BanZsuzsanna

Fémzene Szőlősön: a Bíró-család címmel könyv jelent meg a 25 éves FERZOL cégről. A könyv szerzői: Bán Zsuzsanna és Seres Attila.
A könyv és a FERZOL történetéről Bán Zsuzsannával beszélgettünk.


Bán Zsuzsanna

Diplomás senior szupervizor coach, egyetemi oktató, kultúrakutató, publicista. A generációk együttműködésének elkötelezett építője. A Coachok Háza alapítója.

Tíz éven át a szupervizor képzés vezető oktatója a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2004-től a szupervízió-alapú coaching és a Leader as Coach képzés elindítója, vezetője. Vendégoktatóként a Corvinus Egyetem, a KPMG Akadémia, a BOI és a Business Coach Kft. képzésein vett részt.

Seres Attila

Külpolitikai újságíró. Hírlapíróként bebarangolta a világot, állandó tudósítóként pedig éveket töltött Kubában, Franciaországban és Olaszországban. Külföldi élményeiről – az újságban megjelent riportjai mellett – könyveket írt. Latin-amerikai utazásairól A Kontrák ellen című könyvben számolt be, a Franciaországban töltött négy évéről szóló írásait a Vive la France! című kötetben gyűjtötte össze, míg Olaszország ízeit a Megkóstoltam Itáliát című kötetből ismerheti meg az olvasó.

A könyv és a FERZOL történetéről Bán Zsuzsannával beszélgettünk.

MC: Nagyon gazdag tartalmú, igényes és tanulságos a könyv. Megosztanál több információt is róla?

BZs: Köszönöm, hogy megkerestél erre a beszélgetésre, és így a Magyar Coachszemle széles olvasói táborába is eljuthat ennek a 25 éves évfordulóra megjelent könyvnek a híre, ami szerintem egy különleges esemény Magyarországon. Persze kérdezhetik, hogy miért olyan nagy dolog ma egy könyv megjelenése? Hogy mégis miért, annak áttekintésére invitálom most a kedves olvasót.

A kezdetek: Képzeletben vetítsük le mint egy  filmet! A Tápió vidékén vagyunk, egy zugfaluban, ahová vonat sem járt, jár… Ezen a homokos vidéken évszázadokon át szinte csak szőlőt és dinnyét tudtak termeszteni a szegényebb parasztok. Úgy is nevezték a külterületet, hogy Halesz (Ha lesz termés, lesz dézsma!) Itt élt, él ma is egy család.

A családfő Bíró Ferenc, az 1970-es évek elején a kerti garázsukban egy kis műhelyt alakított ki, itt javított, szerelt, majd alkatrészeket kezdett gyártani… Fia, Bíró Zoltán, egészen kiskorától többet volt a garázsban a gépek között, mint a játszótéren. Tizenkét évesen már menetet vágott a csavarokra, és valamivel később egy nagy tervről is elkezdett álmodozni… Aztán eljött a nap, és jókor, jó időben lépett is: 1990-ben elindította vállalkozásukat édesapjával és néhány ismerősével, FERZOL néven.

A mozaiknév édesanyja képzeletéből pattant ki a FERenc és a ZOLtán nevekből, mely közben kiválóan visszaadja a lemezmegmunkálás lényegét, hangulatát is. (Aztán ahogy én is sokszor kimondtam, meghallottam benne a „fair” szót is, ami a korrektséget és a becsületességet is jelenti.)

Te olvastad már a könyvet, így érted, hogy ez egy család és egy cég egybefonódott intenzív élete. És most pörgessük előre a filmünket: két évtized telt el. Hatalmas csarnokok állnak; rendezett, igényes minden. A lehető legkorszerűbb gépek - és a cég, a lemezmegmunkálás hazai óriása lett. Minőség, innováció, dinamikus építkezés, küzdelmes időszakok, de bölcs, takarékos gazdálkodás, visszaforgatás, kitartó igyekezet. Ma már szinte minden kontinensen jelen vannak: USA, Németország, Anglia, Brazília, Kína, Japán. S amire a legbüszkébbek lehetnek, hogy a vállalat mintegy 410 család megélhetését biztosítja a környéken. Egy alkalommal meg is kérdeztem Zoltánt, hová kellene beadványt írnunk, hogy a Halesz nevet a Hátlett! névre változtathassák.

És tekintsünk rá még két nagyon fontos közeli filmkockára is!

Első: 2012-ben az USA-ban, Atlantában (a globális cégpartnerek köréből) Bíró Zoltánék vehették át az „Év beszállítója” rangos díjat (Minőség, megbízhatóság, innováció, pontosság).

