Az egészséges egészség - szerkesztői bevezető

Jelenleg egy eléggé kemény diétát tartok, pont egy hete nagyjából annyit eszem, amennyi a napi életben maradásomhoz elegendő. Lehet, hogy többet, de nekem az előírt mennyiség/tartalom alapján ez az érzésem van. Még egy hét vár rám. A nyár kellős közepén, amitől úgy tűnik nekem, minden sarkon fagylalt, vagy fagyi feliratok kiabálnak, az összes utamba kerülő óriásplakáton ételt reklámoznak, és most érik a gyümölcsök legjava, a tiltólistás dinnyék, és a többiek is mind kiabálnak a sarki zöldségesnél, hogy egyél meg.

A családtagjaim szerint normálisan működő személyek nem tesznek ilyet magukkal. Főleg nem két hétig.

Szerintem pedig a lelki egyensúlyomhoz szükségem van arra, hogy kényelmesen beleférjek a ruháimba, és évente egyszer kitakarítsam magamból mindazt, ami bekerült és itt-ott letornázhatatlanul leülepszik. Szerintük ez már nem egészséges, szerintem pedig nagyon is az. Két hét nem hosszú idő, ha egy kerek esztendőhöz viszonyítjuk.

Nem vagyunk egyformák. Kinek mit jelent az egyensúly, az egészség, a jól lenni állapota.

Vannak természetesen alaptézisek, amelyeket vita nélkül elfogadunk. Példának okáért azt, hogy a lelki jól-létünk nélkül hosszabb távon kialakul a testi nem-jól létünk. Azt is el kell fogadnunk, hogy az agyunk nem marad ki a játszmákból, tartósan negatív gondolatok forgatásával is egyensúlyunkat, egészségünket veszthetjük.

Ma már vita nélküli, de nem volt ez mindig így. Nem kell túl idősnek lennünk ahhoz, hogy visszagondoljunk úgy harminc éves távlatra. Jó esetben a Jane Fonda – féle kötött lábvédős aerobic műsoros vhs-kazetták jártak kézről-kézre, mint a fizikai jól-lét szimbólumai.

Azóta bizony nagy utat tettünk mi, így társadalmilag, az egészünket nézve, általánosságban. Bár ott még nyilvánvalóan nem tartunk, hogy az anyatejjel szívjuk magunkba a teljes egyensúly tudását, de valahol talán tartunk. Pál Feri (Feri atya) programajánlójából véve a hasonlatot, elkezdtünk átülni egy másik székre, és talán keressük a harmadikat, a nekünk való, egészséges, jól-létet adót. 

Mint minden útnak, változásnak, az egészség-keresésnek is megvannak a maga vadhajtásai. A túlzások világa, ahol bizony könnyen lehet máshogyan, de végső soron a földre kerülni. A szélsőségek esete, a túlmisztifikált bio táplálkozással, a minden rossz történésben a gyerekkori traumát, az anyukák hibáját keresésben, vagy a folyton kalóriát számláló, megamaraton futással, és az évekig húzódó terápiás, „mindent ki kell beszélni magunkból” léttel. Talán ebben is az arany középút elve, vagy szimplán a türelmes, értő hozzáállás segíthet?

Mit tehet ezért egy coach? Mit tehet ezért egy határtudomány? 

Sokat, azt hiszem.

Segíthet abban másoknak és így önmagának is, hogy megtalálja az egészséges egészséget. Azt a módszert, utat, és hangsúlyosan azt a mértéket, amivel a jól lenni érzése sokáig, élethosszig fenntartható. Egyénre szabott, belőlünk indul, minket segít. Türelemmel. Segítsen megtalálni azt, hogyan tudunk befogadni, elfogadni és főként megtartani egy-egy módszert, hogyan tudjuk elfogadni azt, hogy ahogyan az útról letérni is tartott egy ideig, az újat elsajátítani is csak idővel lehetséges.

A lapszám erről szól: olyan írásokat kapunk most, amelyek mindegyike arról szól, hogyan lehet jól változni, a változás szükségét jól felismerni, majd jól lenni, nem egy percre, hanem – ha az létezik – örökre. Egészséges mértékben, önmagunk mércéjével mérve, egészségesen.

 Nagy Nóra főmunkatárs

A cégkapu tulajdonképpen az Ügyfélkapu vállalkozások számára készült verziója. 2018. január 1-jétől kezdve a hivatalok ezen keresztül kommunikálhatnak és küldhetnek hivatalos iratokat a vállalkozásoknak, mely ugyanolyan jogi hatással bír majd, mintha leveleztek volna.

A közösségi oldalakon már korábban létrejött vitaoldal által elindított tiltakozás keretein belül 2017. június 28-án került megszervezésre egy Konzultációs Fórum, melynek két fő küldetése volt:

Tiltakozás a Magyar Pszichológus Kamara törvénytervezettel kapcsolatos Társadalmi Párbeszéd ellen Nyilatkozattétel a Magyar Pszichológuskamaráról szóló törvénytervezetről

(mind a két dokumentum elérhető a fenti közösségi oldalon)

A nemzetközi coaching héten, május 17-én került sor Magyarországon a harmadik ICF konferenciára, amely most az Önreflexió téma köré épült, hogy tanuljunk együtt, egymástól, egymásról, magunkról... Egy szervezet is lehet önreflektív, mi sem példázza ezt jobban, mint hogy az ICF meghívta Hollósi Domonkost, az Európai Mentoring és Coaching Szervezet (EMCC) Magyarországi Elnökét, hogy előadást tartson „Önmagam, mint coaching eszköz” témában.

