2015. februárjában indul újra a Flow csoporthoz tartozó Flow Coaching School gestalt alapú képzése. Erős Ilát kérdeztük arról, hogy milyen volt az eltelt tíz év, és miben volt más a coaching szakma és az oktatás akkor, és miben más most, valamint arról, hogy a Flow Coaching Schoolnak és a gestalt módszernek milyen sajátosságai vannak.

Magyar Coachszemle: 10 év alatt sok minden változott. Hogy látod, milyen volt a coaching szakma akkor, és milyen most? Hogyan hatott Rád és a Flow Coaching School-ra ez a változás?

Erős Ila: Tíz évvel ezelőtt még tanítani kellett az ügyfeleket, hogy mi az, hogy coaching, mire jó. Ma már van elképzelésük, céljuk a coacholással. Tudják, mit akarnak, ennek is megfelelően választanak coachot. Közben jelentősen kiszélesedett a kínálati oldal. Divat lett coacholni. Megjelentek mindenféle hátterű, és változatos irányzatok szerint dolgozó coachok. Megjelentek a coaching szervezetek. Én azt gondolom, hogy ami zajlik, az természetes. A sokféle coach megjelenése is, a képzetlenül dolgozó coachok megjelenése is, és a szervezetek megjelenése is.

A Flow Coaching Schoolra ez a folyamat abban az értelemben hatott, hogy újabban képzett coachok is jönnek tanulni. Ez nagyon megtisztelő számomra, hogy elhiszik, hogy a korábbi tudásukat még tudják bővíteni a Flow Coaching Schoolban. Ez így is van, de nem annyira a mentális tudásukat, hanem sokkal inkább a coachként jelenlétüket, figyelmüket, kontaktus-teremtő képességüket tudják fejleszteni.

A másik jelentős változás, hogy nagyon sok coachképző iskola lett. Egyszer valakivel számlálgatni kezdtük, negyvennél megálltunk. Ma ha valaki tanulni akar, van miből választania. Különböző szempontok szerint választanak mint ár, akkreditáltság, híresség, ilyen vagy olyan tartalom, és azt hiszem, minden szempontnak van megfelelő iskola. Mi továbbra is a drágább iskolák közé tartozunk, nem is vagyunk akkreditálva, továbbra is egy irányzat szerint dolgozunk. Ami változás, az az, hogy a korábbi szolgáltatásnál többet nyújtunk. Egyfelől hat kollégával dolgozom, így minden résztvevőnek van személyes mentora, másfelől hozunk be külső ügyfeleket gyakorlásra, és a képzésen is gyakorlás közben mindenkit többször megfigyel tapasztalt coach-mentor.

Erőteljesen hat a válság. Míg tíz évvel ezelőtt általában a cégek finanszírozták a résztvevők képzését, és csak elvétve volt olyan, aki saját zsebből fizette, most elvétve van olyan, akinek a cége fizeti. Így a többletszolgáltatás ellenére nem emeltük az árakat, hanem részletfizetés és barter révén könnyítjük az anyagi terheket.  

ila.jpg

MC: Tudnál említeni egy olyan érdekes történetet, ami a Flow Coaching School elmúlt tíz évéhez kötődik, és különösen fontos, kedves a számodra?

EI: Most zajlanak a kilences csoport záróbeszélgetései, és az egyik résztvevő mondta, hogy rosszul reklámozzuk magunkat, mert sokkal többet adunk, mint ami a reklámban megjelenik. Ebben a csoportban is voltak olyanok, akik arról számolnak be, hogy jelentősen megváltozott az életük az elmúlt tíz hónapban, például meghoztak olyan döntéseket, amelyektől korábban féltek, vagy olyan módon kapcsolódnak emberekhez, amit korábban elképzelni sem tudtak. Hihetetlenül jó ezt hallani.

 

MC: 10 év hosszú idő, biztosan voltak küzdelmesebb időszakok is. Mi az ami motivál Téged, mit szeretnél adni ezzel az iskolával?

EI: Nagyon jó érzés arra gondolni, hogy emberek személyes fejlődéséhez hozzájárulok. Hozzám kizárólag olyanok jönnek, akik motiváltak a fejlődésben, akik tanulni akarnak tőlem. Ezért nem fárasztó, ezért izgalmas tanítani, figyelni, támogatni, konfrontálni. Ha ugyanazt a tananyagot kellene leadnom évről évre, lehet, hogy megunnám, de nem ezt történik. Minden csoporttal más. A kollégák, a csoport és én mindig valami újat alkotunk. Ebből én is tanulok. Ráadásul kettős szerepben vagyok. A kollégák is azért dolgoznak velem, mert ők is tanulni akarnak. Szóval egy nagyon bonyolult rendszert alkotunk, és én szeretem a bonyolult rendszereket, mindig új lehetőségeket nyitnak meg.

 

MC:  Miben más ez a képzés? Mit tud adni, amit más képzés nem? Van-e ilyen?

EI: Most volt egy új könyv (Coaching alapok. Coaching irányzatok) szakmai délutánja, és végighallgathattam kilenc másik irányzat iskolájának képviselőjét. Volt, akivel hasonló, volt akivel eltérő megközelítésben dolgozom. Mi nem adunk protokollt, négy-tíz kérdést, amely mentén eljuttatod az ügyfeledet a megoldáshoz. Mi azt tanítjuk, hogy mivel nem tudhatod előre, hogy mit hoz az ügyfeled, mit fogsz megélni vele, ezért hogyan legyél jelen, hogyan legyél kapcsolatban azzal, ami belül zajlik, ahogyan hat rád az ügyfeled, hogyan támogass és hogyan konfrontálj. Azt tanítjuk, hogy ne sémák vezessenek, hanem a pillanat megélése. Azt, hogy fogadd el, hogy esendő vagy, és élj vele. Nehéz ezt szavakkal megfogalmazni, amikor csinálom, akkor megérzik.

