Szervezetfejlesztés

Én, a szervezetfejlesztő Prekog

A coaching sokrétűen és változatosan alkalmazható. Egyaránt használható, mint eszköz, módszer és szemléletmód. Én a szervezetfejlesztési munkáim során sokszor kamatoztatom a tudást, amit a coaching által nyertem.

Évtizedeket töltöttem különböző közép- és nagyvállalati környezetben. Belülről ismerem azok működését, összetettségét, kihívásait. Mióta coach is vagyok, a szervezetfejlesztési projektjeimben szívesen alkalmazom a coachingot a megbízásom különböző szakaszaiban. 

Mi a téma?

A szervezetfejlesztés folyamatának első lépése a diagnosztika, azaz egy olyan szervezeti felmérés, ami többnyire személyes vezetői/középvezetői interjúk formájában történik. Ez a processzus a hosszától függetlenül olyan, akár egy coaching szerződés megkötése. Hiszen mi is történik itt valójában? Közösen feltérképezzük azt, hogy miről is van szó, mi az igazi téma. Minél mélyebb és alaposabb ez a feltérképezés, annál gördülékenyebb és rövidebb lehet aztán a megoldásig vezető út. Ha viszont csak a felszínen maradunk, akkor félő, hogy olyan megoldás születhet, amellyel aztán nem lesz elégedett a megbízó. A megfelelő diagnosztika a sikeres szervezetfejlesztési folyamat alappillére, ehhez pedig nem csak nyitott szem, hanem aktív figyelem és értő hallgatás szükséges. Megérteni, amit a megbízó mond, és meghallani, azt is, ami nem kerül kimondásra. Támogató, feltáró kérdésekkel kell kibontani a témát. Azt gondolom, ez is egyfajta coaching skill, megérezni, mikor értünk el a feltérképezés azon szintjére, amikor mindketten azt gondoljuk, ez már elegendő. Ezen a ponton aztán, akár egy igazi coaching szerződésnél az én kötelességem és felelősségem elmondani, hogy a közös munkával mi érhető el, és mi nem. Mi az én felelősségem, és mi a megbízóé. Fontos tisztázni azt is, hogy az én coaching módszerem megfelel-e az ő habitusának és szükségleteinek? És nem árt átbeszélni a folyamat iránti elköteleződés mértékét, illetve figyelembe venni a megbízó változási-változtatási hajlandóságát.

business development image

A tükör, ami rávilágít 

Szervezetfejlesztőként, egyfajta higiéniai menedzsernek, más néven takarítóembernek tartom magam. Megnézem, mennyi átláthatatlan kupac halmozódott fel az elmúlt évek során, és ezek közül mi az, amit a cég alkalmazottai, és mi az, amit én rakok majd rendbe. Az, hogy mekkora az eltakarítani és rendbe hozni való anyag, az nagyrészt a diagnosztikai beszélgetések során derül ki. Hagyom beszélni az ügyfelet, majd egy-egy etap után visszaismétlem, visszatükrözöm neki a hallottakat. Érdekes, hogy ez, a coaching beszélgetések alatt oly előszeretettel alkalmazott eszköz, milyen nagy hatással tud lenni ezen alkalmakkor is. Egy-egy visszaismétlés során sokszor az derül ki a megbízó számára, hogy nem is az az igazi téma, amiben eredetileg a segítségemet kérte. Például, ha valaki segítséget kér, mert túl nagy a fluktuáció, nincs stabilitás a cégen belül, akkor kiderülhet, hogy a probléma valójában az, hogy fele annyi emberrel is megoldható lenne a munka. De előfordulhat, hogy a munkavállalók motivációja nem megfelelő, de elképzelhető az is, hogy a középvezetők nem találják a hangot a beosztottjaikkal, mert nem vonta be őket a HR a toborzásba. Az ilyen őszinte beszélgetésekből kiderülhet, milyen stádiumban van a cég, és hogyan tervezett eddig a vezető. Ha a megbízó elég önreflektív, akkor a visszatükrözésből felismeri az igazi témát és a változás-változtatás szükségességét.

