SzupernőkSzubjektív női gondolatok a szuperségről

A szuperhold ritka jelenség, ebben az évben mindössze egyetlen alkalommal, december első vasárnapján jelent meg az égen. A csillagászati definíciót leegyszerűsítve, ez az átlagostól, a megszokottól eltérő, nagyobb, teljesebb, fogalmazhatjuk úgy is, hogy ez az év legkövérebb teliholdja. Egyféle Hold - Föld közelség - távolság viszony következménye. Sajnálom, hogy ezen a vasárnapon számomra nem volt látható - a köd, a pára, és a felhő mögött rejtőzve maradt az óriás kerekség.

 

Mint ahogyan szerintem az igazi szupernők is észrevehetetlenek! Tudjuk, hogy léteznek, mégsem láthatjuk nap, mint nap! Azért ne szaladjunk annyira előre a láthatóságig! Szuper és nő – e két kifejezés egy szóösszetételben. Létezik, és ha igen, akkor mi a női szuperség definíciója? Szupernő, így rátaláltam például egy életmód magazin címeként, és mint szindróma is létező fogalom. (A szupernő szindróma egyik jele, hogy a nő úgy érzi, neki mindig mindent tökéletesen jól kell csinálni, mégpedig azért mert meg akar felelni mindenki elvárásának.)

Na de mitől szuper? Ki mondja meg, és mi alapján, hogy ki a szuper? Arról nem is beszélve, hogy lehet-e a tökéletes, a frenetikus, a pompás, az átlagon felüli jelzők bármelyikével is illetni egy nőt? És ha igen, akkor ki az, aki kimondja? Önmagam illethetem magamat imigyen? (Máris bevillant a „kócsolom magamat” - folyamat egy epizódja: ó jaj, az öndicséret az ugye „büdi” kicsit, legalábbis én ezt hallottam sokat gyerekkoromban, be is égett ez rendesen a hitrendszerembe – a mai napig van dolgom az elismeréssel, és főleg annak fogadásával. De ez egy másik téma, melyről hosszan lehetne elmélkedni.)

Akkor tehát a szűkebb, tágabb családi, munkahelyi környezetünktől (el)várjuk, hogy észleljék, szóvá tegyék, vagyis elismerjék női szuperségünket a mindennapokban?

Kinek mi mindent jelent a szupernő, a tökéletes nő, a kiváló nő? Nyilván, ahányan vagyunk, annyifélét.

Nőként nőnek lenni – vajon hogyan leszek teljes, egész, önmagam számára tökéletes? Ez egy jó kérdés – coachként többször mondják ezt klienseim a nagy kérdés hallatán. Hogyan tudom szuperségemet megélni a nagybetűs életemben, a mindennapi szerepeimben? Munkatársként, vezetőként, cégvezetőként, vállalkozóként, feleségként, párként, szeretőként, szexistennőként, anyaként, testvérként, barátnőként, elvált, gyerekeit egyedül nevelő nőként, családfenntartó fő keresőként, eltartottként, nagymamaként ? Még sorolhatnám a szerepek sokaságát!

Kiragadva két nagyon meghatározó női szerepbeli szuperség környezetet: az egyik az anyaság, a másik pedig feleség-társ, vagyis a párkapcsolati viszonylatban a NŐ.

Látszólagosan, a felszínen mindkettő a szűkebb családi kapcsolatrendszeren keresztüli értékelés, megmérettetés, van azonban tágabb, társadalmi szintű vetülete is, én viszont most maradok a személyesebb, bensőségesebb tükröződésnél.

A nő anyává válása, az anyai szerepkörben való megfelelőség megélése különösen személyes, intim terület, ezzel együtt manapság nagyon divatos témává lett nyilvánosan is. Se szeri se száma a közösségi felületeken az eszmecseréknek. Örökzöld a kérdés: mitől és hogyan leszek jó anya? (Ja, és persze mindezt úgy, hogy nőciségemet megőrizve üdén várjam a férjemet este!) Szuper frázis következik ismét: szülj egy gyereket és megkapo az örök nyugtalanságot! Így van! Az én személyes tapasztalatom legerősebb emléke - az anyai öröm érzés létezése mellett - a bizonytalanság. A kételkedés, önmagam és tetteim folyamatos megkérdőjelezése, kétségbe vonása. Vajon jó, hogy már nem csak anyatejjel táplálom? Valóban annyira égető a helyzet, hogy be kell adnom másféléves korában a bölcsibe? Jó lesz, ha abba a nyolcosztályos gimnáziumba iratom be? Biztos, hogy a nagyhangon üvöltöző úszóedző kell a kispasi testi-lelki állóképesség fejlesztésének? Tényleg nem ez az egyetem, főiskola való a lánynak? Engedhetem, hogy döntsön ő, hova akar menni?

