„A Holtak Bírái egy hatalmas kőszikla elé vitték a ravaszságáról elhíresült királyt és utasították, hogy gurítsa fel egy dombra, majd a másik oldalon gurítsa le. Azonban, mikor Sziszüphosz már majdnem felért a domb csúcsára, ereje elfogyott és a szikla visszazuhant eredeti helyére. És ez a folyamat állandóan ismétlődik: Sziszüphoszt arra ítélték, hogy örök időkre hiábavaló erőfeszítéseket tegyen, mivel minden erejét összeszedve, verejtékezve görgeti fel a súlyos követ a hegyre, ám mielőtt a csúcsra érne, a kő mindig visszagurul.
Innen ered a „sziszifuszi munka” kifejezés, az emberi teljesítőképességet már-már meghaladó és hiábavaló munka elnevezése.”
wikipédia

Minap az egyik nagy autóipari gyártó HR vezetője nyilatkozta, hogy a legjobb toborzás a megtartás, ami kifejezetten igaz a mérnöki állományra.
Ezzel párhuzamosan volt szerencsém felsővezetőként részt venni egy ünnepélyes vacsorán, ahol azok a tehetséges mérnökök kerültek díjazásra, akik szakterületükön kiemelkedő teljesítményt nyújtottak és karrierpályájuk a szakértői pályán halad tovább.
Ott hangzott el, hogy manapság egy-egy menedzser pótlása igazi kihívás, de messze nem akkora, mint egy jó mérnök, szakértő pótlása, akiknek a képzése és tapasztalati tudásának hiánya egyértelműen meglátszanak a KPI-okon, azaz a mutatószámokon.

Számomra egy szupervíziós folyamat olyan, mint amikor lehetőségem van lassítva végigkísérni egy virág kinyílását, mindezt azzal a csavarral, némi képzavarral, hogy a virág önmagából is láthatja önmagát.