Érdekes tendenciának lehettem tanúja a VI. Magyarországi Coaching Konferencián, mert a résztvevők között a vállalati és HR-vezetők aránya jóval magasabb volt, mint a coachoké. Mindez azt sugallja, hogy igazán megnőtt az érdeklődés a vállalati és banki szférában a coaching iránt, ráadásul a konferencia tematikája – a motiváció – az a téma, amely vezetőként vagy akár csapatok tagjaként is mindenkit érint.

A konferenciát Komócsin Laura nyitotta meg, s röviden beszámolt a legfrissebb kutatási eredményekről, melyek a következő adatokat mutatják: a coachok 74%-a nő, 26 %-a férfi. Az átlagéletkor 41 év, de van, aki huszonévesen lép a pályára, míg mások még 78 évesen is coacholnak. A válaszadó coachok 85%-a szerzett coach végzettséget, s az átlagos óradíj jelenleg 27 600 Ft. S mivel a konferencia fő témája a motiváció, arra a kérdésre, hogy mit jelent egy coach számára a motiváció, a következő válaszok érkeztek:

öröm, kihívás, fejlődés, értékteremtés, önzetlen segítés, flow

A megnyitót követően kerekasztal-beszélgetésre került sor Dobi Kitti, Papp István és Küllői Péter részvételével. A beszélgetés természetesen a motiváció tematikája köré épült. A résztvevők teljes egyetértésben beszéltek arról, hogy a motivációhoz számos tényező szükséges, kezdve a belső alkotásvágytól, az értelem és érzelem egy irányba állításán át egészen a szenvedélyig vagy a vízióig, de említették a folyamatos fejlődési, tanulási és megújulási lehetőséget is. Az egyéni és vállalati érdekek összehangolása, az energetizálás, az egyéni kreativitás kiaknázása, az őszinteség és a transzparencia, valamint a nyitottság és az alázat is a motiváció alkotóelemei. Veszélyt rejt magában a „sikerben való kiégés”, a sikerek meg nem élése. Egyetértettek abban is, hogy nagyon fontos az egyéni és a szervezeti motiváció egységbe foglalása is.

A beszélgetést Vásárhelyi Judit előadása követte. Saját bevallása szerint az utóbbi hónapokban a motiváció lett az őt legjobban foglalkoztató téma: „megszáll a kötelességtudat” – fogalmazott. Az általa szervezetekben, vállalati környezetben végzett munka során azt tapasztalja, hogy a motiváció – a sok tréningnek, coachingnak köszönhetően – a felsővezetői szinten jól működik, de a középvezetői szinten már nem valósul meg, s csak „agyyontréningezett, elcsépelt szóként értelmezik”. Talán éppen ezért jobb kifejezés az inspiráció.

Vásárhelyi Judit arra is rámutatott, hogy sok helyen még mindig a Maslow-i modellt alkalmazzák annak ellenére, hogy már igen öreg, elmúlt 70 éves, és rámutatott arra is, hogy a modellben szereplő „biztonság” feltétel manapság már csak a biztonság hitét, illúzióját jelentheti. Az önmegvalósítás pedig nem személyiségből fakad, hanem viselkedési forma, s mint ilyen fejleszthető, tanulható. Persze fontos a lelkünk legmélyén rejlő belső indíttatás is, mely olyan jellemzőkkel írható le, mint a gyakorlatiasság, a rugalmasság vagy stressztűrő-képesség, az önbizalom, mellyel önmagunkat és környezetünket energetizáljuk, a határaink tartása, a közvetlen kommunikáció vagy épp a hála – a jelen helyzetnek való örülni tudás. A tanult tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzése helyett saját erőforrásainkban keresve lehet megtalálni a motivációt, inspirációt és a belső hajtóerőt.

Vásárhelyi Judit beszámolt egy 2013-ban 400 fő megkérdezésével zajlott kutatás eredményeiről is. A megkérdezetteknek csak 18%-a nyilatkozott úgy, hogy a pénzbeli juttatás számára motiváló, s ennél jóval többet, a megkérdezettek 35%-a sorolta a motiváló tényezők közé elsősorban az érdekes feladatokat, a jó közösséget, a kihívást vagy a fejlődés lehetőségét.

„De nem mondogassuk, hanem csináljuk!” – üzente egyértelműen az előadó, legyünk nyitottak másokra, mert másokat más hajtóerő mozgat, amiből nagyon sok hasznos tapasztalatot szerezhetünk. Mindez tanulható, fejleszthető készség, de a hiánya komoly gondokat okozhat. A nem motivált munkatársak teljesítménye és lojalitása csökken, a rosszkedv és frusztráció csak a fluktuációt növeli. A motiváció célja és a benne rejlő lehetőség tehát a munkatársak megtartása és teljesítményének növelése, azaz a jó befektetés.

Ritkaság, hogy egy konferencia hallgatósága pontosan betartja a kávészünet végét. Most azonban ez volt a helyzet, mert mindenki kíváncsian várta Mocsai Lajos: Sport, teljesítmény és motiváció című előadását. Mivel a Magyar Coachszemle áprilisi lapszáma fog foglalkozni az aktivitás, sport témakörrel, az előadás beszámolóját akkor olvashatják. Mindenesetre annyit már most elárulok, hogy az őt követő Bán Zsuzsa szupervizor és szupervízió alapú coach mondandója teljesen más részünket mozgatta meg, mint Mocsai Lajos lendületes, erőteljes és impresszív előadása.