business women BigSpeak Motivational Speakers

Én, a szervezetfejlesztő Prekog  

A Különvélemény című, jövőben játszódó sci-fiben az amerikai rendőrség olyan médiumokat, más néven Prekogokat alkalmaz, akik képesek a jövőbe látni, és megjövendölni bűnesetek bekövetkezését. Ha egy ilyen jövendölés napvilágra kerül, akkor a nyomozó egy virtuális táblára kivetítve megkapja a hozzá kapcsolódó összes fontos adatot és információt, amiből aztán válogat, és egy kézmozdulattal löki arrébb, ha nincs rá szüksége, vagy éppen illeszti oda egy másik fontos infó darabkához. Ez a film akaratlanul is eszembe szokott jutni a munkám során. A két évtizedes tapasztalatommal nagyon jó eséllyel tudok előre prognosztizálni, és a rám zúduló információhalmazból kiválogatni azt, ami igazán fontos a folyamat szempontjából. A lényeges különbség azonban a film és valóság között az, hogy én a tényeket lehetőséggé formálva teret adok arra, hogy a megbízóban rejlő potenciál felszabaduljon, és velem együtt találja meg a saját legjobb megoldását. Az én feladatom ennek megfelelően nem a száraz adatok és elvégzendő projektek felvetése, hanem sokkal inkább ennek a felfedező folyamatnak a facilitálása. Gyakran használom a coachingban jól ismert átkeretezést. Akkor alkalmazom, amikor azt szeretném, hogy a téma közös feltérképezése után az ügyfelem ne azt lássa, hogy eddig mennyi hibát vétett, hanem hogy mennyi remek kihívást jelentő, struktúraváltással járó feladat vár rá. Az én munkám az, hogy kihozzam belőle a maximumot, és a szervezetfejlesztés ideje megtámogassam coachinggal, vagy mentoringgal.

Szemléletformálás 

A szervezetfejlesztés nálam mindig egyfajta coaching alapú szemléletformálás is egyben. Miután támogattam a megbízót, hogy megtalálja a saját útját, segítek neki abban, hogyan tudja támogatni a kollégáit, hogy ők is megtalálják, miként és miben érzik magukat a legjobban a cégen belül. Ezzel olyan eszköztárat tudok a cégvezetők kezébe adni, amellyel bármilyen váratlan helyzetben élhetnek, mert javítani fogja a mindennapi munkájukat, és a kollégáik elégedettségét. Ez főleg a multinacionális, multikulturális vállalatoknál jelent segítséget. Vezettem projektet olyan cégnél, amelyben 34 különböző náció dolgozott együtt, és a vezető számára állandó kihívást jelentett a közös munka. Eltérő kultúrájú, vallású, életkorú emberek munkájának összehangolása nem egyszerű, de ha a vezető nyitott, és kész átvenni a coaching szemléletből azokat az módszereket, amikkel erősítheti a céges kultúrát, akkor nagy lépést tesz a pozitív változás felé. Partnerség, egyenrangúság, tisztelet és elfogadás – csupán néhány eszköz a munkatársak motivációjának és fejlődésének eredményes támogatásához. A vezető elkötelezettségét jelzi, ha leül a munkatársaival, és nyitott az ő céljainak, értékeinek és motivációinak megismerésére, és kész ezeket összehangolni a szervezeti elvárásokkal. Ebben a folyamatban én is támogatom, szem előtt tartva, hogy ezeknek a coaching típusú beszélgetéseknek az üteme és stílusa illeszkedjen az illető kultúrájához. A tapasztalatom az, hogy ezek a szemléletformáló beszélgetések nagy szerepet játszanak a szervezetfejlesztésben, mert a vezető ezután aktívabban vállal szerepet munkatársai fejlődésének támogatásában, amit a kollégák hosszú távon a munkájukkal és hűségűkkel hálálnak meg.

SlomskaMonika

Slomska Monika, a Knowledge Pyramid Kft. cég tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. Több mint 23 évet töltött különböző vállalati és magán szektorban szakértőként, vezetőként és tanácsadóként. Szervezetfejlesztőként nem hökken meg a legnagyobb kihívásoktól sem, legyen szó 800 fő átmozgatásáról, egyik kontinensről a másikra, vagy tucatnyi különböző nemzetiségű és kultúrájú dolgozókat foglalkoztató cégek átstrukturálásáról. 

Irányok

Szupervízió, ahogy én látom - amikor közösen keverjük a kártyát

Számomra egy szupervíziós folyamat olyan, mint amikor lehetőségem van lassítva végigkísérni egy virág kinyílását, mindezt azzal a csavarral, némi képzavarral, hogy a virág önmagából is láthatja önmagát.

