A mai világban a mindennapi interneten történő beszélgetéseink teljesen elképzelhetetlenek emotikonok, vagy ismertebb nevükön smiley-k nélkül. Ezen egyszerű jelek segítenek az érzelmek kimutatásában, és a mondatok kétértelműségének magyarázatában egyaránt. Már-már ösztönösen az internetes kommunikáció eszközévé váltak, mégis alig tudunk róluk valamit.

A társadalom egyre inkább a virtuális térben való közösségi létezés felé halad. A most felnövő fiatalok már el sem tudják képzelni életüket okostelefonok, számítógépek és egyéb technológiai eszközök nélkül. A mai világban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a CMC-kapcsolatoknak (Computer Mediated Communication), így elhidegültté téve a személyes találkozások kontextusát. A CMC-kapcsolatok egyáltalán nem nyújtanak reális és valós képet az egyénekről, mivel nem tartalmazzák a személyes jelenlét és kapcsolattartás egyes elemeit. A technika fejlődésével viszont a kommunikáció is folyamatosan átalakul.   A fiatalok számára fontos szempont, hogy beszélgetéseik a lehető leggyorsabb módon valósuljanak meg. A megvalósítás érdekében különböző stratégiákat hoztak létre, melyekbe a szavak lerövidítése, a mondatvégi írásjelek elhagyása és a mondat eleji nagy kezdőbetűk figyelmen kívül hagyása egyaránt beletartozik. Bár a kommunikáció az előbb említett módszerek használatával felgyorsult, továbbra is hiányzott a másik ember személyes jelenléte, ami gyakran a szövegek többértelműségéhez vezetett. A probléma kiküszöbölésének érdekében különböző kreatív megoldásokat kezdtek alkalmazni, mint például az érzelmeket kifejező emotikonokat. Leggyakrabban a szinkron kommunikáció során alkalmazzák őket annak érdekében, hogy az aktuális érzelmi állapotukat ki tudják fejezni az adott beszélgetésben. Vannak kutatók, akik azt feltételezik, hogy ezek az írásjelek megfelelnek a face to face kapcsolatokban szereplő non-verbális jelzéseknek is.

Jelentését tekintve Smiljana Antonijevic és más kutatók szerint az emotikonok, érzelmi ikonok érzelmet kifejező arcokat illusztrálnak. Scott E. Fahlman és a Pittsburgh-i egyetem kutatói voltak azok, akik először foglalkoztak az emotikonok szerepével. Az emotikonokat eredetileg az ASCII karaktereinek tekinthetjük, melyek félrefordított fejjel arc figurákat ábrázolnak. A Microsoft és az AOL „bekebelezte” ezeket az írásjeleket, és képi, illetve animációs formákba öntve értékesítette az internetes piacon. Ma már minden internetes közösségi oldal - Facebook, Myspace és egyéb üzenetküldéssel rendelkező oldal - elengedhetetlen kellékévé nőtte ki magát.

Az emotikonok különböző fajtájú és formájú megjelenésének következtében két nagyobb kategóriát különböztethetünk meg egymástól. Az egyik kategória a dinamikus emotikon vagy más néven animotikon. Ezek különféle mozgást, cselekvést végző érzelemkifejező hangulatjelek. A másik nagy kategóriába ellenben azok az emotikonok tartoznak, amelyek nem végeznek mozgást, és nem fejeznek ki valamilyen cselekvést, pusztán az egyszerű érzelmi állapotok megjelenítése a szerepük. Az ide tartozó emotikonokat statikus emotikonoknak nevezzük.

Hogy hiteles képet kapjunk az emotikonok mibenlétéről, az első és legfontosabb dolog, amit meg kell határoznunk, az a jelentésük. Mielőtt továbblépnénk, és egyéb szempontok alapján vizsgálódnánk, tisztáznunk kell, hogy egy-egy szimbólumhoz ki milyen szót, érzelmet, állapotot társít. Ennek kiderítéséhez 24 ikont használtam. A cél az volt, hogy egy általános, konszenzuális jelentést társítsak egy-egy jelhez az életkori, nembeli különbségek kiküszöbölésével, ezért a tesztet férfiakkal, nőkkel, idősebbekkel és fiatalabbakkal egyaránt felvettem. Mind az általános iskolásoknak, mind a 27 év feletti felnőtteknek azt a feladatot adtam, hogy társítsanak egy jelentést a megadott smiley-hoz (megadtam őket írásjeles és képi formában is az érthetőség kedvéért). Az eredményeket összegezve azt az eredményt kaptam, hogy a két korosztály milyen jelentéssel ért egyet, így kizárva az ambivalens reakciót kiváltó ikonokat. 