Bán Zsuzsa mindenkit az elcsendesedésre és a befelé fordulásra ösztönzött, és legbensőbb énünket megszólító kérdéseivel saját vágyainkra és érzéseinkre irányította a figyelmet. Megfogalmazásában a szupervízió szabad lebegésű folyamat, mely arra ösztönöz, hogy kövesd nyomon, hogy mi van benned. „Hiszen manapság oly kevesen kíváncsiak rád.”

Bán Zsuzsa megerősítette, hogy a szupervízió és a coaching egymásra épül, komplementer munkamódszerek. Hiszen a coaching új eszközöket, operatív kihívásokat ad egy ügyfél kezébe, de a szupervízió segít feltárni, hogy mindezt hogyan éli meg: örömmel-e vagy nehezen? Minden emberben két „színtéren” zajlanak az események. Van egy technológiai színtér és létezik egy szociális színtér, azaz szak + ember. A nemrégiben napvilágot látott kutatások szerint a motiváció hiánya vészjelzés, de sokan még nem veszik elég komolyan. Mert ha nincs motiváció, akkor nincs ötlet, nincs többlet, s a teljesítményvesztés akár 65%-os is lehet.

Ez a helyzet új elvárásokat állít a vállalati vezetők elé: „Foglalkozz az emberrel!”. Ebben a váltásban segít a vezetőknek mind a coaching, mind a szupervízió. Bár –Bán Zsuzsa véleménye szerint – sokan tévesen a terápiával azonosítják a szupervíziót, ez teljesen téves felfogás. A szervezetben nincs helye terápiának, de a szupervízió maximálisan segíthet. Tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a „munkámat belső motivációból végzem, nem fáradok el”. Ezért bíztat mindenkit arra Bán Zsuzsa, hogy: „Találd meg, mi az örömöd! Találd meg, mi érdekel igazán! Találd meg, mi az élmény!”. És mi a szupervízió eszköztára ehhez? A ráfordított, tudatos idő és a kérdésfeltevés segíti ezt az önreflektív edzést, amely egy igen intim szinten, de mindig a „dolgozószobában” zajlik. Segít a szavak megtalálásában, a kimondásban, a kételyek felszínre hozásában és az önvizsgálatban, de nem ad megoldást, csak felkészít annak megtalálására. Tudatosít, fogalmasít, rálát, felfedez, aktivizál, inspirál, s mindez igen felszabadító hatású.

Bán Zsuzsa úgy véli, hogy még nincs késő a társadalmi szinten változtatni. A válság „csak” külső motiváció, tanult tehetetlenség, és meg kell tudni találni magunkban a cselekvés szeretetét, a belső motivációt. Ugyan a külső cél és a teljesítmény fontos, de kevés. A lényeg abban rejlik, hogy szereted-e csinálni azt, amit teszel.

Tovább tágítva a gondolati kört, Bán Zsuzsa érdekes társadalmi jelenségre hívta fel a hallgatóság figyelmét. A gyermekeit féltő családok „jaj, neki ne legyen olyan nehéz sorsa, mint nekünk volt” mondatait kritizálta, és rámutatott, hogy az élet nehézségei és a leküzdendő feladatok járulnak hozzá egy újabb életképes, önjáró nemzedék kialakulásához. „Legyen nekik nehezebb egy kicsit!” – fogalmazott Zsuzsa.

A kultúra- és viselkedéskutatás eredményeit tekintve pedig megállapítható, hogy a történelemben megfigyelhető szabályszerűség, a „birodalmi elbizakodottság” és a „nomád ambíció” hullámzása biztosítja a fejlődést. Mindig a „nomád ambíció” belülről jövő motiváltsága és a külső körülményektől való függetlenítés lendített újra és újra a fejlődésen. A külső megfelelési kényszer felszámolás nem azt jelenti, hogy sikertelenség esetén valami nem fáj, vagy nem fáradunk el, nem vagyunk dühösek. A kérdés, hogy meddig engedjük, hogy fájjon, és meddig dühöngünk, majd állunk fel és folytatjuk újra.

A szupervízió küldetése tehát, hogy az örömöket és bánatokat tematizálja és az érdeklődést, örömöket megtalálja. „Keresd meg azt, amiről senki se tudna lebeszélni, hogy abbahagyd!”

A konferencia előadásaival párhuzamosan workshopokon vehettek részt a megjelentek. Alkalmuk nyílt új coaching-módszerek vagy eszközök megismerésére. A délutáni programban Vass Virág újságíró, író volt Márton Koczó Ildikó beszélgetőtársa a színpadon. Saját írói karrierjéről, az újrakezdés bátorságáról és belső motivációjáról, érzelmeiről beszélt.

A konferencia a Mentor Oscar díjátadásával zárult.

Töltse le most legfrissebb lapszámunkat!


PDF formátum   1 190 Ft

A férfi
ISSN 2063-6679