Mondhatni, véletlen cseppentem bele az egyetemi képzésbe jó pár évvel ezelőtt. Addig coachként dolgoztam, ami egyszerre tette könnyebbé és nehezebbé a szupervízorrá válásomat. Coachként konkrét cél eléréséhez, eredmény- és megoldáscentrikusan segítettem/segítem az ügyfeleimet. Szupervízorként ezt el kellett engednem.  A szupervízióban adott egy munkával összefüggő történet, ami valamiért, valami módon, valahol megérinti a szupervizáltat, valamint egy folyamat, ami addig és olyan mélységben támogat, amire a szupervizált adott helyzetben és körülmények között készen áll.

Nem cél a megoldás, pont elég a más szögből való rálátás vagy a megértés. Már ezek is képesek lazítani egy befeszült vagy afelé sodródó állapoton. A folyamat során általában automatikusan nő az önreflexiós képesség, fejlődik az érzelmi intelligencia, formálódik a kommunikáció (érzelmekkel kapcsolatos szavak kerülnek elő, én-kiindulópontú és ítéletmentes közlési mód használata, stb.), az egyének saját felelőssége hangsúlyosabbá válik. 

A módszer nagyszerűsége meggyőzött és fontossá vált számomra, hogy hírét vigyem, terjesszem, ahol tudom. Azt láttam, hogy hiába beszélek a szupervízióról, az esethozásról- nehezen megy át, főleg azoknak, akik kevéssé járatosak az ilyen típusú folyamatokban. Sokszor nehézséget okoz megfogni azt a munkahelyi témát, amit behozhatnának szupervízióba. Gondolkodtam rajta, hogy lehetne ezt a folyamatot a legegyszerűbben megtámogatni. Az egyik kedvenc mondásom Einsteintől való: „Mindent olyan egyszerűen kell csinálni, amennyire csak lehetséges, de semmivel sem egyszerűbben.”

2016-ban meghívtak minket két szupervízor kollégával, Dedics Andreával és Fülöp Évával az első Lelki Egészség Éjszakájára. Törtük a fejünket, hogy tudnánk a szupervíziót a legteljesebben bemutatni. Végül arra jutottunk, hogy beszélünk róla, példákat mesélünk, kicsit a hallgatóságot is bevonjuk. A visszajelzések pozitívak voltak. 2017-ben újra meghívást kaptunk a rendezvényre. Elhatároztuk, hogy biztonságos formában, de saját élményt szeretnénk adni azoknak, akik most eljönnek. Ehhez kerestünk eszközöket, de olyat nem találtunk, ami úgy ad erre lehetőséget, hogy közben ne vinné mélyre a delikvenst- és ezt semmiképp nem szerettünk volna,- ellenben megmutatja a szupervízió lényegét.  Olyan módszert kerestünk, amivel minden résztvevő bevonható, de csak olyan mértékig, ami neki ott és akkor komfortos, és amivel meg tudjuk mutatni a szupervíziót és annak demóerejét. Egyikünk sem ismert olyan eszközt, ami a rendelkezésünkre álló egy órában erre lehetőséget adott volna, így gondoltunk egy nagyot és megcsináltuk mi magunk. 

A kártya formátum tűnt a legkézenfekvőbbnek: egyszerű, könnyen kezelhető, megvalósítható. 

Bár egyszeri felhasználásra terveztük, maximum saját használatra, arra gondoltunk, azért adjuk meg a módját. Grafikussal megterveztettük, néhány példányban legyártattuk, és még nevet sem adtunk neki. Aztán elérkezett a bevetés ideje. Az eseményen a résztvevők nagyon szerették, a visszajelzések alapján pont az ment át, amit közvetíteni szerettünk volna. A kártya bemutatkozása jó volt, így megláttuk benne a lehetőséget a folytatásra, és kipróbáltuk már meglévő csoportjainkban is. Ott is remekül működött, segített a csoporttagok témájának megfogalmazásában, a fókuszálásban. 

Tapasztalataink birtokában először a peer csoportunkban- még név nélkül, majd később szélesebb körben- már SZUTON néven- is elérhetővé tettük, hátha másnak is hasznos segédeszköze lehet. A használatának működéséről az alábbi esetleírás ad ismertetőt.

