Mitől mesteri egy coaching ülés? címmel, Horváth Tünde MCC előadásán vehettünk részt a Gestalt Coaching Center és a HR Partner Consulting közös szervezésében 2015.03.03-án, a MOM Kulturális Központ Kupola termében. Az estet Ladics Viktória, a HR Partner Consulting ügyvezetője nyitotta meg, és konferálta fel Horváth Tünde előadását.
Tünde az est első felében arról beszélt, hogy szerinte mik azok a dolgok, történések, fogások, amiktől egy ülés mesterien sikerülhet, amikkel mesteri szinten lehet ügyfeleinket segíteni gondolataikban, hol vannak azok a pontok, miben rejlenek azok a lehetőségek vagy éppen buktatók, amikkel haladásra tudjuk sarkallni, mélyre vinni vagy éppen onnan kihozni beszélgetőtársunkat, a coacheet, és hogy mindennek érdekében milyen mesteri beavatkozásokat tudunk tenni az ülés során.
 
Robert Capa, André Kertész és Brassai csodálatos képeit hívta segítségül, hogy választ kapjunk olyan kérdésekre, mint a jelenlét, a célok, az ügyfél történeteinek tartalma és a folyamat viszonya, a fókusz fenntartása és ennek kezelése, a vakfoltok, belső ellenállások kezelése, az ezekben rejlő lehetőségek, valamint a mélyre való haladás mértéke.
 
Mekkora távolságra van szükség a coach és ügyfele között ahhoz, hogy lássuk is a képet, de el se vesszünk benne, azaz lehetővé tegyük, hogy létrejöhessen az, amit James Joyce ’esztétikai lebilincselésnek’ nevezett? Egy ülésen hallgatva ügyfelünket érnek olyan hatások bennünket, amik hatására el akarhatunk távolodni a témától, vagy éppen még közelebb szeretnénk menni, és jobban megnézni mi is van ott. Éppen úgy, mint egy galériában a képeket nézegetve. Na de ott van az, amikor a szemcséssége egy képnek már az egész kép élményét rontja, vagy szimplán pont azokat a részleteket nem tudjuk kivenni távolról, amitől a kép az lesz, ami. 
 
Másik releváns pont a cél, az akarás, azaz amikor elindulunk valamin, dolgozunk valamin, amit ráadásul az ügyfél diktál, de vajon tényleg ott van-e a lehetősége a fejlődésnek? Azaz amikor ott van a tartalom előttünk, és tudunk is vele mit kezdeni, az sok esetben horizontálisan több dolgot is rejt magában, amik mind jogosak és előre is juttatják az ügyfelet, de vertikálisan mélyebbre menni, ezzel tartósabb fejlődést lehetővé tenni a folyamatot vizsgálva lehet, feltárva azokat a szükségleteket, amik az akarások mögött rejlenek. Hogyan vegyük észre azt, ami az orrunk előtt zajlik, hogy mélyíteni tudjuk a coach és az ügyfél közötti párbeszédet? Ennek indikátorai azok a kérdéseink, amikre az ügyfélnek nincsen kapásból valamilyen válasza. Ilyenkor jön a gondolkodás egy mélyebb, újabb szintje, ilyenkor az ügyfél reflektál önmagára.
 
Szintén beszélt arról, amit ő ’révedezésnek’ hív, és sokszor emlegeti, hogy miközben sok-sok dologra fókuszálunk, ’bámuljunk ki az ablakon’, ezzel teret adva az intuíciónknak, hogy feltűnhessenek dolgok, kíváncsivá válhassunk az elhangzottak illetve az azok mögött rejlő dolgok iránt.
 
Többször visszatérő kérdéskör volt az, hogyan is vállaljunk rizikót egy coaching ülésen annak érdekében, hogy paradigmaváltást idézzünk elő? Tünde a Gestalt szemléletmódot, az ’Itt és Most’ behozását említette, a megfelelő jelenlét - ha tetszik objektivitás - nagyon nagy mélységet nyithat meg, és rendkívül sokat adhat hozzá egy beszélgetés, egy folyamat sikerességéhez. Szintén fontos az eszközölt intervenciók milyensége, a megtett lépések nagysága és tempója. A csend, az empatizálás, a pici kérdések, a jelenben, itt és most lét, és az erősségek feltárása néhány azon eszközökből, amik ki tudják alakítani azt az interperszonális hidat coach és ügyfele között, ami aztán elbír minden mást is majd! Avagy, ami egy ülésen szerencsés fordulatnak tűnik, a mögött sokszor mesteri beavatkozások sorozata húzódik meg.
 
Tünde nagyon világos, egyszerűen megfogalmazott, ezáltal hihetetlenül érthető gondolatait egy Henri Cartier-Bresson idézettel zárta: „Imádok lefotózni egy képet. Jelen lenni. Olyan, mintha azt mondanám, hogy Igen! Igen! Igen! Akkor is, ha olyan dolgot látok, amit nem szeretek.”
 
Az est ez utáni részében egy akvárium coachingot vezetett Tünde egy bátor önkéntessel, és a demo 20-25 percében hihetetlen mélységeket, léptéket, biztonságot tapasztalhattunk meg megfigyelőként (miközben a fenti dolgokat kerestük, követtük nyomon), majd a felmerülő kérdésekre, megfigyelésekre is reflektált Tünde.
 
Rendkívül hasznos és jó kérdések merültek fel, de ezen túlmenően kaptunk (természetesen elsősorban a bátor ügyfél kapott) útravaló idézetet, de pihenési, feltöltődési tippet is, annak jegyében, hogy kire mennyire, hogyan hatott a megfigyelt, átélt élmény. Ebből az estéből bizton állíthatom, hogy mindenki vihetett haza valamit!
 

HorváthTünde

Horváth Tündével legközelebb az ICF Magyar Tagozata és a Professzionális Coaching Egyesület közösen szervezett Mesterhármas – A Mélység rendezvényén találkozhat a hazai közönség 2015. március 17-én.
 
 
Magyar Coachszemle