Második: 2015 őszén a FERZOL 25 éves ünnepi rendezvényén egy staféta átadás rituáléjával elindult a Leader as Coach, azaz a Coach Szemléletű Vezető fejlesztő program, amivel a cég abba invesztál, hogy a beláthatatlan jövő összetett, ma még pontosan nem is definiálható kihívásaira felkészülhessen. A cég vezetői tapasztalt, hozzáértő menedzserek. Többen hosszú évek óta a változások elkötelezettjeiként, a terheket is vállalva veszik ki részüket az intenzív építkezésből.

Valljuk be, tiszteletreméltó amit a FERZOL letett az asztalra: gazdaságilag, munkáltatóként és gondoskodó szervezetként.

MC: Igen, ez tükröződik a könyvben is. Nagyon felvillanyozó, hogy vannak ilyen cégek. Úgy tudom, hogy a FERZOL Kft. az egyik coaching ügyfél-partnered is. Milyen területen dolgoztok együtt? Hogy kerültetek kapcsolatba?

BZs: Lassan már egy évtizede annak is, hogy kapcsolatba kerültünk. Véletlen nincs! Aktív coachként, vezetőképző trénerként akkor már küldetésemnek tekintettem, hogy a magyar alapítású és tulajdonú cégeket (főleg vidéken) megtaláljam, buzdítsam illetve segítsem szervezet- és vezetőfejlesztéseiket is. Egy sales vezető coaching partnerem a közös munkánk egy pontján munkahelyet váltott, és azt mondta: először elviszlek valahová, és majd utána beszélünk a coaching folytatásáról. Elindultunk Budapestről az autópályán, majd egyre kisebb utakra kanyarodva eljutottunk Tápiószőlősre, ahol mikor kiszálltunk, elámultam, milyen vállalati látvány fogadott. Bejártuk az üzemcsarnokokat, rácsodálkoztam a modern gépsorokra, a rendre, a nyugodt légkörre. Aztán átmentünk a Bíró család közelben lévő családi házába egy ebédre, és hamarosan összeállt a kép, hogy itt az üzem és a család karnyújtásnyira egyet jelent. 

Coaching partnerem elmondta, hogy elfogadta a FERZOL állásajánlatát, ami azt is jelenti, hogy visszatért szülőföldjére. S a cég vezetője is nyitott arra, hogy elkezdjük itt is (az általuk még kevésbé ismert) coaching fejlesztő munkát. Vele, mint tulajdonossal és a menedzsment tagjaival.

Belelkesedtem. Na, ilyet kerestem! Le is költöztem jó pár napra  a cég melletti panzióba, hogy bejárjam, megismerjem céges életüket, hogy hiteles coach-edzőjük lehessek. Nagyon sok emberrel beszélgettem: vezetőkkel, szakmunkásokkal és a család tagjaival is. Bíró Ferenc  feleségével, Marikával. Bíró Zoltán családjával: Zsuzsannával, a feleségével, Boglárkával és Zsuzsannával, a lányaikkal. Bíró Évával, Zoltán húgával, s az ő Eszter lányával. Ez azért fontos, mert a család minden tagja (a még tanuló lányok, Zsuzsanna és Eszter kivételével) jól képzett szakemberként alkalmazottja a cégnek is. Ahogy elmondták, nekik még nagyobb erőbedobással kell dolgozniuk, mintha nem lennének családtagok. Egy átfogó, hosszabb coaching projektet vittünk végig a cégben a vezetőkkel, a vezetői teammel; a munka-magánélet témában a család tagjaival is hiteles beszélgetéseket folytattunk. Hadd mondjam el, hogy a coaching folyamatot mindenki (a vezetők, a családtagok) nagyon komolyan vette, és felelősen, őszintén tette bele magát.

MC: Közös munkátok most a FERZOL menedzsmentjében a Leader as Coach, az edző szemléletű vezető kompetenciáinak fejlesztésével folytatódik.

Azért ez is még egyfajta pioneer hozzáállás egy magyar tulajdonú cégnél. Így látod te is?