Szupervíziós kártya, ami behúz - esettanulmány 

A csoport lassacskán gyűlik össze. 5 nő és 2 férfi, egy munkahelyről, de különböző területekről. A szemekből, a testekből némi bizalmatlanság sugárzik: ez már megint mi lesz, mit akarnak tőlünk, főleg ezzel a szupervízióval vagy mivel. Hét ember, hét féle megnyilvánulás- szóval, szemmel, gesztussal, testtartással, testhelyzettel - az ellenállás különböző szintjein.

Innen szép nyerni.

Finoman kezdünk el kapcsolódni. Ismerkedünk, ismerkednek egymással is - kicsit más módon és mélységben, mint a munkahelyen megszokott. Megbeszéljük a csoport innentől érvényes szabályait,- alaposan, szinte már az unalomig - de már nem egy alkalommal tapasztaltam, hogy ennek később még nagyon is jelentősége lehet. Fontos, hogy kimondják, mitől érzik magukat biztonságban a csoportban, mert ez az egyik legfontosabb alapja a további közös munkának.

És ekkor jön a segítő eszközünk, a kártya.

40164255 244332776287051 3133952677143117824 n

Egy kártya nem csodaeszköz, de képes arra, hogy ajtókat nyisson, kapcsolódásokat tegyen lehetővé, egy mélyebb dimenzióba repítsen. Négy témát érintve – kollegák, főnök/beosztott, kliensek (ügyfél, megrendelő, szülő, gyerek, vendég vagy akinek „szolgáltatunk”) és a szakma – minden kártyán egy befejezetlen mondat van, ami segít abban, hogy megfogalmazhatóvá váljanak a már felszínre kívánkozó vagy lappangó munkahelyi problémák.

Arra kérem őket, hogy húzzanak egyet-egyet a lefordított kártyák közül, gondolják át és fejezzék be a kártyán szereplő mondatot. (Nem) meglepő módon a hétből öt ember felszisszen, ahogy kihúzza és elolvassa az általa választott kártyán szereplő mondat kezdeményt.

„Ez hogy?”- néznek rám meglepetten, megszólítottan. 

Mindenki felolvassa a kiegészített mondatát. Van, aki nem fűz hozzá kommentet, de olyan is, aki továbbgondolva folytatja egy következő – már saját mondattal. Z olvasás közben megáll, mint aki erőt gyűjt: „Kollégáim szemében én…” és a mondat saját részét elhomályosodott szemmel fejezi be „nem tisztelik az időmet, bármikor jönnek, nem érdekli őket, hogy mit csinálok, zavarnak-e vagy sem, nem foglalkoznak azzal sem, hogy telefonon beszélek, csak mondják, csinálják, és én hiába szólok.”

Nehezen áll meg a nehezen indult szóáradat, érezni, hogy mélyről jön. Majd hirtelen megtorpan, úgy tűnik maga is meglepődik saját kifakadásán. Körbenéz és mivel a többiek arcáról valószínű a megértést, sajnálatot, érdeklődést olvassa le,- nem zárkózik vissza. Kapcsolódnak egymáshoz, új szögből látnak rá egymásra. Egy ajtó kinyílt, közelebb kerültünk, kerültek egymáshoz.

Z  témájával dolgozunk tovább, mert kész rá, és a csoportot ez a téma érintette meg leginkább.

Furcsa nekik ez az új munkamódszer, amiben nincs helye tanácsadásnak, véleményformálásnak, ítélkezésnek, helyettük kérdéseket tehetnek fel, érzéseket és érzeteket fogalmazhatnak meg - ezzel segítik Z belső utazását, miközben ők maguk is megélhetik sajátjukat. Z megérzi a támogató közeget, elfogadja és megtalálja a kollegák (akik most egy időre sokkal többé válnak) segítségével a saját elakadásának forrását. Ráébred, hogy vannak és lehetnek saját belső határai, mondhat(na) nemet. Az arcán fáradtság és megkönnyebbülés, mire eddig jutunk.