Most, hogy már tudjuk, az emberek szerint - életkortól függetlenül - a „J” szimbólum jelentése boldogság, öröm; feltehetjük a kérdést, mi mást is takarhat ez az egyszerű figura. Hiszen tesztalanyaink nem csak egy, de sok jelentést felsoroltak egy-egy képhez. Itt máris felmerülhet bennünk egy megválaszolásért kiáltó kérdés: ki ért több dolgot egy jel alatt? A számítógépes világba születő fiatalok vagy a több tudással rendelkező idősebbek? A tanulmányból ez is kiderül. Úgy tűnik, hiába csöppentek az elektronika világába születésüktől fogva a ma általános iskolás diákok, a felnőttek mégis több jelentést tulajdonítanak egy-egy smiley-nak. Ez következhet persze olvasottságukból, tapasztaltságukból is. Hisz vannak olyan kifejezések, melyek használata számunkra talán természetes, de egy harmadik osztályos gyerek talán még sosem találkozott vele. Azonban itt érzem szükségét, hogy megemlítsek egy másik fontos eredményt. Az előbb már szó volt arról, hogy a fiatalok természetesebb közegének tekinthető a számítógép, a chates beszélgetés. Ebből következően könnyen arra a megállapításra juthatunk, hogy emiatt valószínűleg gyakrabban élnek az érzelemkifejezés ilyesfajta módszereivel. Nos, az én mintámon végzett felmérés alapján ez részben igaz. Viszont vannak bizonyos írásjel kombinációk, amik ez alól az állítás alól kivételt képeznek, tehát nem általánosíthatunk. Ilyen smiley-kra hoznék is pár példát az érdekesség kedvéért: O:), +o(, :8 stb. 

Ez persze csak egy szempont, ami szerint megkülönböztethetjük az egyéneket a chates szimbólumok megítélése szempontjából. Talán még ennél is figyelemfelkeltőbb, hogy melyik korosztály érzelmeire hatnak inkább. A következőkben ezt fogjuk megvitatni. A két korcsoportot - akik között az eltérést vizsgáltam - egyetemisták, illetve általános iskolások alkották. Milyen mértékben van szerepe a kifejlett érzelmi intelligenciának az ilyen egyszerű érzelemkifejezési mód esetében? Hogyan lehetne ezt mérni? A megoldást egy könnyű módszer kieszelése jelentette. Megadtam papíron egy fiktív chat-es beszélgetést, ami boldog, pozitív érzelmeket képviselt. Hogy megtudjuk a párbeszéd olvasása előtti, majd utáni emocionális állapotot, az úgynevezett PANAS-tesztet használtam. Az eredmények meglepően alakultak, ugyanis nem találtam kimutatható különbséget a két csoport között. Tehát életkortól függetlenül gyakorolnak ránk hatást beszélgetéseinket tarkító, már általánosnak, megszokottnak számító szimbólumaink. 

Ha korunk nem is, de az a tény, hogy milyen formában találkozunk az emotikonokkal, igenis meghatározó lehet. Az előbbi kísérletet megfűszereztük még egy tényezővel: a smiley-k kinézetével. Ugyanabból a kitalált történetből négyféle változatot készítettünk. Az elsőben színes érzelemkifejező képeket használtunk, a másodikban fekete-fehéreket, a harmadikban csak írásjelek formájában szerepeltek, míg az utolsóban egyáltalán nem is jelentek meg. Ez rögtön több feltételezéshez vezethet: Van-e szerepe a színeknek a ránk gyakorolt érzelmekben? A kevésbé megfogható írásjelek ugyanolyan informatívak, mintha képi megjelenítést látunk?

 

Az eredmények alapján az utóbbi kérdésre a válasz igen. Ráadásul úgy tűnik, hogy a smiley-k ezen formái váltják ki belőlünk a legnagyobb érzelmeket. Sőt, hogy még tovább menjek, ez egyaránt igaz volt az egyetemistákra és az általános iskolásokra is. Viszont különbség mutatkozott abban, hogy mi az, ami legkevésbé meghatározó ebből a szempontból. Az emocionalitást leginkább nélkülöző forma az általános iskolásoknál a fekete-fehér ábrázolási mód volt, míg az egyetemisták esetében az a szöveg, amiben nem szerepeltek emotikonok. Ez az eredmény akár további vizsgálatok alapjául szolgálhat, annak miértjének kiderítése érdekében, amivel kapcsolatban egyelőre csak feltételezésekbe bocsátkozhatnék, amit annak megcáfolhatósága és esetleges tudománytalansága miatt ez alkalommal mellőznék. 