És akkor az élethosszig tartó aggódás, gyanakvás és hit, káosz és rend, ragaszkodás és elengedés – ez bizony végtelen önismereti leckefolyam. Annyi kérdés, kétkedés, melyekre az idő adja meg a választ, az igazolást, hogy azért van valami, amit igen, jól csináltál! Egy biztos: voltál, tudtál szuperanyu is lenni!

Másik kedvenc szuperség terület a párkapcsolat, most tekintsünk el a papírral vagy anélkül kérdésétől. Megvan az a szitu, amikor felmerül a kérdés, hogyan tovább? Már ezen a ponton is óriási negatív önértékelési spirálba csavarodhatunk, megkérdőjeleződik NŐ-ségünk. Együtt? Külön? Maradjak? Kilépjek? Megtettem, a legjobb tudásunk szerint mindketten megtettünk mindent a házasságunk-párkapcsolatunk megjavítására?

Hogy is van az én olvasatomban a „Tégy engem királynőddé, hogy királyom lehess!” felszólítás? Királynővé tudok (még/újra) válni a párommal?

Vagy éppen a másik, a férfi nézőpontjából megfogalmazva: „Tégy a királyoddá, hogy királynőm lehess!”? Mit adok, amitől királyomnak érezheti magát a párom?

Közhely ismét: A nő a férfival, általa, vele, mellette tud kiteljesedni Nőként. DE! Tudja-e a NŐ, mit jelent neki NŐ-nek lenni? Életkor? Méretek centiben, kilóban, külsőségek, cipő, táska, kütyü? Végtelen a viszonyítási pontok sokasága!

Kikerülhetetlenül ismét oda jutunk, hogy kérdéseket kell feltenni önmagunknak! Kíméletlenül egyszerű kérdéseket: Ki vagyok én, a NŐ? Hogyan működöm, mint NŐ? Mi NŐiségem lényege? Miben nyilvánul meg?

Szubjektív véleményem, hogy minden nőben ott rejtőzik a szuperség! Mindannyian kiváló, klassz, oltári, frenetikus, bombázó NŐvé lehetünk a mindennapokban! Többségünk láthatatlan, vagy nem is tudja magáról, hogy szuperséget visz véghez! Persze mindehhez jó, ha tudjuk a saját magunk szupernőségének definícióit.

Szerencsésnek mondhatja magát az, aki ezt már fiatalkorában megtapasztalhatta? Lehet. Szerintem nagyon rendben van az, hogy sokunknak negyven, ötven, vagy éppen hatvan év felett adatik meg ez a fajta nagyszerű „énállapot”, a ki, vagy beteljesedés, nőként, társként, hivatásszerű coachként, nyugdíjasként, vagy akár vállalkozóként! A mai hihetetlen pörgős kornak van egy nagy előnye: ugye ismerős az miszerint, a mai 50 évesek a korábbi 40-esek, a mai 60-as korosztály a korábbi 50-esek temperamentumával, stílusjegyeivel is jellemezhető?

Coachként küldetésemnek tekintem, hogy erőt, bátorítást, segítséget adjak a nőknek, a felismerésekhez, az önmaguk önmagukkal való elfogadásához, és a változtatások véghezviteléhez! Igenis merjem bátran JÓL érezni magamat – életemnek bármilyen szakaszában, helyzetében!

Végezetül: az én karácsonyi jókívánságom: Az „elég jó vagyok” érzést kívánom minden kedves Olvasónak, Coachnak, Trénernek, Mediátornak, Segítőnek, Szakmatársnak!

Bakai Zsóka 

Bakai Zsóka

 

Kérdező gondolkodtató - business és life coach, önismereti tréner.

Több mint húsz év értékesítői gyakorlati tapasztalatát az FMCG szektor szaklapjainál értékesítési vezetőként szerezte. Kereskedelmi üzemgazdásznak tanult, szakmai pályafutását a gazdasági életben, a versenyszférában töltötte. 2012-ben választotta új hivatásként a coachingot, ez a szakmai szerelem azóta is tart, és erősödik. Az öt év alatt több mint száz kliens tisztelte meg a b

izalmával, közel négyszáz coaching óra gyakorlat van a tarsolyában. Business coachként mikro és kisvállalkozókkal dolgozik szívesen, azokkal, akik a vállalkozásukon – és nem a vállalkozásukban – akarnak dolgozni. Magánéleti elakadásokban a változás, változtatás, válás, elengedés, „újratervezem önmagamat” témakörökben fordulnak hozzá legtöbbet. Speciális szaktudása a színes személyiségtipológia alkalmazása az értékesítési kommunikációban.