A szupervízió eddig tudott most segíteni. Nem is célja a megoldás, megelégszik a helyzetre és az önmagunkra való rálátás lehetőségének megteremtésével. A zárókörben saját, egyéni felismeréseken túl szinte mindenki kiemeli a furcsa, de úgy tűnik hatásos működési módot és a megélt kapcsolódás jó érzését. Néhányan a kártyára is reflektálnak, - érdekesnek találják, hogy a legtöbben kihúzták azt a lapot, amihez van viszonyuk. A kezdeti bizalmatlanságnak már nyoma sincs. Mindannyian nyertünk.

A kártya meghozta a témát, összekapcsolta az embereket, mélyebb szinteket nyitott meg a maga teljes egyszerűségével. Meg kellett ágyazni hozzá, ki kellett alakítani a megfelelő légkört, de utána nagyban megkönnyítette a folytatást. És ez csak az egyik formája a számtalan felhasználási lehetőség közül. A kártya egyéni munkában, coachingban és szupervízióban egyaránt használható, ha munkahelyi témával foglalkozunk, de alkalmas ezen szolgáltatások értékesítésére is, mivel a döntéshozó számára egyszerűen saját élményt tud biztosítani a magyarázatok helyett.

ErdősTagányiBarbara

Erdős-Tagányi Barbara life, bussines és sport coach, szervezetfejlesztő  és  szupervízor, aki  röviden mentális projektmenedzserként definiálja magát. Tanítóként és közgazdászként dolgozott az állami szférában, multinál és kkv-nál. A különböző intézményi működések megtapasztalása sokat segít ügyfeleivel való munkájában.  4 éve saját vállalkozásában támogat egyéneket, csoportokat, vállalatokat. Célja, hogy minél több elégedett ember legyen a világban, mert hiszi, hogy ez visz előrébb. Elkötelezett a folyamatos fejlődés mellett és elfogadja, hogy a változásnak helye és ideje van. Hisz az emberekben, a változásban és, hogy a tapasztalatok sosem feleslegesek, ha levonjuk belőle a megfelelő következtetéseket.


Hírek

A coach is vállalkozó – Üzleti edzőtábor és kapcsolatépítés nem csak coachoknak

Interjú a 6. Coaching Camp szervezőivel
Szeptember 3-4-én ismét lesz Coaching Camp. A helyszín a szokásos, de az idei évtől változott a szervezők csapata, és a két napos intenzív program is sok újdonságot tartogat. 

Képernyőfotó 2018 08 23 9.03.41

Magyar Coachszemle: Mennyiben lesz más a 2018-as Coaching Camp, mint az eddigiek?

Dobos Elvira:Ami nem változott, az a Coaching Camp szellemisége. Mi is mindig nagy izgalommal érkeztünk a Camp-re, mert nagyon más volt ez a rendezvény, mint más üzleti tematikájú konferenciák. Itt mindig az új inspirációkon, a bevonódáson alapuló tanuláson, tudásmegosztáson és a kapcsolódáson volt a hangsúly, és ez idén is így lesz. 

A program összeállításakor abból indultunk ki, hogy a legtöbb coach vállalkozó, ezért ugyanolyan ismeretekre van szüksége a coaching vállalkozása felépítéséhez és bővítéséhez, mint bármely más KKV vezetőnek. A legtöbb KKV vezetőnek pedig coachra van szüksége! A Camp-en ezért most összehozzuk a keresletet a kínálattal, és a szakmai fejlődés mellett lehetőséget biztosítunk a kapcsolatépítésre, csapatépítésre is. 

Bognár Balázs:Igen, ezért nyitottunk a KKV szektor felé is. Azt szeretnénk, ha minden évben vállalkozásvezetők egyre nagyobb számban vennének részt a Coaching Camp-en, bővítenék a tudásukat olyan eszközökkel, amelyeket már a konferenciáról kilépve azonnal üzleti előnyökké tudnak konvertálni. Hosszabb távon úgy képzeljük ezt el, hogy a kereslet és a kínálat együtt vesz részt a konferencián, összeismerkednek egymással, és amellett hogy új, innovatív módszerekkel ismerkednek meg, azonnal üzleti kapcsolatok is kialakulhatnak. Ez valóban egy üzleti edzőtábor, ami új tudást, kapcsolatokat és lendületet ad a résztvevőknek.

MC: Hogy látjátok, a coachoknak mennyire kell a segítség ahhoz, hogy a saját vállalkozásuk is fejlődni tudjon?

