Az elmúlt hónapban a „Magnet Házban” „A szupervízió és a coaching etikai aspektusai” címmel műhelybeszélgetést tartottak szűk körben, szupervizorok és szupervizor coachok. A találkozó mottója: „Az etikának a világ feltételévé kell válnia, ahogy a logikának is” Wittgensteitől származó idézet volt. Az idézet egyik olvasata szerint a jelenlegi világunk túlzottan a logikára épül. Ha tovább gondoljuk a hiányérzetünket, akkor még kiegészíthetjük az esztétikával is és a filozófia alap pilléreihez jutunk:

Az amerikai vállalatok évente több, mint egymilliárd dollárt fektetnek executive coachingba (Symonds, 2012). Miért teszik ezt? Miben jelentkezhet számukra a coaching értéke? Például az ügyfél jobban kommunikál, nagyobb megértést tanúsít embertársai (családja, munkahelyi környezete) iránt, vezetőként jobban delegál, ügyesebben osztja be az idejét, jobban egyensúlyba tudja hozni a munkát a magánéletével, kreatívabb, bátrabb, okosabban vállal kockázatot, jobban  viseli a bizonytalanságot, bölcsebb döntéseket hoz, jobban tud motiválni és inspirálni másokat, jobban érzi magát a bőrében, boldogabb, gyakrabban él át flow élményt... Az eredmények éppúgy megjelenhetnek a coachee személyes fejlődésében, családi viszonyaiban, általános jól-létében, magánéletében, mint a karrierlehetőségeiben, a munkájában, vagy a vezetői teljesítményében.

Az elmúlt években számtalan kontextusban értesülhettünk a különféle piaci szereplők felelőtlen, vagy legalábbis irracionálisnak tűnő pénzügyi döntéseiről, és azok társadalmi szintű negatív hatásairól. Míg a közbeszédben leginkább a pénzügyi szolgáltatók felelőssége, illetve a nekik tulajdonított, gyakran tisztességtelen szándék volt a fő téma, addig szinte egyáltalán nem esett szó az egyéni felelősségről, illetve arról, hogy hogyan hozhattak ilyen sokan ennyire rossz döntéseket.

Mivel foglalkozik egy coach? Mit csinál egy pszichológus? Mi a különbség az egészséges emberek önismereti munkája és a terápia között? Ki milyen szakmai háttérrel és főleg milyen jogosítvánnyal dolgozhat az ember személyiségén és viselkedésén? Mik azok a kompetenciahatárok és miért olyan fontosak? Miért kell szabályozni, hogy kinek van joga professzionálisan az emberrel, mint pszichés-, mentális lénnyel dolgozni? Hol vannak az etikai határok? Megmondhatja-e például a coach a coacheenak, hogy keressen fel egy pszichológust vagy pszichoterapeutát?

Gondolatok hitelességről és etikáról

A Magyar Coachszemle 2016/2. Hitelesség, etika című szakmai száma ide kattintva érhető el.

Igen, néha nem jól mennek… A külvilág egyre amerikanizálódó mosoly- és csillogás igénye, az optimista és pozitív hozzáállás és a magyarokra oly jellemző panaszkodás és pesszimizmus egyre jobban eltávolodnak és egyre nagyobb köztük a szakadék.

A Döntés című videó-cikk sorozatban Baktay Miklós megkapó előadásában közérthetően és átfogóan foglalja össze a döntés pszichológiai hátterét, és az ezzel kapcsolatos tudományos kutatások eredményeit. A rövid bevezetést követően – fő terápiás fókuszuknak megfelelően – a párkapcsolati döntésekről és azok érzelmi megközelítéséről beszél. Érzelmi állapotok rögzítése, az arany-pillanatok rögzítése, az elkötelezettség, a józan ész és a racionális folyamat érzelmek mellé állítása a hívószavak.

A cím egy régi képet idéz. Szókratész egy alkalommal (Platón 149a) anyja mesterségéhez, a bábáskodáshoz hasonlította saját tevékenységét. Ám míg anyja nőknek segített világra hozni magzataikat, vajon mit segít világra hozni Szókratész? Mit lehet világra hozni egy beszélgetésben? Mi a cél? És hogyan tudta azt elérni Szókratész?

A döntés mögött
Hányszor hallottad már azt a szuper tanácsot, hogy „Próbáld meg elérni azt a célt!”, vagy „Próbáld meg így!”? Ha ezt hallod, te mit csinálsz? Nekem bizony égnek áll a hajam! Miért is? Abban hiszek, ha valamit szeretnék másként csinálni, akkor nem próbálkozok, hanem megcsinálom. Próbáltál már megfogni egy pohár vizet? Mi történt? Ha megfogtad, akkor úgy döntöttél, hogy megfogod. Ha viszont továbbra sem nyúltál hozzá, akkor ezt a döntést hoztad. Nincs próbálkozás, csak döntés van. Így, vagy úgy, de minden pillanatban döntünk.

Az Igenember című filmben a válása után bezárkózó Jim Carrey mindent és mindenkit elutasít maga körül. Egy nap azonban részt vesz egy életigenlést dicsőítő előadáson, és ettől kezdve mindenre igent mond. Éjjel-nappal bulizik, minden pénzét odaadja egy hajléktalannak, minden hitelkérelemnek zöld utat ad, futás közben készít fényképeket, miközben környezete teljesen őrültnek tartja. A válaszbeállítódás takarékos stratégia, hiszen időt és rengeteg agymunkát takaríthatunk meg vele, azonban a tudomány ennél jóval bonyolultabbnak írja le a döntési folyamatok nagyobb hányadát.

Világunkat szeretjük ellentétpárokban látni, szembeállítani egymással mondjuk az éjszakát és a nappalt, a sötétséget és a világosságot, a feketét és a fehéret, vagy a nőt és a férfit. A nőies és férfias tulajdonságokat kiterjesztjük még az élettelen vagy az absztrakt dolgokra is, a föld, a haza vagy a nyelv anyaként jelenik meg, az óceán vagy a hold nőként. A nap ezzel szemben férfi, s egyes nyelvek minden főnévről (s így az azokkal jelölt dolgokról) meg tudják csalhatatlanul állapítani, hogy hím-, nő-, vagy semleges neműek-e. Vegyük észre, hogy az utóbbiban már felsejlik az átmenetek lehetősége is!

Leni De Goeyse is a Trainer-Advisor Personal & Talent Development at KBC Bank and Insurance in Belgium. Leni also worked a couple of years ago in Budapest as a Lean Coach, enhancing her colorful and complex way of work and methodology listing several creative tools and approaches. Her specific area of coaching and training at the bank currently is ‘Coping with change’ and ‘Innovative/Creative Thinking’. Leni is a dynamic (enter)trainer, motivator, creative brain, out of the box facilitator, storyteller and think-tank. This makes that, next to her full-time job at the bank, Leni is an energetic coach who likes to approach things a little different. Find out more on www.feelingirie.be or www.facebook.com/feelingirie.leni