BZS: Abszolút így. Ez egy átfogó, komplex program, egy úgynevezett edzőtáborban. A legújabb vezetési elméletekre, módszertanokra épül, nagyon életszerű. A megmondó csak utasító helyett, a kérdező, hallgató, bevonó, együttműködő vezetői modell. Hiszen a hatékonyság, az eredményesség fenntartásához és a munkatársak megtartásához is jobban, más módon kell a középpontba kerülni. Sok gyakorlati segítséget kapnak a vezetők ahhoz, hogy képviselni, majd valóban működtetni is tudják a szervezetben ezt a vezetési stílust. S még egy dologban egyedi a "Leader as Coach", azaz az edző-szemléletű vezetőfejlesztésünk: egy fiatal, Y-generációs coach-mediátor kolléganőmmel, Szász Júliával közösen visszük a programot és nagyon életszerűen, hitelesen meg is jelenítjük a generációk mai együttműködését: a feszültségeit, a konfliktusait is, ám nagyobb hangsúllyal a jövőorientált esélyeket, és a kölcsönösség hatékony eszköztárát is.

MC: És hogyan, mikor jött a könyv ötlete?

BZs: Igazán már ott és akkor, amikor lent éltem egy ideig közöttük. Hát ezt meg kell könyvben is örökíteni - gondoltam, hiszen nagy veszteség lenne – és a cég példamodellje sem öröklődne elég hitelesen – hacsak a személyek (ki, mit észlelt, ki mire emlékezett) elbeszélései alapján élne tovább. Ami még inspirált, hogy egy „egy az egyben” roppant emberi családot ismertem meg. Nem kozmetikázták előttem gyarlóságaikat sem, és már azt is fel merték vállalni, hogy bizony egy nagy dolgot hoztak létre. Szóval a könyv készítése már akkor az ötletládámban volt, ám csak később tettem meg erre a javaslatomat. Időt szerettem volna adni a kölcsönös bizalom kiépítésének is. Aztán eljött a pillanat, amikor Zoltánnak elmondtam, és megállapodtunk, hogy lássunk hozzá! Seres Attila kiváló újságíró barátomat kerestem meg, hogy részt venne-e ebben a dolgos, ugyancsak nagy munkában. Vállalta, és elkezdtük. Gondolj csak bele! Interjú 36 személlyel: vezetőkkel, munkatársakkal, barátokkal, ismerősökkel és nyolc családtaggal.   

Hát bizony több mint egy év kellett ahhoz, hogy elkészüljön a 25 éves évfordulóra a könyv, és mint egy exkluzív ajándék kerüljön a rendezvény asztalára. Megkapta minden dolgozó is, aztán üzleti partnerek, támogatók, a község vezetői, stb. - sok  ember  olvashatta már el. Sajnos a könyvesboltokban még nem kapható, remélem ez lesz a projekt következő lépése.

MC: A kötetben nyilatkozik az alapító, Bíró Ferenc, és fia, Zoltán, a tulajdonos ügyvezető is. Mint tapasztalt szupervizor-coach, vezetőfejlesztő szakember, te milyen vezetőknek, üzletembereknek ismerted meg őket?

BZs: Olyannak, amilyenek a valóságban is….. Én meg ráeszméltem, hogy itt egy tapasztalati tanulási élmény részese is vagyok. Mintha a száz éve alapított nagycégek, (multik, hazaiak) induló szakaszába tettem volna időutazást. Amikor az alapító vezetők, az emberek egy gyepen kezdték el az álmukat építeni, és adták valódi, természetes személyiségüket. Nem volt idő és energia bármit megjátszani, mást mutatni, szóval a self-made man vezetőket ismertem meg, első és második generációsokat is. Az alapozás és cégfal felhúzás idejében hacsak egy percet is nem a legfontosabb feladatra koncentrálnak, bedőlhet a dominó. És hát a saját vagyonukról is szólt bizony minden. A FERZOLnál ugyanakkor felismertem még egy jellemzőt. Az apa és a fia esetében kezdettől egy olyan komplementer, egymást kiegészítő működés létezik, amit ma – ha tudatosan, megfelelő módszerekkel tesznek -, hatékony vezetői modellnek is tartunk.

Az apára a klasszikus irányító, keménykezű vezetői stílus a jellemzőbb. Minden vezető férfi erre szocializálódott a korábbi évtizedek sémái alapján. Így indított ő is (ami akkor, valljuk be, eredményes is volt), és ezt képviseli ma is, amikor még bemegy az üzembe. Ezt viszont manapság már egyre többen stresszforrásnak élik meg.

Közben valójában ez nem is a személyről, hanem a kommunikációs stílusáról, a működésmódjáról szól. (Egyébként találkoztam az érzékenyebb Feri papával is.) Neki kevesebb lehetősége, kényszerítő helyzete volt még, hogy ezen dolgozzon, ezeken változtasson. Ráadásul a mi nyelvi kultúránkban egy küzdelmes tanulnivalónk még, hogy kommunikációnkban a személyt és cselekedeteit szétválasszuk. Például ne azt mondjuk, hogy egy szerencsétlen alak, hanem azt, hogy nincs bátorsága egy értekezleten az adott témában véleményt mondani.