El is érkeztünk az általam leglényegesebbnek tartott szemponthoz: Hogyan is hatnak ránk a smiley-k? Pontosan milyen érzelem kiváltását generálják, ha egyáltalán képesek belőlünk kiváltani bármilyen hangulatváltozást? Most már két történetre volt szükségünk: egy boldog, pozitív érzelmű és egy szomorú, negatív töltetű történetre. A fiktív beszélgetések szavak és sorok tekintetében is egyeztek. A két fő típust, még további két altípusra osztottam. Az A verzióban szerepeltek emotikonok, míg a B-ben nem. A kísérleti személyeknek az előzőekhez hasonlóan egy érzelmi állapotukat tükröző tesztet (PANAS) kellett az olvasás előtt és után is kitölteni. Azt gondolnánk, hogy a hangulatjelek komoly befolyással bírnak egy szöveg által kiváltott reakció szempontjából, hiszen ez már bebizonyosodott az életkorok közötti különbségek vizsgálatakor. Az ilyen elhamarkodott kijelentések viszont tévútra vezethetnek minket. Kétségtelen, hogy a boldog történet esetében ez igaz. A PANAS-tesztben pozitívabban értékelünk, ha ott van a kedveskedő mondat után az a bizonyos J vagy <3 és még sorolhatnánk. Ez a hatás viszont nem megfigyelhető a negatív töltetű párbeszéd tanulmányozását követően, hiszen nem leszünk szomorúabbak a smiley-któl, mint azok nélkül. Tehát empatikus érzelmek kiváltására majdhogynem alkalmatlanok. Mi ebből a tanulság? Nem mindegy, hogyan érkezik a vigasztalás szorult helyzetekben, hogy kétségbeesésünkben az internethez fordulunk-e segítségért, vagy megembereljük magunkat és szervezünk egy hozzánk közel álló személlyel egy találkozót. És hogy mi lehet ennek az oka? Talán a negatív töltetű események „súlyosabbak”, kevésbé befolyásolhatóak ilyen modern eszközökkel, mint a pozitívak. 

Persze a kérdésfelvetések sora még csak most kezdődik, hiszen amint megválaszolásra kerül egy, felmerül egy újabb. Most a még vizsgálatra váró témák felsorolása következik, reményeim szerint felkeltve ezzel a témában érdekelt olvasók kíváncsiságát, és alapot szolgáltatva újabb kutatásoknak. Az első ilyen érdekesség, hogy vajon van-e különbség az internetes felületen kitöltésre kerülő és a papíros tesztek között. Hiszen a chates beszélgetések „természetes” környezetének a számítógép, a mobiltelefon, a világháló tekinthető. Vajon mennyiben más, ha ezeken a helyeken találkozunk a smiley-kkal? A következő feltevés, hogy pontosan mit tekinthetünk külön asszociációnak egy-egy emotikon jelentésének meghatározásánál? Mennyire tartozhatnak ide a szinonimák?  Ez akár vizsgálati hibaként is megjegyezhető, de jelen helyzetben talán elnézhető a kérdés szubjektivitása miatt. Mint tudjuk az emotikonok elhelyezkedésével kapcsolatban már születtek vizsgálatok, azonban ezt a témát még lehetne tovább boncolgatni, akár társadalmi szempontból is. Újabb érdekes kérdés, hogy mi történik akkor, ha a mondat érzelmi tartalma és az érzelmet kifejező emotikon tartalmilag nem azonos, sőt akár ellentétes? Megfigyelhetnénk továbbá azt is, hogy a smiley-k megítélése szempontjából releváns foglalkozást űzők mennyiben térnek el egy hétköznapi embertől ebben a témában. Gondolok itt az informatikusokra, művészekre, vagy akár hobbi szinten jártasabbakra, például a bloggerekre (blogot vezető személyek). Megfigyelhető szempontnak tartom azt is, hogy másfajta emotikonok jelentéshalmazát is felmérjük későbbi kutatások során.

Mivel az emotikonok témakörében végzett kutatások még nem elterjedtek, így a velük való kísérleti és kutatási ötleteknek jelenleg csak képzelőerőnk szab határt. Bár manapság egyre több kutatót foglalkoztatnak az emotikonok tulajdonságai, működésük és a virtuális közösségekben elfoglalt szerepük; megállapítható, hogy még korántsem ismerjük minden részletét, így nyitott kutatási téma lehet a jövő generáció számára. Annyi bizonyossággal állítható, hogy a mai társadalomban egy chat-es beszélgetés már elképzelhetetlen az emotikonok részvétele nélkül, még akkor is, ha nem érzelmet szeretnénk kifejezni velük. Teljesen beépültek az új generáció kommunikációjába, így - ha megszokásból is, de majdnem mindenki használja, és a mai világban már csak kevés olyan személy van, aki ne találkozott volna legalább egyszer velük.

Molnár Tamás

Pszichológus végzettségét a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai szakán 2013-ban szerezte. Az internetes kommunikáció foglalkoztatja, így jutott arra az elhatározásra, hogy kutatásokat készít az emotikonok témájában. A témakör viszonylag új kutatási terület mind a kommunikáció, mind a pszichológia szakterületén.

Szathmáry Fanni

Pszichológus-hallgató. Mint minden fiatal manapság, a technika világában nőtt fel, így régóta érdeklődést tanúsít a modern kapcsolattartás hatásai iránt az ember érzelmi, lelki folyamataira. Véleménye szerint a 21. században erre nagy hangsúlyt kell fektetni, ezért ez kutatási szakterülete.

Molnár Tamás–Szathmáry Fanni

Töltse le most legfrissebb lapszámunkat!


PDF formátum   890 Ft

Márka
ISSN 2063-6679