Dobos Elvira:Ez mindig egy érdekes kérdés, mert a coachok azok, akik elvileg segítenek az ügyfeleiknek, hogy eredményesebbek tudjanak lenni, ebben az esetben viszont ők kapnak támogatást. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek – még coachoknak is – szüksége van arra, hogy időnként más szempontból tudjanak ránézni a saját vállalkozásukkal kapcsolatos nehézségekre, elakadásokra, ezért én azt mondom, hogy ugyanannyira, mint másoknak. 

Ruszák Miklós:Nekem is ez a véleményem. Van más olyan projektünk is, ahol kifejezetten coachokat támogatunk abban, hogy több lehetséges ügyfélhez tudjanak eljutni, és látjuk, hogy a saját vállalkozással kapcsolatban jól jön a segítség. Ez a helyzet a Coaching Camp esetében is. Itt kifejezetten az új trendek megismertetésében és adaptálásában tudunk támogatást adni, ami - legyen valaki sokéves tapasztalattal rendelkező coach, vagy kezdő vállalkozó -, mindig fontos, mert erősíti a coach/vállalkozó innovációs erejét. 

MC: Kiket emelnétek ki a programból?

Matarits Réka:Nehéz bárkit is kiemelni, mert olyan előadókat hívtunk az idei Coaching Camp-re, akik mind szakmájuk és szakterületük kiváló, elismert szakemberei, legfeljebb talán az ismertségükben lehet különbség. Vannak akik már sokak által ismertek, és vannak akik még felfelé haladnak ezen az úton. De azt hiszem Wolf Gábort, aki arról tart előadást, hogyan jelenjünk meg szakértőként a lehetséges ügyfeleink előtt, vagy Avidor Andrást, aki a kapcsolatépítés stratégiai jelentőségéről fog beszélni, nem kell bemutatni senkinek. De coachoknak ugyanígy nem kell bemutatni Komócsin Laurát, Szabó Gabit, S. Tóth Mártát, Bölcskei Mónikát, Wieland Veronikát. Nagyon fontosnak tartjuk az együttműködést és egymáshoz való kapcsolódát, ezért előadóink között lesz Baska Judit, a nemzetközi szinten is példaértékű összefogást megvalósító Magyarországi Coach-szervezetek Szövetségének elnöke. De több érdekességet is hozunk az idei rendezvényre, olyan témákat, amelyekkel nem sűrűn lehet Magyarországon találkozni. Ilyen lesz például Kovács Petraelőadása, hol a résztvevők megismerhetik és ki is próbálják azt a mindfulness technikát, amelyet olyan cégek használnak többek között teljesítménynövelésre, mint a Google, a Nike, az Apple. Szintén izgalmas lesz Magyari Csaba és Timár András inspirációs előadása arról, hogy két vállalkozó hogyan mászhatja meg a Kilimandzsárót, de még sorolhatnám tovább. Számos olyan workshop és előadás lesz még, amelyek olyan aktuális kérdésekkel foglalkoznak, mint a GDPR, az adatvédelem, adatkezelés kérdése,vagy a generációs különbségek, de szívem szerint minden előadónkat kiemelném, mert tényleg a legjobbakat kértük fel. Én nagyon lelkes vagyok, és nagyon várom már... 

MC: Ez valóban izgalmasan hangzik! És hogy látjátok a rendezvény jövőjét?

Bognár Balázs:Szeretnénk a Coaching Camp-et még több érdeklődőhöz eljuttatni, és emellett megtartani azokat a vonásokat, amelyektől igazán összetéveszthetetlen ez a rendezvény egy hagyományos üzleti konferenciával. 

Matarits Réka:Az előző szervezők, Bölcskei Mónika és Wieland Veronika magasra tették a mércét, de szeretnénk a korábbi évekhez hasonlóan színvonalas, izgalmas, inspiráló és hasznos programot kínálni.

Dobos Elvira:Igen, itt a valódi fejlődésen, interaktivitáson, közösségépítésen van a hangsúly. Biztosak vagyunk abban, hogy a két napos intenzív program új lendületet ad minden résztvevő vállalkozásának, mert versenyképes tudással és új üzleti kapcsolatokkal tudják indítani a szeptembert!

MC:Köszönjük szépen a válaszaitokat, sok sikert kívánunk Nektek és a résztvevőknek!

Jelentkezés a Coaching Campre: https://coachingcamp.hu