Főszerkesztői bevezető

Az ember hét éves ciklusokban él, de ezek a ciklusok többé-kevésbé a szervezetek organikus fejlődésére is érvényesek. Általában hét évente történik valami nagyon fontos és meghatározó változás az ember életében. Velünk épp hét éve történt, hogy a coach – üzleti diplománk megszerzése előtt felmerült bennünk egy szakfolyóirat létrehozásának ötlete. A néhány hónapos gondolkodás és tervezgetés után megszületett a Magyar Coachszemle, elindult a www.coachszemle.hu..

A piac szerint ma már önéletrajz nélkül is lehet állást találni

Megújítja az álláskeresési piacot az alig több mint egy hónapja indult, fiatal magyar startupperek által létrehozott álláskereső portál, az allas.hu. A csapat, a munkakeresés klasszikus módját bírálta felül és újította meg: az önéletrajz alapú pályázás helyett a valódi tapasztalatokra, képességekre és ismeretekre építve kapcsolják össze a munkaadót és a munkakeresőt.
A portál nem arra kíváncsi, hogy milyen munkát keresünk, sokkal inkább arra fókuszál mi az, amihez a legjobban értünk. Az oldal a munkakereső képességeire, ismereteire és végzettségére helyezi a hangsúlyt, ezekkel az adatokkal operál, így a munkakeresőknek nem kell az önéletrajz feltöltésével bajlódniuk. A rendszer a feltöltött adatok, vagyis a képességek és ismeretek alapján ajánl fel álláslehetőségeket. A rendszer a munkaadói oldalon is így működik, a munkát ajánlók is skilleket adnak meg, a háttérben futó algoritmus pedig összepárosítja a kereset és kínálat igényeit.  Az álomállás megtalálását az oldal annyiban is segíti, hogy a felületen százalékban megadva azonnal láthatóvá válik, hogy az adott állás mennyire releváns, vagyis az elvárt követelmények mennyire illenek az álláskereső profiljában megadott címszavakhoz.

Szomorú hír és nagy veszteség a coach-szakmának: elhunyt Sir John Whitmore.

Első olvasatra meglepőnek, talán hihetetlennek tűnhet, de van ma olyan magyar szakma, amelynek művelői ugyan több szervezetbe tömörülnek, a képzésük, netán világképük sem egyféle, még sincs széthúzás, hangos viszály közöttük. Ilyen szakma a coach-oké,  akik májusban – a világ összes szervezetéhez igazodva – ünneplik szakmájukat.

A szakszerű coaching előnyeit egyre többen ismerik fel, ám a nonprofit, illetve civil szervezetekhez még mindig kevéssé jut el ez a szolgáltatás, holott egy felmérés szerint főleg a munkahelyi nehézségek, illetve a kiégés miatt nagy szükség lenne rá. Éppen ezért a Nemzetközi Coach Szövetség (ICF) Magyar Tagozata idén is folytatta jószolgálati programját a társadalmi tevékenységet végző szervezetek támogatására, versenyképességük növelésére. 37 coach és 22 nonprofit szervezet részvételével zajlott az V. Civil Rapid Randi.

Roma felzárkóztatási projekt nyerte el az Év Keresztény Szemléletű Coaching Pályázata elismerést. A nyertesek, egy teológiai főiskola hallgatói, Csobánkán, az önkormányzat és civil szervezetek bevonásával fogják a coaching szemlélettel növelni a résztvevők motivációját és tudatosságát.
„Sokan, sok jó programmal pályáztak a 200 ezer forinttal együtt járó díjra, végül két aktuális hallgatónk pályázatát találta a zsűri a legjobbnak” – mondta el Izsák Norbert PCC, a Pünkösdi Teológiai Főiskola adjunktusa, a Keresztény Szemléletű Coach- és Vezetőképzés alapítója, képzésvezetője.

Az egyik legmagányosabb, legegyszemélyesebb munka, tevékenység a miénk, coachoké. Egyedül vagyunk akkor, amikor elhatározzuk, megformáljuk, láthatóvá tesszük magunkat. Egyedül vagyunk akkor, amikor üzleti körünket alakítjuk, és végső soron egyedül vagyunk az ügyféllel, ügyfelekkel a folyamatban.

Mi nem csapatban dolgozunk. Mi nem vagyunk csapattagok.

Ennek ellenére van mondanivalónk a témában. De még mennyi mondanivalónk van! Élvezettel olvastam megjelenés előtt az írásokat, a szempontokat, a módszereket. Minden papírra vetett bekezdésről eszembe jutott valami személyes, valami megélt, valami ismerős. Mert nekem is van mondanivalóm, pedig én sem dolgozom csapatban. Coachként én is egy szál magam vagyok. Az élmény, az ismerősség, az érintettség oka mégis indokolt.

Mi mind csapatban dolgoztunk. Mi mind voltunk már csapattagok.