hogy egyesével elkezdett beszélgetni az embereivel, s egyesével végignézi ki milyen projekttel tölti az idejét. A személyes odafigyeléssel nemcsak az emberei elkötelezettségét, motiváltságát növelte, hanem pontosabb képet kapott a ki nem használt kapacitásokról. Saját becslése szerint legalább 20%-a a munkatársai idejének nincs kihasználva. Volt olyan ember, aki elmondása szerint azért ment el, mert nem kapott elég munkát egy kisfőnöktől. (Ennél a cégnél a havi bérköltség húszmillió forint körül van, vagyis négymillió forint havonta elfolyt a cégből. Ennek kimondása a coaching megtérülése miatt is fontos volt nekem.)

Még gondolkozom rajta, hogy a viselkedés változást mi váltotta ki. Kognitív szinten már fél éve megvolt a megoldása, de cselekvésben most történt áttörés. Egyszerűen megérett, feldolgozta, elengedte. A kairoszban megtörtént a változás. Még nem tudom, hogy kellett volna-e siettetni a folyamatot – a tök példájára gondolva alighanem ez így volt rendben. S ezzel megerősödött az ügyfél is, tudatosabb felelősséget vállal valamiért, ami üzleti eredményekkel is jár.

Az élet nagy, fontos dolgai alighanem a kairoszban történődnek. Ilyen volt gyermekeim születése is, akik siettetés nélkül, háborítatlanul jöhettek világra. Ilyen a cseresznye a kertben, ilyen az évszakok váltakozása, ilyen, amikor vasárnap a gyerekeimmel főzött karamell cukorra azt mondom, most jó. Vagy amikor jóllakom a sütőtök levessel.

Kurucz Balázs

altCoaching szemléletemre meghatározó hatással volt szupervízió alapú coaching tanulmányom, és Rogersi alapozásom. Máig nagy hangsúlyt helyezek saját magam folyamatos fejlesztésére, megismerésére. Jelenleg az ICF, Nemzetközi Coach Szövetség akkreditált coachaként dolgozom. A Business Coach Akadémia igazgatójaként, és a BKF Üzleti coach szakirányú továbbképzésnek a vezetőjeként a coach képzéseink működtetéséért, stratégiájának megvalósításáért vagyok felelős. Mindkét intézményben trénerként is dolgozom. A trénerséget a Dale Carnegie tréningcégnél tanultam, előtte az Accenture tanácsadó cég vezetői tanácsadójaként dolgoztam.