 

MC:  Mindez hogyan kapcsolódik a Gestalt módszertanhoz?

EI: Éppen az említett szakmai délutánon a plenáris utáni beszélgetésen az egyik résztvevő kérdezte, hogy hogyan definiálom a kontaktust, azt követően, hogy mondtam, a kontaktus az egyik központi fogalom a Gestaltban. Megkérdeztem, hogy ott volt-e az előadásomon. Mondta, hogy igen. Kérdeztem, hogy mit érzett. Azt válaszolta, hogy melegséget és szeretetet. Mondtam, hogy ez a kontaktus.

 

MC: Mit ad Neked a Gestalt módszer? 

EI: Nekem a Gestalt az életem. A Gestalt az én számomra nem technikák, eljárások sorozata, hanem az, hogy hogyan vagyok én magam, hogyan hatok a környezetemre, hogyan hat a környezet rám. Az életem, a saját fejlődésem, az, hogy felismerem, mit teszek mások elvárásainak kielégítése érdekében, és mit teszek a saját igényeimért. Amikor felismerem, hogy már megint annyira hat valaki rám, hogy ettől megbénulok, és elfogadom a saját korlátaimat. Ettől változik tőle az életem, változik az, ahogyan működöm, és az, ahogyan hatok másokra. Otthonosabb vagyok a saját létemben.

 

MC: Rengeteget hallunk a szakmán belül az önismeret fontosságáról. Te hogy látod, miért fontos az önismeret fejlesztése, az önreflexió a képzésben?

EI: Ha valami igazán fontos a szakmában, akkor az önismeret, az önreflexió képessége. Nem az eljárások fontosak, hanem hogy rálássak, hogy ha valamit tettem, annak mi a hatása rám és az ügyfelemre. Aki ezzel nem foglalkozik, az gépként működik. Ezért tartom azt nagyon fontosnak, hogy gyakorlás közben kapjanak a résztvevők visszajelzéseket, és azt is, hogy menjünk szupervízióba a képzés után is. Nekem nem elég hiteles az, aki nem megy szupervízióba vagy terápiába, miközben emberekkel foglalkozik. Az, hogy coach vagyok, kiindulópont a további fejlődéshez. Nagyon sokra tartom azokat, akik igénybe vesznek másokat szupervízióra. Én magam is járok képzésekre és szupervízióba. Természetesen gestaltoshoz, mert azt tapasztaltam, hogy itt tanulok legtöbbet magamról.

MC: Az elmúlt 10 évben az egyes kurzusok, csoportok tapasztalatai formálták-e a képzés felépítését, arculatát?

EI: Igen, minden képzés végén a záróbeszélgetésekben kérünk tanácsokat, és kapunk is. Nemcsak ez segít a továbbfejlesztésben, hanem a saját élményeink is. Sokkal több ma az önismereti elem, sokkal inkább személyesen támogatjuk a résztvevőket. A tartalom viszonylag kevéssé változott, némely elem sorrendje például, inkább valahogy a személyesség erősödött. Jobban figyelünk arra, hogy kinek mire van szüksége, akár mondja, akár nem. A tartalom mindig alakul annak megfelelően, hogy a csoportban éppen mi jön elő. Én személyesen konfrontatívabb is vagyok, például nem hallgatom végig, ami nem érdekel. De ez a coacholásomban is így van. Amit most csinálunk, az kevésbé tréning, inkább csoportos coacholás.

 

MC: Említetted, hogy minden résztvevőnek van személyes mentora, ez hogyan működik?

EI: A mentoring rendszer alapja választás, az első képzési modulban minden mentor jelen van, és minden résztvevő választ egy mentort. Nem kell hozzá ragaszkodnia, átmehet másikhoz is, arra bátorítjuk őket, hogy használják ki ezt a lehetőséget még az iskola idején. Változó mértékben és változó módon használják ki. Egy tipikus módja, hogy a mentor előtt coacholnak, és aztán a mentorral megbeszélik, hogy ő mit tapasztalt. Az iskola befejeztével felajánljuk a további együttműködést díjazásért.

 

MC: A Te szemléletedre miként hatottak a csoportok?

EI: Nagyon sokat tanultam a csoportoktól és a résztvevőktől. Megerősítettek abban, hogy amit csinálunk, annak tanító, felszabadító hatása van. Megerősítettek abban, hogy akármilyen kicsi mértékben, de a világot jobbító hatásunk van együtt, és ezért folytatni kell.

 

MC: Egy ilyen múltra visszatekintő intézménynek biztosan van határozott jövőképe. Merre halad az iskola, mik a terveid a jövőre nézve?

EI: Ha a határozott jövőkép alatt a pontos jövőképet értjük, akkor az nincs. Ha azt értjük ez alatt, hogy merre haladjon az iskola, akkor van. Az az elképzelésem, hogy Magyarországon menjen tovább az iskola az eddigi szellemben, az én minden pillanatban való jelenlétem nélkül, inkább csak a szükséges háttértámogatásommal. Másfelől szeretném, ha egy ilyen iskola létrejönne például Izraelben is, ahol szintén dolgozom. Ez egyelőre álom, meglátjuk mi lesz belőle. 

 

MC: Válaszaidat nagyon köszönjük!

 

Magyar Coachszemle

Töltse le most legfrissebb lapszámunkat!


PDF formátum   1 190 Ft

Egészség
ISSN 2063-6679