Nagyon ritkán fordul elő a Hollywood-i filmesek befektetés kontra várható bevétel elve szerint működő világában, hogy egy film úgy hozzon kasszasikert, hogy arra tényleg ne számítsanak. Az sem túl gyakori, hogy egy film, ami egyértelműen az amerikai társadalom törtető, karrierista, hidegvérű divatvilágáról szól, annak a kritikája és drámának forgatják, azt a közönség – és a filmes szakma is - úgy fogadja, mintegy laza, délutáni, romantikus vígjátékot. Ezért kedvelje. Pedig ez történt. Ekkor 2006-ot írtunk, a film címe: Az ördög Pradát visel (The Devil Wears Prada).

Korunk egyik legnagyobb kihívása, - akár nőként, akár férfiként – hogy miként feleljünk meg az önként és/vagy a társadalom által ránk ruházott szerepeknek. Úgy tűnik, mintha a modern világban felcserélődtek volna a múlt század elején még tisztán elkülöníthető női és férfi szerepek. Férfiak gyakran nőies vonásokkal, míg nők gyakran férfias vonásokkal rendelkeznek. A viselkedésminták sem követhetők le egyértelműen. Mintha a határok elmosódtak volna, és minden összekuszálódott volna. Vannak-e egyáltalán tisztán női és tisztán férfi szerepek 2017-ben? Ezt a témát járjuk körbe női coachként, szervezetfejlesztőként. Természetünkből kifolyólag egyikünk inkább női, míg másikunk inkább férfi minőségeket aktivál gyakrabban. A nők mindennapi kihívásait ezen a kétféle szemüvegen keresztül mutatjuk meg.

Át kell alakítani az elmúlt évek rutinszerű gondolkodását a generációkról és újra kell értékelni az X, valamint a baby boomer generáció szerepét a munkaerőpiacon – hangsúlyozta Steigervald Krisztián intergenerációs tanácsadó, aki úgy véli, a vállalti hatékonyság egyik kulcsa, hogy egy cég felmérje és megértse, generációs szempontból milyen a saját szervezeti kultúrája.