Zoltán sokkal inkább az együttműködő vezetői stílust képviseli. Ezzel vette át az emberek vezetését is. Ha viszont a cég jelen életszakaszában ő nem ebben a stílusban vezetne, az már bizony a teljesítmény csökkenésével is járhatna. Harcol is a vezetőtárs-apával a kommunikáció javítása érdekében. Jómagam azt képviselem, hogy a vita és a tisztelet nem zárja ki egymást. A konfliktusok kommunikációján kell dolgoznunk, hogy azokból megoldási tervekkel állhassunk fel.

Ferzol 10.jpgZoltán „jelen van” a gyár életében, segít, megért, bevonóbb vezető. Szakmai tekintélye hiteles. Konzultál. Van önreflexiója, önkritikája. Tudja, hogy amire egy vezető nem tud legalább egy elemi példát adni, azt ma már nem is várhatja el. Érzi, és el is mondta a könyvben, hogy az intenzív növekedés egyben óriási nyomás is a számára. Most a legnagyobb kihívás, hogy a „kézi vezérlésből” folyamatos változásmenedzsmenttel profin szervezett céget alakítsanak ki. A coach szemléletű vezetőfejlesztés ebben hatékony támogatást tud nyújtani a következő évek munkáihoz.

Ezzel egyidőben a nemzetközi és a hazai piaci körülmények és a munkaerőhelyzet sem ugyanaz már, mint például 5-6 évvel ezelőtt. Van, amivel újból és másképp kell megküzdeniük. Üzleti megrendeléseik folyamatosan növekednek. Minden földrészen vannak partnereik, akik elégedettek. Sokkal több gépükkel tudnának dolgozni, ám a munkaerőhiány, a megfelelően szakképzett dolgozók hiánya náluk is nő. Na, ez a nagy gond ma.

MC: Milyen üzenetet hordoz egy magyar vállalkozás fejlődésének, sikereinek és nehézségeinek története a mai magyar gazdasági élet szereplői számára?

BZs: Régóta mondjuk már, hogy csak „a változás állandó”! Ma ez a napi valóság. Körbenézni, észrevenni, összefüggésekbe helyezni, kockázatot vállalni, és lépni, tenni… Mi ma az üzenet? Például, hogy bizonyos kockázatos nehézségek kapcsán igencsak megfontolandó azt mondani, hogy „Ó, volt ez már így!” „Akkor is ment valahogy!” Aktívan és innovatív szemlélettel kell rátekintenünk az adott helyzetekre, a problémákra. Sőt használnunk kell az intuíciót. Megoldásorientáltan mindenből a lehető leggyorsabban feladatlistát kell készíteni. Panasz helyett cselekedni.

Hadd tegyem hozzá, hogy a kreativitás alapvetően önmagunk megkérdőjelezésével kezdődik: ”Biztos, hogy ez a legjobb?” No, ebben bajnokok vagyunk. Ha ezt jól tudjuk használni, ha megoldási tervvel, a feladatok személyes felvállalásával és a határidők kitűzésével állunk fel egy értekezletről… És együtt-szemlélettel, csapatszellemben, akkor ez OK! Közösen a kidolgozásokban, delegálva, megtartva persze a kontrollt is, de konstruktívabb stílusban. Megbecsülni az elkötelezett, tapasztalt, lojális embereket - bevonni, meghallgatni, felhatalmazni a fiatalabb generáció tehetségeit is. Hát javasolni azt tudom, hogy könnyű, ám elszántan képviselni, a mindennapi  vállalati életben működtetni is azért nem olyan egyszerű. A kulcsszó viszont: akarom?

Folytonosság és kölcsönösség! Azaz oda-vissza SOS tanulni a generációknak egymástól is! Rendszeresen  leülni az alkalmazkodás lelkületével, és nyitottan a bátor beszélgetések asztalához is.

Benn élek a napi szervezeti életben. Hogy milyen vezetői hozzáállás is kell ma az életképes jövő fenntartásához? Hogy látom, mi kell ma?

A választ egy idézetbe sűrítettem össze, amit már tanítok is.

„Vagány alázat! Innovatív hála! És eszméletlen rugalmasság!”

MC: Köszönjük az interjút és a motiváló gondolatokat.

Magyar Coachszemle

Töltse le most legfrissebb lapszámunkat!


PDF formátum   890 Ft

A vezető
ISSN 2063-6679