Zelinka IldikBár Zelinka Ildikót legtöbben a televízió képernyőjéről ismerik, kevesen tudják, hogy néhány éve a tévés riporteri-kommentátori munka mellett új karrierbe kezdett, sport coachinggal is foglalkozik. Ügyfelei között válogatott sportolók és edzők egyaránt megtalálhatóak, de sportoló kamaszgyerekek szüleinek is nyújtott már segítséget. Egy éve pedig sport coach képzést indított, hogy minél több sporttal és sportolóval foglalkozó megismerhesse a coaching szemléletű támogatásban rejlő lehetőségeket.

VA: Hogyan jött az ötlet, hogy a televíziós munka mellett új karrier építésébe kezdesz?

ZI: A sport mindig is az életem része volt. Gyerekként versenyszerűen úsztam, majd kosárlabdázó voltam. A Testnevelési Egyetem elvégzése után testnevelő tanár, valamint kosárlabda és úszás edző lettem. Egy rövid rádiózós kitérő után kerültem a tévéhez, ahol a sportszerkesztőségbe kerültem. Öt nyári és négy téli olimpián dolgoztam, mint műsorvezető, kommentátor és sportriporter. Érdemes megjegyezni, hogy a televíziónézők nem feltétlenül tudják, mekkora munka van ebben. Elképesztő koncentrációt igényel, hogy az egyik percben még a vízilabdáról beszélgetünk a szakértőkkel, majd a másik percben már át kell váltanom például a cselgáncsra, mert kapcsolják a verseny helyszínét. Ilyenkor száz százalékosan jelen kell lennem, figyelni a sportolóra, a közönségre, a bírókra. Ez legtöbbször nem egyszerű, viszont én nagyon szeretem. A sportban nőttem fel, és több mint két évtizeden át dolgoztam sportolókkal. Beszélgettünk, kérdéseket tettem fel nekik, ott voltam sok felemelő és sok keserű pillanatukban is. Szinte minden problémájukat ismertem, és szívesen segítettem volna nekik. Azt láttam, hogy hiába áll egy élsportoló mellett az edző, a szakvezető, klubigazgató, mégis előfordul, hogy a sportoló egyedül marad a problémájával. Hogy miért? Mert elbeszélnek egymás mellett, és félreérthetővé válik, hogy valójában ki mit vár, ki mit szeretne és azt milyen formában. Amikor találkoztam a coachinggal, rögtön tudtam, hogy ez egy olyan eszköz, amivel hatékonyan lehetne támogatni nem csak a sportolókat, de akár az edzőket is, sőt a módszertant tovább lehet adni azoknak a szülőknek, akiknek komolyabban sportol a gyerekük. Létrehoztam egy képzőközpontot ahol neves szakemberek segítségével összeállítottunk egy olyan tematikát, amelynek elsajátításával hatékonyan és gyorsan támogathatóak a sportolók.

VA: Ma már szinte minden élsportolóval sportpszichológus is foglalkozik. Miben nyújt mást a sport coaching?

ZI: Pont ezt a kérdést tette fel magának az a sportpszichológus is, aki aztán eljött a kurzusunkra, hogy választ kapjon rá. Azt tapasztalom, hogy sportpszichológia és a sport coaching között sűrű átfedések vannak. Vegyük például azokat a sportolói közösségben előforduló mindennapi kihívásokat, konfliktusokat, problémákat, amiket napról-napra meg kell oldani. Ezek olyan kihívások, amelyek feladatot adnak egy sportpszichológusnak és egy coachnak is. De vannak olyan periódusok is, amikor a sportolónak nincsen semmilyen problémája, hanem egyszerűen szeretné elérni a soron következő célját, vagy csak szeretne még motiváltabb lenni. A coach ebben tud támogatást adni. És ne feledkezzünk meg az edzőkről sem! Nekik ugyanolyan fontos, hogy megtanulják milyen a coaching szemléletű irányítás, és hogyan tudják motiválni a sportolóikat, az egyedi személyiségjegyeket figyelembe véve.

VA: Mi volt az eddigi legnagyobb sikered sport coachként?

ZI:Egy olyan sportolóval kezdtem dolgozni, aki nagyon szeretett volna bejutni a válogatott keretbe, de ez nem sikerült neki, annak ellenére, hogy úgy érezte, mindent megtett érte. Aztán az üléseinken folytatott, irányított beszélgetések alatt ő maga jött rá, hogy az edző valójában nem azokat a dolgokat várta el tőle, amiket ő korábban előtérbe helyezett. Amikor kiderült a félreértés, és felszínre törtek a hiányosságok, akkor ezek pótlására akciótervet dolgoztunk ki: kivel, hogyan kell képeznie magát. Mindennek pontos dátumot szabtunk: hogy mikor hívja fel az adott szakedzőt, mit mond neki, mikor és hogyan kezdik el a munkát. Konkrét feladatokat szabtunk meg a cél elérése érdekében. Sokat tett bele, megdolgozott a nézőpontváltásáért, de meg is lett az eredménye. Persze a mindennapokban is rengeteg sikerélmény ér. Igaz csak óraadóként, de visszatértem az eredeti szakmámhoz, és testnevelő tanárként a gyakorlatban is kipróbálom a sport coachingban rejlő lehetőségeket. Örömmel tapasztalom, hogy azok a kamasz lányok, akik állításuk szerint korábban utálták a „tesiórákat”, most szívesen mozognak. Én pedig örömmel keresem minden gyerekben azt, amiben ügyes, és ami örömet okoz számára, és utána már csak motiválnom kell, hogy mindezt gyorsabban vagy ügyesebben tegye.

VA: A korábbi képzéseiden végzett hallgatóidnak sikerült elhelyezkedniük?

ZI: Az általunk kínált képzésen természetesen az általános coaching ismereteket is elsajátítják a hallgatóink, a sport coaching specializáció csak hab a tortán. Van olyan hallgatónk, aki nem sport coachként, hanem a life vagy a business területéről talált ügyfeleket, de olyan is akad, aki sportvezetőként ”csak” a  coach szemléletű irányítást alkalmazza a képzés óta az egyesületében.

VA: Végzett coachok számára is indítotok képzést?

ZI: Természetesen. Mivel a hobbisportolás a reneszánszát éli, sok végzett coach keres meg minket, hogy csupán a specializációt szeretné elvégezni. Ezen a rövidebb, gyakorlatiasabb képzésen olyan eszközöket mutatunk, melyek az önismeret fejlesztésével segítenek tudatossá válni, meglátni a saját belső gátakat és legyőzni azokat, megtalálni a saját motiváció motorját és a kidolgozott cselekvési tervet követve, saját erőből elérni a kitűzött célokat. A lényeg, hogy a kurzus végén a coach ezt a speciális eszköztárat alkalmazva képes legyen támogatni a sportolót, aki így, aktívan felelősséget vállalva, célirányosan tud tenni az eredményért.

Töltse le most legfrissebb lapszámunkat!


PDF formátum   1 190 Ft

A férfi
ISSN 2063-6679